HTML

Bemutatkozás

Ez + az. Komoly és vidám. Elgondolkodtató és feledhető....

Rovatok

Friss topikok

  • Pöhölyke: Kedves Klári! Mindig örömmel fogadom a barátságos és kiművelt hozzászólásokat! Neked is köszönöm!... (2017.10.16. 21:39) Misztérium
  • abalaux: Végtelenül szomorú... Ez rosszabb, mintha mérgelődős strófákat írnál. Inkább bosszús verset olvas... (2011.08.26. 20:22) Ha egyszer el kell menni...
  • Librigabi: Kedves Erika! Köszönöm a segítségét, megpróbálom Püski Attilával vagy a kiadóval felvenni a kapcso... (2011.07.13. 10:01) Irgalmatlan évek
  • Mutek: Már nagyon várom a friss posztokat, tetszik az oldal! :) (2011.06.18. 13:41) Kiszámolók
  • Pöhölyke: @VKlári: Hát ez lett... (2011.02.20. 16:35) Testlenyomat

Linkblog

 

Konduljatok fővárosi, s Dunakanyar harangok!

Egy távozó lelkéért velünk zokogjatok!

Ki viselte még az emberi arcot,

Elvesztett egy betegséggel vívott harcot.

 

Zúgjatok fővárosi, s Dunakanyar templomok

Tornyában lévő összes harangok!

Őrjöngő lármátok visszhangozza szerte,

Hogy elköltözött ő a földről a mennybe.

 

Vadul üvöltsetek kis, és nagy harangok,

Hitványan szolgáltok, ha csendben maradtok!

Páratlan mivoltát fennen hirdessétek,

Némának maradni mostan bűnös vétek!

 

Csituljatok fővárosi, s Dunakanyar harangok!

Vándorunk útját meg ne zavarjátok!

Nyelvetek hallgasson, s szelíden ölelve,

Kísérjétek lelkét a jó Isten elébe.

 

Őrködjetek, fővárosi, s Dunakanyar harangok!

Zsoltárral várják őt ott fönn az angyalok.

Könnyezzetek velünk, sírjatok harangok!

Üdvözüléséért vigasztalódjatok!

Címkék: vers gyász temetés

Szólj hozzá!

konyv-feszre.JPG

Sok jó sztori kis helyen is elfér...

Könnyfakasztó szélsőségek tára. Keress, rendelj, vásárolj!

Akár ajándékba is!

Köszönöm!

Címkék: könyv

Szólj hozzá!

 

Figyelem, figyelem, közhírré tétetik:

Az április vágányra gyorsvonat érkezik!

Csatlakozással a "Tavasz" divatházba,

Hol halomban áll már minden stílusmárka.

Csak lassan, sorjában, nem kell tülekedni,

A szabóságban mindenki sorra fog kerülni!

Aki ma még rongyos, mint egy hajléktalan,

Rá se ismersz holnap, egy jól szabott frakkban.

Amott ingó-ringó, cserfes plázacicák

Vadásszák a neonzöld, flitteres ruhát.

Hízott terebélyre idén nagy méret kell,

Nem zavarja, mindjárt XL-eset rendel.

Ablakom őrzőjéről mértéket kell venni,

Nagykorú a suhanc, új gúnya illeti.

Csak a fenyő csökönyös, nem varrat új ruhát,

Húsz éve viseli szúrós klepetyusát.

A szépkorú dáma csendben vár sorára,

Utolsóként lép a divatszabóságba.

Más rég felöltözött, ő gombokat válogat,

Mit ágvégeire gondosan varrogat.

Bölcsességéhez nem kell különösebb finesz:

A természet őszig ismét csupa zöld lesz!

Címkék: vers

Szólj hozzá!

Korábban érkezem a megbeszéltnél, egyedül ücsörgök a Stefánia palota halljában. A  nagyteremből kiszűrődik a zsizsegés, kacarászás, néha kicsapódik az ajtó, elmegy előttem egy-egy férfiember, gyanúsan méreget. Mikor a harmadik is így tesz, kis jelbeszéd kíséretében feléje rebegem: várok. Az ulti koronázatlan királynőjére. Marcsi? – kérdezi mosollyal a szája sarkában, mire némán bólintok. El is jut a hír Szentesi Máriához, kipenderül az étteremből, jól leteremt, miért nem csörögtem rá, mikor megérkeztem? Mert nem. Miért is háborgatnám az évzáró és születésnapi (Magyar Ulti Szövetség 20.) buliján?

 Mindig kever valamit…

Egy süti mellett lódulunk neki a csevegésnek

 - Tudnál még készíteni nekem egy finánckoktélt? - évődök, hiszen legutóbb, úgy húsz éve interjúztunk, miután elvégzett egy bártender tanfolyamot. Akkor a Vám- és Pénzügyőrség Vezetőképző Központjában volt büfévezető, és rendezvényeken, konferenciákon is bevethető szerethető munkaerő. A bártenderség kuriózum volt. - Na, szóval koktélt keversz, vagy kártyát?

- Újabban kártyát. De ha utána néznék a receptnek, menne az a jó kis zöldes, banán ízű Finánc-koktél is, amivel harmadik helyezett lettem anno, egy versenyen. De emeljünk: tíz éve ultizok szenvedélyesen – interneten és hobbi társaságban -, öt éve az Erzsébetvárosi Alapszervezet tagjaként versenyszerűen. Amihez hozzákezdek, azt szeretem jól csinálni, amit meg jól csinálok, abban szeretem megmérettetni magam. Szerintem az ulti a legszebb magyar kártyajáték, és megsúgom: szakmai berkekben komoly egyeztetések zajlanak, hogy hungarikumnak nyilváníttassák.

- Bocsánat: ebből meg lehet élni?

- Ó, dehogy! Ez hobbi, inkább visz, mint hoz! Magyarán: munkahely kell, a hétvégék viszont a játéké, versenyeké. Furcsán is néztek, mikor a legutóbbi álláskeresésnél kikötöttem, bármennyit vállalok hét közben, de a hétvégéimnek szabadnak kell lenniük. Mikor elmondtam miért, furcsán néztek, tán elkönyveltek egy félnótás szerencsejátékosnak, aki hétköznapokon azért gürizik, hogy hétvégén egy homályos, bagószagú kocsmában, alkoholmámorban elkártyázza a keresményét meg a házát. Felvettek persze, azóta talán már büszkék is rám.

99 – 15 – 7 (Ezek nem testméretek!)

- Ha nem pénzért – miért?

- Teljes egészében hobbiból, a társaságért, a logikai edzésért, a játék izgalmáért, a győzelem öröméért játszom - az interneten is. Többször végeztem az élvonalban, de a legbüszkébb a 2022-es eredményemre vagyok, amikor több, mint hatszáz induló közül, öt selejtezőt követően bejutottam a legjobb kilencvenkilencbe. Szerzett pontjaimmal - egyedüli nőként - ott voltam a legjobb tizenöt között. A döntőben sajnos csak hetedik lettem, de erre is nagyon büszke vagyok, hiszen hivatalosan én vagyok Magyarország legjobb női ulti játékosa.  

- Gyorsan vond vissza azt a "csak"-ot, ez a helyezés kiváló. Hidd el, senkit és semmit nem irigylek jobban, mint aki ultizni tud! De nekem nézni is nehéz… Különben: van respekted a férfiak között?

- Megnéznek – szerintem mostanra már megszoktak, elfogadtak -, a legtöbben kedvelnek, a sikereimnek örülnek, de olyan is van, akit határozottan bánt, bosszant, ha "egy nő győzi le". Nem zavar, mert pontosan olyan a hozzáállás, mint bármely sportban a vetélytársaké.

- Vannak mélypontjaid, hullámvölgyeid? - az ultiban természetesen.

- Ó, hogyne lennének! 2022-ben kifejezetten jó szériám volt, nem úgy, mint az idei év eddigi versenyei. Nem, hogy hullámvölgy, egyenesen mélyzuhanás ez a pár hónap. Bízom benne, mire ez a kijelentésem napvilágot lát, az átesésből kiemel egy tartós felhajtóerő. Ehhez persze a jó lapjáráson kívül fontos a pillanatnyi koncentráció, egészségi állapot, családi körülmények, hangulat. Lehet, hogy versenyre menet felhúz egy közlekedési történés, egy rossz hír megzavarja a gondolkodásomat, vagy a játékostársak viselkedése…

Utánpótlás kerestetik!

- Ez hogy?

- Az asztalt sorsolják, tehát csak közvetlen a játék előtt derül ki, kivel kerülünk össze. Ha valaki lassítja a játékot, az a pörgősebbeket idegesíti, főleg, hogy a játék időre - is - megy, negyvenöt perc alatt kell végezni. Más sokat beszél, gesztikulál, kopácsol az asztalon vagy dobol a lábával, ez elvonja a figyelmet, de bármi apróság megakaszthatja a partnert, szóval rengeteg olyan trükk van, amit akarva-akaratlan – de főleg akarva - bevetnek a játékosok egymás ellen. Ha jól kezeljük mindezt, nincs baj, de ha benne ragadunk "agyban" - rámehet a parti. 

- Milyen az Ulti Szövetség összetétele?

- Kevés a nő, korban pedig sajnos elöregedett. Ez egyrészt jó, mert tapasztaltak a játékosok, másrészt rossz, mert nincs utánpótlás. Pedig Muzslai Róbert elnök úr, és a fővárosi, Erzsébetvárosi Alapszervezet vezetőjeként Borbély Imre is sokat tesz mind az ulti, mind a szövetség népszerűsítéséért, a fiatalság mégse mozdul ez irányba. Pedig de jól jönne egy kis frissítés, szívesen is tanítanánk, fejlesztenénk a következő játékos generációt.

- Végül súgd már meg: igaz, hogy aki a kártyában szerencsés, az a szerelemben nem?

- Szerintem ezzel a mondással valami vesztes vigasztalhatta magát, és próbált irigységet kelteni a győztes félben. Szerelmi szerelmem gyümölcse a lányom, aki négy éve megajándékozott az újabb szerelemmel, Zille Mária unokámmal. Most várandós ismét, a következő szerelmem fiú, a Zente név vár rá idekint. Párkapcsolatomra is pontot tettünk: huszonegy év után a drágám megkérte a kezemet, én meg gyorsan odaadtam, mondván, nem érek rá még egy nyerőszámnyi évet várni az esküvőre. Munkámat mindig lelkesedéssel, örömmel végeztem és végzem, szeretek emberekkel foglalkozni - ez is egy szerelem. Ahogy említetted az elején, a bártender tudomány is egy nagy cél volt. Ezekből látszik, hogy sokféle szerelem létezik, és változó intenzitású. Bár soha, semmilyen értelemben nem voltam csapodár, nem szenvedtem, és ma se szenvedek hiányt szerelmekben.

- Akkor új osztást kérek, neked: licitre fel – én meg (durch)marsolok haza írni!

Címkék: riport

Szólj hozzá!

 

Hát elmentél...

Nem szólított az Isten,

Önként jelentkeztél.

Bátor voltál döntésedben,

Ahogy mindig is éltél.

Rend, s derű látszott a felszínen,

Ám rághatott valami odabenn

Vérkötelékben, szívügyben.

Bánatot nem mutattál, csak

Teljesítettél szolgálatkészen

Mindenkinek. S jótét helyett,

Tán mi nem törődtünk veled?

Nem láttuk, mi nyomja lelkedet?

Vakok voltunk, figyelmetlenek?

Vagy csak te voltál néma gyerek?

Mi lehetett a kínzó titok,

Mi ily szörnyűségre ragadtatott?

Olyan voltál, mint a virág:

Felül szirmot bont, illatozik,

A futóhomokban pedig vízért,

Éltető fényért kapaszkodik...

Katonásan, kurtán elköszöntél.

S egy hátraarccal végleg leszereltél.

Zavar, tőmondatok, s kattan a zár...

Elkéstünk. Hiába minden már.

Itt hagytál minket végérvénnyel,

Csupa felkiáltó-, és kérdőjellel.

Címkék: vers

Szólj hozzá!

Hallod-e, Tél!

Hol csavarogsz, hova lettél?

Merre lófrálsz, ténferegsz?

Rügyfakadásig késlekedsz?

Hogy vártak pedig dombok és hegyek,

Hol hógolyózni, szánkázni lehet,

Téli sportok szerelmesei, s a gyerekek.

Ébredéskor szemrésemből lesek, hátha

Szikrázó bundát vetettél pitymallásra,

Vagy csak deres sálat az ablakom előtti fára!

A Hold is lesi, de az ágak - minden hiába -,

oly szikárak, mint Bartók vázlat partitúrája,

Ady lehangolt "Fekete zongorája",

Kövér, fekete földek őszi mélyszántása.

Tél! Elő ne keveredj március idusára,

Ha eddig nem volt gondod az én fámra,

Nem tellett tellett tőled semmi másra,

Csak felhőkből vont csapzott uszályra,

Égen hullámzó Hattyúk tavára,

Vihartól elszürkült koszos ruhára...

Gerlék, varjak, s nicsak, egy eltévedt kakas fácán

ringatózik a városi fa koronáján.

Tél! Maradj magadnak, s gyere úgy november táján!

Címkék: vers

Szólj hozzá!

Végy huszonöt deka finomlisztet, öt deka vajat, egy tojás sárgáját, másfél deci tejet, kevés meggylekvárt... Ja, bocsi, most nem a klasszikus süteményrecept következik. Az én receptem így kezdődik: végy egy zománcozott lábast, egy egész tanyasi csirkét, kétlapos villanyrezsót, egy húszon innen lévő szerelmes lányt, és fogj hozzá érzelgős levelet írni... Előtte persze feltétlen rakd rezsóra a pörköltet!

Függetlenedésem küszöbén, hivatásom által egy messzi, idegen város hivatalának hajadon szállásán kaptam elhelyezést, szerencsére egy falunkbéli csoda lánnyal - azóta is hálás vagyok neki, hogy erre a pályára csábított. A mellettünk lévő másik lányszobában két szatmári leányzó állomásozott, jól megvoltunk, hétvégenként mindenki hazautazott a több száz kilométerre lévő családi fészekbe. Szobatársam - azóta is barátnőm - minden alkalommal finom ételekkel degeszre tömött pakkal érkezett - édesanyja fasírtjának ízét ma is a számban érzem!

Egy idő után kezdett kínossá válni, hogy én nem így vagyok elengedve. Szégyenkezve ugyan, egyszer kiböktem otthon a bánatomat, s hogy milyen kellemetlen az üres tarisznya, míg a barátnőm elemózsiájából akár szerdáig is jut mindkettőnknek. Meglepetésemre másnap visszautazásra "megdöglött" egy rántani való csirke, pucolva, bezacskózva várta a világlátást. (Soha ezután nem ismétlődött meg az eset, pedig elég ínycsiklandó képszerűséggel számoltam be otthon a remekül sikerült jércepörkölt méltatásáról!)

Roppant boldog voltam! Végre én is meg tudom kínálni a barátnőmet! Másnap munka után edénybe is került a jószág, bekéredzkedtem a szomszéd szobába főzni. Akkoriban ugyanis a hivatali szálláshely nem volt nagyon eleresztve, egy rezsó jutott két szobának, így a békesség kedvéért két hétig nálunk, két hétig náluk volt a szolgálati főzőalkalmatosság. Engedély megadva, a másik két lány - hogy a kellemes illat még csak ne is ingerelje őket - moziba ment. No, mire megjösztök - mondom -, már itt se vagyok, nem zavarok. Max hőfok neki, sitty-sutty elkészül a gyönge madár.

Fedő híján egy műanyag tállal takarom le a fenségesnek ígérkező lakomát. Visszamegyek a szobánkba, s lévén még középkor, e.mail. sms, Messenger híján papír alapon nekilódulok levelet írni a jelen nem lévő barátnőmnek az elmúlt hétvége szerelmi eseményéről - vagy eseménytelenségéről. Erre már nem emlékszem konkrétan, csak arra, hogy patakzó könnyeimből a félrevert harangok zúgása helyett a folyosóról - ahol a főnökünk és a főnökhelyettesünk szolgálati lakása által volt közrefogva a lányszállás -, beszűrődő hangos ordibálás, óriási perpatvar vert föl. Csapkodás, futólépés, zörgés, fújolás. Ekkor hirtelen elapadtak a könnyeim.

Felcsapom az ajtót, hát a folyosón burjánzó sűrű, fekete füstben egy főnökünkhöz hasonlatos árny, egy nem kevésbé fekete, füstölgő lábassal iszkol, mögötte a kövön, majd lefelé a földszintre vezető lépcsőn egy szál műanyag pórázon ugrál, pattog a műanyag tál, mivel ráolvadt a lábasra. A főnökhelyettes kikukucskál az ajtaján, álmosan kérdi, hívja-e a tűzoltókat?

Nem kell - üvölti futtában a parancsnok elvtárs.

A levélírás valahogy már nem izgatott annyira, a lányok megjöttek a moziból, friss pörkölt helyett pár napig füstölődtek a szobájukban. A lábas - már nem tudom, kié volt, a kukában végezte. Másnap délelőtt azért drága Marika takarító nénink kikaparta belőle az elszenesedett holttestet, s kísérletet tett a lábas megmentésére - nem tudom, sikerrel járt-e? Egy ideig kollégáim kérdezgették, mikor főzök megint csirkepörköltet, de aztán ez is elmaradt.

Sok van, amihez nem konyítok, de lássátok be: lábas égetésben verhetetlen vagyok!

 

 

Címkék: szaunasztorik

Szólj hozzá!

Ferihegyen (igen, nem a Liszt Ferenc repülőtéren) landol egy gép, nyugatról. Azaz inkább délről. Délkeletről. Mindegy - az is nyugat. Özönlenek az utasok, gurulós bőröndök híján cipeli ki-ki degeszre tömött kofferét, sporttáskáját. Fene tudja, milyen elvek mentén működött a hetvenes években a szúrópróba, lényeg, hogy a vizsgálatot végző finánc egy igen csinos nőszemélyt int magához, azaz a zöld folyosó vizsgálópultjához. Elmantrázza a szokásos figyelmeztetést: van-e valami vámkezelni, bejelenteni valója? A válasz is szokásos: nincs.

Hát, jó - gondolja a tiszt úr -, ha nincs, hát nincs. Akkor legalább eldiskurálok ezzel a szemet gyönyörködtető női példánnyal, elvégre csak hűséget ígértem az asszonynak, vakságot nem.

"Nyissa ki kérem a bőröndjét!"

Kerreg a fémcipzár, körbeér, feltárul, mint egy vaskos, unalmas történelmi regény. Csupa személyes, gyűrött holmi... No meg három fürt banán. Banán - akad össze a szeme a tiszt úrnak. Három fürt! Megvan ez két kiló is! Kétezer a fizetésem, egy kiló banán meg kétszázhúsz forint. Már, ha kapni. Szökőévenként.

Kerreg az agya, mint előbb a cipzár. A szocialista embertípus csak álmodik déligyümölcsről. Narancs, ha nagy néha van is, karácsonyi ajándék, amibe gyufát nyomva, arra cérnát hurkolva felakasztjuk a karácsonyfára - ezzel pár napra megoldott az extra légfrissítés is.

A tiszt úr kezébe veszi az egyik banánfürtöt, oly óvatosan bánik vele, mint egy fészkéből kiesett madárfiókával. Kicsit puhácska - gondolja -, pöttyösödik a héja, de még menthető. Talán most a legédesebb, hogy örülnének neki otthon a lurkók!

Visszateszi, kiemeli a másik fürtöt. Lassan, mint a koronázási ékszereket. Legutóbb tavaly karácsony előtt, protekciósan jutottam banánhoz - ábrándozik tovább. A belvárosi, ismerős zöldséges üzent, rohanjak, tud adni kilónyit. De mukkot se a helyszínen, csendben, pult alól lesz, papírstanicliben csúsztatja oda, nehogy a többi vevő megskalpoljon mindkettőnket. Nagyokat nyelve, az illatát élvezve néztük, ahogy otthon a gyerekeink lakmározták.

Visszarakja, óvatosan, nehogy a málladozó szmötyi összekenje a női holmit, és mintha folytatná az áruvizsgálatot, felemeli a harmadik adagot is. Micsoda kivételes munkahely: banánt érinthetek! Talán sandít is kissé a hölgyre, mit mondanak a szemei, vajon felgyorsítaná-e az ügymenetet azzal, hogy letör két szem banánt és felajánlja: vigye haza tiszt úr a gyerekeinek - ha vannak. Ha nincsenek, akkor egészségére kívánom!

De nem. Az utas szoborként, rezzenetlenül áll. A tiszt úr forgatja, tapogatja, már-már simogatja a túlérett gyümölcsöt, s - te jó ég! - a banán keményedik! Nofene - hökken meg, de ahol merevedik, ott egyre alaposabban, szorgalmasabban, koncentráltabban simogatja.

Összeakad a tekintetük: hölgyem, van valami ebben a banánban?

Teljes K.O. Irány az iroda, jegyzőkönyv-felvétel. A banánt megpreparálták, a húsuk helyére aranyat - nyakláncot, medált, gyűrűket bőségesen tömködtek. Még a túlérést is kivárták, hogy a banánhéj kissé gusztustalanná töppedésével elérjék, lehetőleg az érintésétől is elundorodjék, aki rá néz.

Szép felderítési összeg lett belőle. Távozáskor az utas csak annyit mond: gondolt ő rá, de még mennyire, hogy megkínálja a tiszt urat, már, ha pontosan tudta volna, melyik banánban van, és melyikben nincs arany. Ám jelölés híján, mint sokan mások - ő is elcsúszott azon a bizonyos banánhéjon... 

Címkék: szaunasztorik

Szólj hozzá!

 

Ablakom előtt vetkőznek a fák,

szanaszét szórva

magukról a zöld nyári ruhát,

Szolidabb viseletbe öltöznek át,

miljom árnyalat közül nyer

a rozsdaszín átmeneti kabát.

Alig idő múlva bekukkant csapzottan:

hacukáját megtépázta a szél,

s ő ott remeg áttetsző babydollban.

Kergetik fagyos estek, hajnalok,

körötte vastagon hevernek

a foszlott, tarka lomb-kacatok.

Kányafészek csimpaszkodik csupán

kócosan, mint gyémánt bross

egy méltatlan, viseltes estélyi ruhán.

Napok kelnek és fekszenek.

S az én fám csak vár, vár meztelen.

Hogy erőt gyűjtsön jövő tavaszra,

kis időre békésen elpihen.

Címkék: vers

Szólj hozzá!

 

 

 

Ha a bánat meggyötör, ha a sorsod összetör,

Ha a valóság sokkal szánalmasabb, mint a látszat.

Ha az álom elkerül, és semmi nem sikerül,

Ha lúzerek tapossák sárba a fantáziádat.

Hogyha falsul szól a dal, felhangol egy ital, hát bátran

 

tölts, tölts  a hegy leve megvigasztal,,

tölts, tölts, koccints egy jó baráttal!

tölts, tölts, kortyolgasd élvezettel,

a jó bor akár a gyóntató pap,

feloldoz és megáldoztat,

ó, ó, tölts, tölts, koccints egy társasággal!

ó, ó tölts, tölts és feltétlen hívj magaddal!

 

Ha bomba jó a napod, és csúcs a hangulatod,

Ha a lottón a héten tiéd a telitalálat.

Mikor nincs mit vesztened, csak az életet élvezed,

Pörögj tovább és tégy rá még egy lapáttal!

Hogyha csókra szomjazol, de a szerelmed félre tol, hát bátran

 

tölts, tölts  a hegy leve megvigasztal

tölts, tölts, koccints egy jó baráttal!

tölts, tölts, kortyolgasd élvezettel

mert minőség kell nem a mennyiség,

időben dönts, mikor elég,

ó, ó, tölts, tölts, koccints egy társasággal!

ó, ó tölts, tölts, és feltétlen hívj magaddal! (halkulásig)

 

Címkék: Abba Dalszöveg

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása