Mint egy marék víz két tenyérből,
Úgy peregsz ki a gyermekévekből
édes kislányom, Tigi –
Akivel mindig történik valami!
Köszönöm, hogy világgá indultál velem,
hogy mennyire fájt, nem kérdezem,
köszönöm minden mozdulatod s szavad -
olykor hallgatásodat is szívem!
Köszönöm, hogy vagy nekem!
Első meglepetésed, maga azérkezésed:
egy üstökös sebességével
száguldottál e világra,
téged kaptalak Anyák Napjára –
ily fenséges ajándék mellett
ó, dehogy vágytam virágra!
Kimondtam, füledbe súghattam végre azt a nevet,
mit serdülőkorom óta tartogattam neked,
azóta vágytam rád annyira
MIRA!
Bár megszülettél, csak később lettem anya:
kétévesen, mikor édes tej helyett
infúzió volt a vacsorád,
mert egy esésnél megrepedt a koponyád.
A szirénázó mentőautóban
(amit én meg sem hallottam) imám és könyörgésem
életedért - meghallgatásra talált.
Ekkor lettem én igazán az anyucikád!
Mesék, játékok – játékos mesék veled,
ahogy karomba bújtál, s én védelmeztelek,
mint Hófehérkét a törpék otthona,
mikor megjelent a rémisztő, gonosz mostoha…
A szabadság, séták, cserfelések,
s hogy apránként megismertem ezeregy arcodat,
a bájost, hisztist, figyelmest, nevetőt, sírót
válogatósat és belevalót.
Türelmemet is bőven próbára tetted,
de már nincs kétségem,
mindezt kitől örökölted…
S emlékszel? Azok a pompás rajzok,
melyek számos nézőt vittek ámulatba,
s melynek díjaként pólódról nézett vissza
a százegy kiskutya…
Okos, kiváló tanuló az iskolában
de vásott rémség a lányszobában,
ahol levetett ruhák hevernek szerte,
egyszer használt poharak sorjáznak garmadában.
Ám legyen ez akárhogyan,
kislányom, neked stílusod van!
A lényeg, hogy úgy tudsz szeretni,
ahogyan más senki:
testvért, embert, ügyet és állatot,
s ezt őszintén ki is mutatod.
Ne feledd: a mérce te magad vagy!
Mindenkinek nem kell,
csak magadnak megfelelj!
Jó gyógyító lesz belőled,
sosem lesz üres a fogorvosi széked,
ha sikerül elérni a célod,
melynek érdekében most megválunk egymástól,
Mint fáradt falevél az ágtól
felnőtté vált lány az édesanyától.
Elengedlek.
Egész múltaddal kiérdemled.
Érted teszem, nem ellened.
Mira drágám!
Nekem mindig az az édes kislány maradsz,
ki állatsereged között cseperedtél,
cicád farkára csengettyűt kötöttél,
színes pórázon sétáltattad őket,
együtt bújtatok ágyba, aludni,
dédelgetted, fésülgetted,
s tavaly árvízkor vesztetted el
a legkedvesebbet, akit úgy hívtak: Cunci.
Most egy időre elengedlek.
Tudd, hogy szívemben veled megyek,
és mindig - mindig! - ott leszek neked!
Akárcsak testvéreid és Kati mama.
De a jövőd most ezt kívánja.
Emlékkönyv helyett adom ezt az üzenetet.
S ha látod odafentről a fellegeket,
azokból is hozzád ereszkedek!
Legyenek oly magasak a céljaid,
S egyszer talán újra itt,
együtt leszünk, ölelkezünk!
Az én Istenem éltessen soká
18. születésnapod alkalmából!
Áldó szeretettel: édesanyádtól.