HTML

Bemutatkozás

Ez + az. Komoly és vidám. Elgondolkodtató és feledhető....

Rovatok

Friss topikok

  • Pöhölyke: Kedves Klári! Mindig örömmel fogadom a barátságos és kiművelt hozzászólásokat! Neked is köszönöm!... (2017.10.16. 21:39) Misztérium
  • abalaux: Végtelenül szomorú... Ez rosszabb, mintha mérgelődős strófákat írnál. Inkább bosszús verset olvas... (2011.08.26. 20:22) Ha egyszer el kell menni...
  • Librigabi: Kedves Erika! Köszönöm a segítségét, megpróbálom Püski Attilával vagy a kiadóval felvenni a kapcso... (2011.07.13. 10:01) Irgalmatlan évek
  • Mutek: Már nagyon várom a friss posztokat, tetszik az oldal! :) (2011.06.18. 13:41) Kiszámolók
  • Pöhölyke: @VKlári: Hát ez lett... (2011.02.20. 16:35) Testlenyomat

Linkblog

Hullanak köröttem az emberek,

Mint októberi, garázda viharban a rozsdás levelek.

Túl sokan utaznak túlra, akiket szeretek.

 

Hiába minden fojtott bánat, gyász, minden jajszó,

Hiába sikolt égig újra az Il Silenzio,

Csak gyűlnek, gyűlnek a könyörtelen hiányjelek.

 

Hiányotok - jobb, ha nem beszélünk róla, 

Pótolhatatlan. Használatban megfáradt ócska,

Végleg visszavonhatatlan, örök bújócska.

 

Fájdalmas, hogy, mint rólatok is csupán a szó,

Utánam se marad majd lényeges hírmondó,

Csupán az avuló-félben lévő részvét-szó.

 

Egyszer én is - őszinte virrasztás helyett -,

Tenyérnyi fehér papíron,  kettős fekete keretben, 

Váratlan, meghökkentő  partecédula leszek.

 

 

 

Címkék: vers

Szólj hozzá!

TARTÓS KÖRÖM!

 

Ha kételkedsz, ha elhiszed,

Kezed a legszebb ékszered

Ne rejtegesd, ne dugd zsebre,

Inkább gyere manikűrre!

Saját köröm vagy épített?

Mind a kettő ápolt lehet.

Szolid legyen? Előkelő?

Visszafogott vagy feltűnő?

Megreszelem, kilakkozom,

Személyedhez alakítom,

Alkalomra, ünnepekre,

Nyaralásra, szilveszterre.

Repedezik, tövig rágod?

Leszoktatlak – majd meglátod!

Extra körmöt teszek fel, de

Mosogathatsz akár vele!

Gyere, várlak, nem bánod meg,

Megszépítem körmeidet,

(Hozd magaddal barátnődet!)

 

 

Címkék: vers reklám manikűr köröm

Szólj hozzá!

Hiszitek, vagy sem, valamikor, réges-régen a nyulak másképp néztek ki, mint manapság. Nekünk, akik jelenlegi küllemükben szoktuk meg őket, az alábbi történet mesének tűnhet, pedig minden szó színigaz! Vajon mi történt az evolúcióban – egyáltalán evolúció a tettes? -, hogy manapság mind kurta farkúak és méretes fülük van. Az meg főleg máig vita tárgya, miért a nyulak hozzák a hímes tojást?

A tojások jogtulajdonos előállítói a tyúkocskák, ez nem kérdés. Hajdan a baromfiudvar kakasa egyéni vállalkozóként szelektálta, fuvarozta a tojást: locsolkodóknak hímest, háziasszonyoknak, konyhai felhasználáshoz valót. A kakasnak gondja volt a szalag mellett dolgozó összes tyúkocska igényeire - hasított is a biznisz hibátlanul. Ugyanez idő tájt – hogy szavam ne felejtsem -, a világ összes nyuszijának hosszú, lompos farka volt, a fülei meg legfeljebb akkorák, mint egy mogyoró. Úgy hírlik, lomha volt valamennyi, ellenben roppant hiú. Büszkén lobogtatták ékességüket, jártukban-keltükben söpörték vele az avart, farkuk szépségét leginkább a mókus uszályához tartották hasonlatosnak. Be ugyan nem vallották, de roppant restellték, hogy nem képesek oly fürgén felfutni a fák lombkoronájáig, s ott ágról-ágra kecsesen szökellni, mint a mókusok. Lomha egy társaság volt a nyulaké.

Közeledett a húsvét, a tyúkocskák kora tavasztól emelték a heti tojásszámot. Időben leszállították a háziasszonyok rendelését, de jutott bőven a Tündérlaki Hímesház erdőszéli festőműhelyébe is, ahol szorgos tündér lánykák tisztították, L, M vagy XXL méret szerint szortírozták, szalagmunkára előkészítve. A festékbeszállító méhek, dongók rendületlenül hordták a tavaszi pitymallatban nyíló virágok kelyheit, melyekben az összegyűlt harmatcseppekből kiváló színezékeket lehetett kikeverni. Pitypangpihéből készített finom ecsettel azután a tündérek éjt-nappallá téve, szebbnél szebbre dekorálták a tojásokat.

A kakas esztendőről-esztendőre pontosan érkezett a szállítmányért, ahogyan azt is számon tartotta, hány tojás előkészítésén fáradozott. Húsvét nagyhéten naponta, leltár szerint átvette a hímeseket, kis szekerére tornyozta, és heves kukorékolás közepette széthordta falu-szerte. Gyűlt-gyűlt a festett tojás az említett tavaszon is, a tündérek raktárában már gerendáig ért a sok teli doboz. Ám a mindenkor pontos kakas késlekedett. A tündérek napról napra jobban aggódtak, s bár kimondani egyikük se merte, sejtették, hogy a biznisz ügyvezető igazgatójának élete az ünnepi asztal levese vagy pörköltjeként végeztetett be. Ez esetben nyilván a húsvéti kooperációnak is befellegzett. Valamit sürgősen tenni kellett.

Épp akkor botorkált a Tündérlaki Hímesház környékén a rest nyúl. Csapzott farka bogáncsoktól volt kócos, mancsai, bundája füle sáros. Külseje igazolni látszott rossz hírét: lustának, megbízhatatlannak és kicsit iszákosnak tartották.

Szükség törvényt bont, sóhajtottak a tündérek és magukhoz intették a nyulat. Vállalnál egy sürgős fuvart, garantált szállítási határidővel? A kakas szállítmányozási céget felszámolták, kellene egy beugró. A tojásoknak határidőre feltétlen a címzettekhez kell jutnia, különben akkora kötbért sóznak a nyakunkba, hogy nyöghetjük karácsonyig – tördelték kezüket a tündérek. Dupla bért kapsz akáclevélbben és zabban számolva, ha teljesíted a szállítást. A nyúl szeme felcsillant, vagy csak a bamba kapzsiság pislákolt fel benne, mert mint mondottam, nem a gyorsaságáról és precizitásáról volt híres. Rábólintott az üzletre. No, eredj, eredj - sürgették a tündérek -, hozd a taligádat, pakolj és vidd a szállítmányt a lányos házakhoz! Addig mi összekészítjük a címlistát.

Úgy is lett. A hosszú farkú, rövid fülű nyuszika elsomfordált - akkoriban se volt valami bőbeszédű – majd hamarosan felhangzott kocsija kenetlen kerekének nyikorgása. Feltűnt végre az erdei út végében, kicsit imbolyogva, kátyúból kátyúba döccenve húzta maga mögött a taligát, miközben valami „zöld erdőben jártam, piros tojást láttam” kezdetű dalt kornyikált. Befordult a Tündérlaki Hímesház udvarába. No, hol az áru? - morrant kurtán.

A tündérek összenéztek, egyikük óvatosan így szólt: nyuszika, tuti, hogy te duplán, vagy triplán meghúztad a tojáslikőrös flaskát! És különben is, honnan volt tojásod a likőrkészítéshez, tán csak nem a mi csűrünk készletét dézsmáltad meg? A nyúl indulatosan csapott a farkával, válaszra se méltatva a kérdezőt.

Nem volt választás, a tündérek kinyitották a készáru raktárt és sebesen hordani kezdték kifelé a hímes tojásokat. Rakták, pakolták egyre magasabbra, míg ki nem ürült a depó. A lusta nyúl kart karba öltve - ja: mellső lábat lábba öltve - figyelte a munkálatokat, kicsit bizonytalanul egyensúlyozva lompos, hosszú farkán. Végezetül átadták neki a címlistát, és nekilódult, hogy felszálljon a bakra. Elzsibbadhatott, mert ebben a szerencsétlen pillanatban megbotlott, felbucskázott, és a nagy kapálózás közepette felborította a taligát. Reccsenés, zuhanás, sikoly verte fel az erdő csendjét, a nyuszika elterülve hevert a tótágast álló kordé aljában, beborítva a nyálkás, törött tojásokkal, még a képén is csúsztak, szánkáztak a törött, színes tojáshéjak. Egyetlen se maradt épségben, mind odalett.

Akármilyen szelídek is a tündérek, ebben a pillanatban végtelen haragra gerjedtek. Csipkerózsika óta tudjuk, hogy a jó tündérek között vannak bosszúállók, sőt átkaikat foganatba helyező tündérek is! Ordítoztak, szitkozódtak, kinek mi akadt kezébe, fakanál, seprű, palacsintasütő – felkapták, s rohantak a nyuszi felé. Szorult helyzetében az se volt rest, megmacskásodott lábai hirtelen erőre kaptak, hiszen az irhája múlott a sietségen. Azonmód tojásosan talpra szökkent, úgy nekiiramodott, hogy maga is elcsodálkozott. Kurta négy lábát szaporábban szedte, mint a tündérek a két karcsú lábukat – ez volt a szerencséje. Nyargalt veszettül, mert biztos volt benne, hogy a tojás manufaktúra alkalmazottai agyonverik, ha utolérik! Egyre nőtt köztük a távolság, a nyuszi már csak haloványan hallotta: még hogy dupla bér, dupla adag zab meg akáclevél? Semmirekellő mihaszna! Meg ne lássunk még egyszer a környéken, s ha erre kószálsz, meg ne ismerjünk, mert megbánod! Azt kívánom, cseréljen helyet a füled a farkaddal, legyenek a jövőben hatalmas füleid és olyan iciri-piciri farkad, hogy kinevessen a világ, legyél olyan rút, amennyire csak lehetséges! Szálljon átkom az összes fajtársadra! Abrakadabra! Ja, - rikácsolta a menekülő után a főtündér – és némulj meg, de hangtalanul, egész életedben, még álmodban is azt hajtogasd szüntelen: bocsánat, bocsánat, bocsánat!

A nyuszi futott, ahogy a lába bírta, maga se hitte, hogy képes ilyen sebességre. Egy pocsolya partján szusszant, lemosta magáról a törött tojások szennyét. Ahogy a víz fölé hajolt, szokatlan érzése támadt: mintha húzná lefelé valami a fejét. S mintha meztelen lenne a hátsója, olyan hűsnek érezte a fűcsomót, amire hirtelenjében ráhuppant. Belenéz a pocsolya kisimult vizébe, hát rémülten látja, két akkora fül imbolyog a homlokán, mint egy jegenyefa. Hátsó fertályáról meg eltűnt egykori ékessége, hosszú, lompos uszálya. A sírás kerülgette, nyitotta volna szóra a száját, de a víztükörben csak azt látja, ahogy a szája, orra egyfolytában mozog. Akárhogy is akarta, nem tudta megállítani, és egy hang se jött ki a torkán.

Így történt, hogy a nyuszinak alig-farka és hosszú fülei vannak. Ettől kezdve fürge, mert még mindig attól tart, kergetik a tojásfestő tündérek. Ne lássam többé a végrehajtót, ha nem igaz minden szavam!

E szörnyű eset óta a Tündérlaki Hímesházban átállították a projektet, és kizárólag keményre főtt tojást festenek. A fuvart pedig ettől kezdve a nyuszik végzik ingyen, pontosan, sértetlenül. Mi pedig így szoktuk, így szerettük meg őket: hosszú fülekkel, picurka farokkal, selymes bundával szelídnek, némának, örökké mozgó orrocskával.

Itt a vége – ha nem vennéd észre -, de sehová se fuss el véle!

Az illusztráció Bodnár Gergő munkája.

 

husvet-gergo_rajza-nyuszi.jpg

 

 

 

Címkék: mese párnamese Húsvét

Szólj hozzá!

 

Nem ittam eleget, hogy tehetségesebb legyek.

Ihletemet elkerülte a szesz-szagú lehelet.

Esély se volt kipingálni színes álmaimat,

Satnya pálma nőtt hát a zord teher alatt.

 

Alig kaptam enni, nem, hogy eleget,

Ismeretlen szó volt - vagy látszat - a szeretet,

Hideg tűzhely, üres fazék, jobb ha belenyugszom,

Gyermekkoromban a kert volt terített asztalom.

 

Hízott rajtam a kosz, bár nem falt fel egészen,

Szép szót, mesekönyvet is hiába kértem,

Mindez a múlté már, hát nem panaszkodom,

Sőt, jelen sorsomért hálával tartozom.

 

Ha füveznék, kábító gyógyszereken élnék,

Attól vajon tehetségesebb lennék?

Vagy saját kezűleg kéne babért szednem?

S a tákolt koszorúmat a fejemre tennem?

 

Nem szedáltak, nem kezeltek pszichiátrián,

Ez vetette vissza a tehetségem talán?

Jahh, s a nikotin, drog, koffein hiánya

Korlátozott ily sekélyes alkotó munkára?

 

Nem álmodtam nagyot: tehetséges legyek,

Mert felül virulni, lent kapaszkodni kellett.

Alig fáj már, hogy csak ennyire futotta,

Elrendeltetett. A lelkem meg tiszta.

 

Tehetségért a sorban nem sírtam eleget,

Szégyelltem megírni a gyötrelmeimet.

Mert, hogy - bár a kutyatál színültig tele volt -,

Nevem sok éven át egyszerűen KUSS volt.

 

Rímeim, szavaim már nem vérző sebek,

De örökre megmaradnak sajgó elevennek!

Elkerültek a Léda, s Anna szintű versek,

Mert nem imádkoztam, s nem vertek eleget!

 

Ha a siker tényleg kínokból fakadna,

Felkapaszkodtam volna tán a Parnasszusra.

De vagyok földi, szerény, szófacsaró zsonglőr,

Kínrímet, szatírákat gyártó lelkes amatőr.

 

Maradok is ekként, az utolsó sorban.

Béke van bennem, minden úgy jó, ahogy van.

Morzsáimból még azok is jóllaknak,

Kik kakasszó előtt háromszor megtagadnak!

 

 

Címkék: vers tehetség

Szólj hozzá!

Festés volt nálam, és ha már felfordulás, gondoltam, egy füst alatt lámpatesteket is cserélek. Nappaliba új csillár, ottani falikar a dolgozóba, onnan a megsárgult vénség a kukába.Villanyszerelő persze nincs a látókörömben - megbízható, olcsó, jó kezű főleg. Tanácsot kértem hát. "Jár a házatokba egy, ha megfelel a közös képviselőnek, akkor szerintem neked is. Hívjad " Telefonszám, név

Így lett. Nem is tudom, talán még aznap, mindenesetre secperc alatt megjelent.Túlsúlyos, kertésznadrágos, ám kellően ápolt kis gömböc imbolyog felém a folyosón, meghatározhatatlan korú, pozsgás arcú, kezében jókora tároló alkalmatosság. Betessékelem, vázolom, mi lesz a teendő. Új lyukacskák a régi helyett, az új lámpák szerelvényeinek megfelelően. Fejcsóválva mustrálja, nem fog-e beszakadni a süllyesztődoboz körüli beton, mert hogy közel kell fúrni a széléhez. Ijedségemet látva biztat, megoldjuk...

Hozzam a porszívót? - kérdezem szolgálatkészen, emlékezvén a tizenéve felfúrt képszögek esetére, amikor a kipergő betonport rögvest elvezettük a porszívóval. Tessék hozni - bólint a mester.

Kipakol, előszedi a szerszámokat, közben szóba elegyedünk. Nem debreceni véletlenül? - kérdezem. Meglepődik: nem, de nyíregyházi. A beszédemről tetszett gondolni? Igen - mondom -, ismerem a nyelvjárásokat, jellemzőbb tájszólásokat. Én zempléni vagyok - próbálom elnyerni a bizalmát, jelezve, szegről-végről földik vagyunk. És hogy került ide? Hát, elváltam, tíz éve. Pestre menekültem dolgozni. Van egy felnőtt lányom, még támogatnom kell őt.

Öt perc múlva nyitott könyv előttem az élete. Visszakérdez. Őszinteségre őszinteség, mondok pár infót magamról. Volt pár hasonló élethelyzetünk. Elkészül a nagyszobai mestermű, megúsztuk, nem pattant le a beton. A porszívónak köszönhetően egy szem törmelék se került a parkettára. Viszont alig hallottuk egymás szavát, pedig kérdés kérdést követett kölcsönösen.

Lassan szerel át a kisszobába, tovább kérdezősködik. Valami bizalom, érdeklődésféle csillan a szemében. Megrettenek. Jaj, nehogy azt gondolja, a magányos, unatkozó öreglány provokálja... Már megint kíváncsiságot mutattam egy idegen iránt és magam is túl őszinte voltam.

Átcuccolunk a dolgozóba, szuszogva lépdel fel a kis létrára. Gégecső pórázán vonszolom magam mögött a porszívót. Kiméri a falon a fúrás távolságát, közben barátságosan csevegünk tovább.

Elkezdjük a négykezest, én rendületlenül tartom a falnál a porszívócsövet, a fülsiketítő fúróhang csaknem szétrázza az egész házat..

Tán csak nem gondolja, hogy ki akarok kezdeni vele? Kattog az agyam, ha félreérthető szava lenne, hogy vágom ki magam, hogy mindketten jól jöjjünk ki belőle? Csakis úgy, hogy van pasim! Naná, hogy van! (Emlékeztek, a színházban szereztem a múltkor!) Bár - gondolom -, van ennek elég baja, örül, ha békében hajtja álomra a fejét. Etetni is sokba kerülne. Nem szívesen állnám a személyi edző költségét, ő meg az én ráncfelvarrásomat...

Zeng az egész ház. Kész az első lyuk. Kihúzza a falból a hiltit, lenéz rám, arcát vastag púderként fedi egy réteg szürkés betonpor, csak a szeme szikrázik kissé.

Hunyorogva biccent a porszívó irányába: be is tetszik kapcsolni?

 

Címkék: szaunasztorik

Szólj hozzá!

Kihasználva, hogy a színházi előadások mostanság fél-, de legjobb esetben háromnegyed házzal mennek, aznapi előadásokra gyakran csípek kedvezményes jegyet. Elvégre bennem van a három vakcina, zsebemben az oltási igazolvány, lábamban a bugi, orromon meg szabályszerűen ott a maszk.
Ebben a színházban kifejezetten rég jártam. Kabátunkat ruhatárba adva elszakadok a barátoktól: meglátogatom még a mosdót... Elégedetten konstatálom, hogy az előtér hátsó, homályos fertályában is kivételesen jól demonstrált az illemhely, már a tárva nyitva lévő csapóajtó két oldalán feliratok jelzik a hölgyek, urak irányát. Be is robogok a belső térbe, ott se kisebb a tömeg. Kaszálva lépkedek a szembejövők között, de hasonló sebességgel siet felém egy nő. Szinte összeér az orrunk, mikor sikerül félreugranom. Neki is jók a reflexei, ő is félreáll. Nem csattanunk. Mindenki ismeri, ugye, ezt a helyzetet, amikor utcán, ajtóban udvariasan sasszézunk de pont rosszkor, pont ugyanabba az irányba...
Pontosan ez a szitu: lépünk még egyet-kettőt a nővel azonos sebességgel, azonos irányba. Elnézést, elnézést, makogom, aztán már csak kínosan nevetek. Látom, ő se bosszankodik, ugyanolyan viccesen kezeli a helyzetet, mint én. Arcát takarja a maszk, de a szemén látszik, hogy ő is kacag... Ekkor kicsit már hibbantnak gondolom, mert nem tágít... Jobbra-balra kacsázik, végül jobb belátásra térve megadóan gyökeret eresztek egy helyben, döntse el ő végre, melyik irányban akar kikerülni. Döbbenten veszem észre, hogy ugyanolyan pulóver van rajta, mint rajtam... Az ember már a T-modellben (mint turi) se bízhat - pedig azt mondják, ott vásárolt darab tuti nem jön szembe velünk az utcán. Dehogynem! Itt süllyedek el! Színházban, ugyanaz a két felső! Ezt a szégyent! El innen, minél előbb, menjen már, minél távolabb tőlem! Szégyenemben, ijedtemben bakugrással jobbra szökkenek.
A nő eltűnik...Előttem meg ott egy kilincs, amihez tartozik egy ajtó, melyen szemmagasságtól kicsit feljebb, réztáblán, egy ondolált hajú, kalapos nő hosszú szipkával kecsesen cigarettát szív...

Címkék: szaunasztorik

Szólj hozzá!

Csak ennyi!
Csak csendet, mint a szent családnak Betlehemben.
Csak jó lelket, nem csupán a szent esti élményekben.
Csak erőt, mint széllel acsarkodó fenyőnek a szirten.
Csak járt utat, mint csermelynek odalent a völgyben.
Csak jó szót, hogy megtartsd szövetségesedet,
Csak vizet, sót, s a mindennapi kenyeredet.
Békét, áldást az ünnepi újjászületésben,
Hitet, reményt, jövőt a szent keresztségben.
Akár kapcsolatban, kiterjedt családban, 
Vagy egyedüliként se keserű magányban.
Csak ennyi.
Úgysem tudok bölcsebb,  hasznosabb lenni!

Címkék: Karácsony

Szólj hozzá!

Mire tanít az időnként világjárvánnyá duzzadó járványok sora?

Boccaccio: Dekameron-ján keresztül

 

Járványok már akkor is akkor is tizedelték a népet, amikor – tudomány hiányában - még azt Isten büntetésének tekintették azokat. Indiából, időszámítás előttről származó utalások vannak pusztító betegségről,  Bizáncban pedig az 500-as években több millió ember esett áldozatul a pestisnek. 1300 körül Európa szerte húszmillió, Napóleon orosz hadjárata során pedig megközelítőleg 300 ezer ember halt meg járványos betegségben, többen, mint a fegyveres harcok során.

A legismertebb járványos betegségek: lepra (lásd: Biblia), fekete himlő, malária (napjainkban is előfordul), spanyolnátha, kolera, tífusz. A fertőző betegségek terjedését nagyban fokozta a kereskedelem kiszélesedése, népvándorlások, illetve a háborúk. És valamennyinél felismerhető a higiénia, azaz annak hiánya, a rosszul tápláltság, illetve az elhunytak nem megfelelő kezelése. Voltak kísérletek a fertőzés megfékezésére (például a leprások testének elfedése, elvonulása, vagy a pestis-álarc viselésének kötelezettsége), de a valódi áttörést csak a XIX. század vége felé, a mikroszkóp, illetve a kórokozóknak mikroszkóp alatti vizsgálata hozta meg.

A különféle módokon terjedő – emberről emberre, állatról emberre, étkezéssel, érintéssel, tápcsatornán keresztül -, járványok ellen ettől kezdve leginkább a szeparáltságot tekintették a legjobb módszernek. Konkréten a betegek elkülönítése, illetve az egészségesek karanténba vonulása szolgált a fertőzés megállítására. Ez a felfedezés korabeli irodalomban is megmutatkozott, példa erre Boccaccio Dekameronja. A „fekete halál”, azaz a pestisjárvány (1348) idején született a mű, amikor az elkülönülés, a bezártság ugyancsak nehezen volt kivitelezhető és elviselhető, már csak a városi zsúfoltág és a lakhatási körülmények miatt is. (Ez a járvány az ismeretek szerint a Selyemúton érkezett Itáliába, tehát itt is kereskedelmi útvonalon.) Az adott esetben ez volt az egyetlen jó megoldás, míg a járvány elvonult.

Korabeli értelmezésben Boccaccio azt fogalmazza meg irodalmi stílusban, hogy egy elhagyott, elvileg fertőzésmentes villában hogyan telik az idő, miként lehet viszonylag elviselhetővé tenni a napi semmittevést. Legegyszerűbb, eszköztelen recept erre a történetmesélés, szórakoztató, valós, tréfás esetek felidézése, olykor kiszínezése, eltúlzása is. Mondhatjuk, a szerző felismerte, hogy az ember mentális jóléte, a kitartás, hangulat a várakozás idején akár felülírhatja a mozgáshiányt, táplálkozást, munkavégzést is. A mű üzenete időt álló, amint a napjainkban zajló, megtapasztalt járvány hívószava is sugallja: zárkózz be, maradj otthon, szűkítsd minél kevesebbre az emberi kapcsolataid számát!

A Dekameront ihlető járvány idején mindössze a közvetlen emberi kapcsolatok működtek - legfeljebb füstjelek, behatárolt távolságba eljutó hang- és fényjelek. A történet szereplői Firenzéből vonultak vissza - érdekes, hogy a mű itáliai szerzőtől ered, ahol a COVID19 a legtöbb áldozatot szedte eddig Európában, illetve a karantén akkor is két hétre szólt. A helyszín egy elhagyatott villa, amiből arra következtethetünk, hogy a társaság tagjai a tehetősebbek közé tartoztak. Az elzárkózás növeli a túlélés esélyét, de aki ezt nem teheti meg – a társadalom nagyobb részét alkotó köznép, ott óhatatlan volt a közvetlen emberi kontaktus, illetve a kórokozókat hordozó anyag érintése, továbbadása, az elhalálozás mértéke.

Ilyen minimalista, zárt közeg – karantén - lehet napjainkban a család. Nehezebb az egyedül élőknek, ahol az unalom, semmittevés akár depressziót is okozhat. Ezért célszerű játszani, hobbit gyakorolni, fiatalok, diáktársak esetén a közös tanulás – nem feltétlenül tanmenet szerint, hanem a rendelkezésre álló világháló érdekességeinek felfedezése -, a nyelvgyakorlás, zene, tánc, versírás, napló-vezetés, olvasás. Igen fontos ilyen esetben a humor megértése, ami mind a Dekameron – bár meglehetősen sikamlós, pajzán történetek -, mind a jelenlegi esetben, most már a technikai lehetőségek és az ötletek ezernyi szálán keresztül fontos érzék, tulajdonság.

A XIX. századtól napjainkig Magyarországon hét jelentős járvány volt. Ebből az 1830 környéki európai kolerajárvány jelentős társadalmi feszültséget is okozott. A járvány hosszan elnyúlt, a korlátozó intézkedéseket túl hamar oldották fel, a fertőződés újraindult – hazánkat is érintve –, pontosan a legszegényebbek, a jobbágyság lázadt fel a karantén ellen, hiszen a termés, az egész évi megélhetésük forgott kockán.

Napjainkban, lehetőségeink, anyagi forrásaink és a szabad határok a fertőzésveszélyt megnövelik (kitágult világunk, gyakori, gyors utazások), de annak elviseléséhez, megakadályozásához és megelőzéséhez a technika vívmányai és eszközei is jobban rendelkezésre állnak, amelyekkel élnünk kell.

Akár úgy is, hogy elővesszük a Dekameront és elolvassuk, vagy megnézzük az erről 1971-ben készült filmet.

Címkék: műelemzés

Szólj hozzá!

A női nem iránti tehetségben és bőségben sokat megélt, idős (no, most sértettem vérig!) korában is széptevő barátom meséli, mennyire keresztbe tett neki a vírushelyzet. Megrögzött, évtizedek óta gyakorolt szokása ugyanis, hogy kimozdulásai alkalmával minden esetben megválasztja a mozgólépcső szépét. Szépségkirálynőjét. A metrón. Felfelé és lefelé is: egy út - egy szépség... Sok utazás - sok szépség. Mert ugyebár a lenyugvó Nap erejéből ennyire telik.

"Ha az ellenkező irányban szembe jön a favorit, s úgy érzem, nála szebb már nem jöhet, le is ütöm azonmód. Mármint a döntést a gumikorláton, nem a nőt. Nem feltűnően, de határozott tenyércsapással. Onnan már nincs visszaút, nincs új aspiráns, nincs felülbírálat."

Értetlenkedve kérdezem: és mi van, ha egyik nő se szép?

"Olyan nincs - mondja -, a felhozatalból a legszebb. Minden nőn van valami megkapó, valami figyelemre méltó: a keze a korláton, a haja, az arca, szeme, mosolya, az alakja, tartása, dekoltázsa... Ami látszik belőle. Nyáron könnyű, nem győzöm kapkodni a fejem, sok az értékelendő látnivaló, nagy a választék, érdemes kockáztatni, kivárni a megfelelő pillanatot. Télen nehezebb, mert mindenki állig begombolkozva, eltakarva. De konok vagyok, akkor is választok. Ez a mostani maszkviselés még jobban próbára tesz, hiszen szinte teljesen elfedi az arcot. Ha szemüveg van rajtam, bepárásodik, azért nem látok, ha meg leveszem, hát anélkül végképp nem látok el az ellenkező irányú lépcsőig - ez a huszonkettes csapdája. Marad a sziluett, a sejtés. Meg a választási kényszer."

Nemrég,a kijárási tilalom mezsgyéjén hazafelé iszkolás után világvége hangulatban telefonál: szerencsésen hazaértem, de képzeld, egyetlen nő se jött szembe a mozgólépcsőn! Ilyen még sose fordult elő!

Szót se találtam erre a skandalumra. Dadogtam, hogy tehetett volna még pár kört - úgyis ingyen mozgólépcsőzik -, vagy hogy az olimpiát is halasztották, az valamivel nagyobb baj, de csak nevettünk.

Mert játszani, tréfálni jó. Apropó: lehet, hogy átveszem ezt a szokást: naná, hogy férfi"szépséget" keresek.

 

 

 

Címkék: szaunasztorik

Szólj hozzá!

 

A titkok csendesek,

de éber éjszakákon rágni kezdenek.

Bőröd alá bújnak, mint 

fa kérge alá télire a féreg,

és lassan szétfeszítenek.

Incselkednek szüntelen,

buzdítanak, mint pancser színpadi ripacs,

halmozd más placcára is a portékáidat.

Ne tedd, mert egy titkod egy se marad:

Ahány bizalmas, annyi felé szalad.

A vevő jól megnéz, kóstol, tapogat,

de biztos lehetsz, a többi közé visszarak.

A titkok csendesek.

Míg csak a tieid, felbecsülhetetlenek.

Ám, ha olcsón adod őket,

értéktelenek.

 

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása