Hallod-e, Tél!
Hol csavarogsz, hova lettél?
Merre lófrálsz, ténferegsz?
Rügyfakadásig késlekedsz?
Hogy vártak pedig dombok és hegyek,
Hol hógolyózni, szánkázni lehet,
Téli sportok szerelmesei, s a gyerekek.
Ébredéskor szemrésemből lesek, hátha
Szikrázó bundát vetettél pitymallásra,
Vagy csak deres sálat az ablakom előtti fára!
A Hold is lesi, de az ágak - minden hiába -,
oly szikárak, mint Bartók vázlat partitúrája,
Ady lehangolt "Fekete zongorája",
Kövér, fekete földek őszi mélyszántása.
Tél! Elő ne keveredj március idusára,
Ha eddig nem volt gondod az én fámra,
Nem tellett tellett tőled semmi másra,
Csak felhőkből vont csapzott uszályra,
Égen hullámzó Hattyúk tavára,
Vihartól elszürkült koszos ruhára...
Gerlék, varjak, s nicsak, egy eltévedt kakas fácán
ringatózik a városi fa koronáján.
Tél! Maradj magadnak, s gyere úgy november táján!
