Frigyünk harminc éve születettPillantás alatt por, s hamu lett.De feltámadt, és emlékezettRögvest a test,Mihelyt egy garniszálló ágyán,Fényes napvilágnálLevetettük a szégyent,S véle mindent,Mi visszatartott,S eltakart ott:A ruhát, mesterkéltséget,Félretolva a tétet,Mi mindkettőnknél kockán…