A hegyközi falucska komplett lakossága - kivéve az ovisokat és az összevont, alsó tagozatos apróságokat - diszkréten, kuncogva néz félre, ha az utcán találkozik a pesti famíliával.
Történt ugyanis, hogy egy pesti orvos házaspár, érintetlen, csendes vidékre vágyva, megvásárolt egy tipp-topp parasztházat a csodás zempléni hegyek között. Időnként megjelentek a faluban, körülbelül akkora tisztelet övezte őket, mint amekkora luxusautójuk volt. Két kicsi gyerekük imádta, hajkurászta, kényeztette a "pej" macskát, ami nem tágított a portáról, valószínű, az előző tulajdonos jogán szigorúan az adásvételi szerződés kötelező záradékának tekintette magát.
Az orvosék remekül integrálódtak: fogadták a megsüvegelést, később siettek előre köszönni, gyakran járták az erdőt, vásárolták a szomszédok portékáit, tojást, boldog lábas jószágot, amelyet aztán boldogan feltálaltak és elfogyasztottak.
Egyik kora délelőtt, fess turista szerelésben gombászni indultak. Szép mennyiség gyűlt össze, estére illatozott a lábasban a sűrű, szaftos gombapörkölt. Cirmi ott dorombolt, dörgölőzött a lábszáraknál, szelíd, de kitartó követelőzésére elsőként merítettek a tálkájába a vacsorából.
Ettek a doktorék is. Még tán mosogatás előtt kiültek a tornácra napnyugtát nézni, hát mit látnak: Cirmi ott vergődik, fetreng és néha-néha keserves miákolást hallat a bodzabokor tövében.
Nosza, az orvoséknak se kellett több: bevágódtak az Audiba, amúgy mackó estélyiben, és uccu a legközelebbi városi kórház. Sok kétséget nem hagytak a kórház portáján, lépcsőkanyarban - ahogy Benedek Elek mondaná: úton, útfélen óbégatott az apuka: orvos vagyok, orvos vagyok, gombamérgezés, mindenkinek azonnal gyomormosást kérek! És terelte maga előtt a rémült családot.
Fő a szolidaritás, és a szakmai összetartás: a doktorék soron kívül, protekciós sebességgel részesültek ebben a fölöttébb kellemetlen beavatkozásban. A mérgezés tünete ugyan még nem jelentkezett egyiküknél sem, így haza is autóztak békességben. Arról nem szól a fáma, miről álmodtak aznap éjjel.
Másnap, legnagyobb meglepetésükre a bodzabokor tövében, egy hevenyészett almon ott feküdt Cirmi, boldog anyai ábrázattal, dorombolva dagasztotta a földet és boldogan nyalogatott négy vaksi, remegő kiscicát...
