Legkedvesebb relikviám
Soltész József ezredes, igazgató
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Vám- és Pénzügyőr Igazgatóság
Nyíregyházán kezdtem pénzügyér pályámat, 1982. márciusában. Előtte elektronikai műszerész végzettséget szereztem, majd két évre bevonultam sorkatonának, ahol elfogadhatóvá, megszokhatóvá váltak számomra az egyenruhás kötelék jellegzetességei, ez erősítette meg bennem végleg, hogy pénzügyőr legyek. Némi betekintésem addig is volt a testület életébe, hiszen édesapám harminchárom évet töltött a Vám- és Pénzügyőrségnél, 1973-ban ment nyugdíjba. Sajnos túl korán, hatvanhat évesen távozott az élők sorából, amikor már pénzügyőr voltam, a további haladásomnak sajnos nem lehetett tanúja. Bizonyos módon az én erőmet is megsokszorozta az emléke, törekedtem rá, hogy méltó folytatója legyek személyének. Ő még a Magyar Királyi Pénzügyőrség kötelékében kezdte a pályáját, tanúskodik erről az az újonctanfolyamról készült tablókép, ami az irodámban kapott helyet az én alapfokús tablóm mellett.
1988. februárjától parancsnokhelyettes, 1990. márciusától a Nyíregyházi Vámhivatal parancsnoka lettem, ott ahol az előttem lévő korosztály tanítványaként nőttem fel. Furcsa volt, de elődeim nem voltak féltékenyek, még abban is segítettek, hogyan találom meg a hangot a beosztottakkal, hogy válhatok igazi, elismert vezetővé.
Azóta is változtak a feladatok, szervezetek, megnevezések, csak én maradtam Nyíregyházán vezetői beosztásban. Szűntek meg kis szakaszok, hivatalok, többek között a gávai is, ahol édesapám teljesített szolgálatot annak idején. Az eszközök, iratok bekerültek Nyíregyházára, majd egy irattári selejtezés során egy kolléga a kezembe adott egy bor szemleívet, amelyen az édesapám bejegyzései és aláírása volt. Az irat az 1970-es évből való, szigorú számadású nyomtatvány, tartalmazza az illetékes Vám- és Pénzügyőri Szakaszt, a termelő nevét, lakcímét, nyilvántartási számát, szőlőterületének nagyságát és a dűlő pontos meghatározását, valamint nyilatkozatot a termelőtől, hogy mennyi bort készített, azt hol tárolja, és hogy családi fejadagként mennyi kedvezményt vehet igénybe. Mindezek alapján vetették ki a befizetendő adót. Mondanom sem kell, ez az egyetlen okmány megúszta a selejtezést, azóta féltve őrzöm. Többek között ez is emlékeztet arra, amikor édesapám a bor készletfelvétel szezonja miatt egy-két hónapot távol töltött tőlünk, hóviharban, fagyban mennie kellett, volt, hogy csak karácsonyra került elő a családhoz. Elbeszélései, meséje a munkájáról mélyen beivódtak az emlékeimbe.
Ahogy „öregszem”, egyre becsesebbek számomra a régi szakmai hagyatékok, emlékek, gyűjtögetem őket, tervezünk egy helyi kis tárlatot rendezni ezekből, ami akár dekorációként is szolgálhat a hivatalban. De mindenek között és fölött a legkedvesebb relikviám ez a bor szemleív, ami édesapám keze nyomát, személyiségét, apaságát testesíti meg számomra, és azt az érzést, hogy nem erőszakkal ugyan, de mégiscsak a pénzügyőr pályára terelgetett engem.
