Szabad-e hinnem, vagy csak remélhetek,
Hogy te állsz az ajtóban, amikor csengetnek?
Szabad-e sírnom, ha kebledre borulok,
Mikor hiányodtól sújtva ajtót nyitok?
Szabad-e hinnem, hogy hozzám tartozol,
Ha ritkán elgyengít egy tőled kapott csokor?
Szabad-e hinnem, hogy nem csak bűntudat,
Kipipált kötelesség a bódító illat?
Szabad-e hinnem, vagy vágyat kergetek,
Hogy telefonom a te hívásodtól rezeg?
Hogy - csak egyetlenegyszer - te kérdezed meg:
Mi újság, hogy vagy, jó a közérzeted?
Szabad-e hinnem, hogy barátom vagy, s maradsz,
Vagy cseléded csupán, mikor feladatot adsz?
Lesz-e, hogy irántam érdeklődést mutatsz,
Vagy szakadatlanul csak magadról szavalsz?
Szabad-e hinnem, vagy csak álmodozni,
Hogy adni is tudsz néha, nem mindig csak kapni?
Szabad-e, érdemes-e várni, netán kérni,
Vagy önfeláldozással a mennybe felrepülni?
Szabad-e, szabad-e? - kattogok - Szabad-e?
Ezt a kérdést - kérlek - tedd te is mérlegre.
Hisz ha a lelkednek jó a babusgatás,
Másnak is jól jöhet egy kis cirógatás.
