Tősgyökeres kiskunfélegyházi család: apa, anya, három lány. Látható és láthatatlan kötelék fűzi őket lakóhelyükhöz és egymáshoz, de bátran ugranak az ismeretlenbe is, tudván, hogy a város és az összetartozás bármikor újra ölébe fogadja őket. Közös nevezőjük a pénzügyőr és vám szakma. A Gombkötő családnál vendégeskedünk.
„Kücsük hanim”
Gombkötő Zsuzsanna törzsőrmester 2012-től a NAV hivatásos pénzügyőre, magát röviden csak csodabogárként aposztrofálja. Édesapja, Gombkötő Lajos nyugállományú pénzügyőr törzszászlós, 2004-től nyugdíjas, jelenleg a szegedi pénzügyőr nyugdíjas klub vezetője. Gombkötő anyuka, Marika, 1987-től vámügyintéző volt, 1989-től egy német cégnél dolgozott. Ma már az a legmulatságosabb szakmai élményük, amikor a pénzügyőr férj összeférhetetlenség miatt nem mehetett ahhoz a céghez vámkezelni.
- Csoda, ha a legkisebb lány is az egyenruhánál, a pénzügyőrségnél kötött ki?
- Csoda is, de inkább csodálatos – mondja az édesapa. – Kicsi korában szükség esetén vittem magammal Zsuzsát szolgálatba, ott is figyelmes, csendes, türelmes volt. A török kamionosok mosolyogva mondogatták, amikor meglátták: „kücsük hanim” – azaz: aranyos kislány. Jó eszű, szorgalmas gyerek volt, felnőttként pedig céltudatos, önálló döntéseivel és határozott céljaival sokszor szerzett nekünk meglepetést.
- Kunszentmiklós, Kiskőrös, Kecskemét, Szeged, Tompa, Párizs, Nagykároly, Krakkó, Budapest. Néhány jelentős földrajzi állomás az életéből, Zsuzsa, részletezze kicsit!
Annak a Gombkötőnek a lánya?
- Tanultam, tanítottam, dolgoztam vagy önkénteskedtem a felsorolt helyszíneken – folytatja a családi referendumot Zsuzsa. - Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző főiskolán szereztem első diplomámat francia-magyar szakon, majd a mesterképzéseket a SZTE-BTK-n. Ezután a kunszentmiklósi általános iskolában és középiskolában tanítottam, önszorgalomból megtanultam angolul és oroszul, közben OKJ-s banki szakügyintézői képesítést is szereztem. Majd – hogy legyen a pénzügyőr pályához szakirányú végzettségem -, igazgatásszervezésből is lediplomáztam. Pályáztam az Erasmusra, ennek révén fél évet töltöttem Párizsban. Jelenleg közgazdasági egyetemre járok és olaszul tanulok. Mindezeket saját költségemen és szabadidőm terhére.
- Ilyen emberre van szükségünk, ujjonghat fel egy humánszervező – de hogy keveredett végül a NAV-hoz?
- Szegeden jártam, ügyet intéztem, s ahogy kijövök, látom szemben a cégtáblát: Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Na, ekkor megszólalt bennem a vér szava. Gondoltam ide is bekukkantok, tájékozódom a felvételi lehetőségekről. Bár az első megjegyzés az volt: „annak a Gombkötőnek a lánya, aki pénzügyőr volt?” Igen, mondtam, de én jöttem felvételizni, nem ő. Szinte titokban csináltam végig a felvételit. Tompára kerültem, ott megtudtam, mi a folyamatos szolgálat, az ügyfélkezelés, a huzat, a szolgálati fegyelem. Egész életemben hálás leszek apunak, amiért vitt és hozott autóval, mert tőlünk ez a határátkelő szinte megközelíthetetlen tömegközlekedéssel. Kecskemétre, ahol most dolgozom, már könnyebb az átjárás. Minden szakmai tanfolyamot is elvégeztem, jó eredménnyel.
- Hasznát vette a nyelvtudásának?
- Hogyne, közvetlen a forgalomban is, de tolmácsoltam, jegyzőkönyvet fordítottam, sőt egy ízben az ügyész kérésére még határozatot is fordítottam magyarról franciára.
A Gombkötő lányok városukban alapítottak családot, Zsuzsa lett tulajdonosa egy öreg háznak, szülői segítséggel azt korszerűsíti folyamatosan. A pici kertet most hó lepi, a fáskamrában katonásan állnak a hasábfák, egyelőre üres a garázs, növendékfa ágán hintázik egy madáretető. Odabent jó ízléssel keveredik a modern és az örökölt antik bútor, a saját kezűleg restaurált komód, komoly könyvkészlettől roskadozik a polc, „A tudás fája sorozat” meg majd csak gazdára talál valamelyik ifjú unokahúgnál. Felújításra várnak a székek, a kamrában házi kolbász szikkad és saját kezűleg eltett savanyúságok sorakoznak. Szóval „él” a ház, igazi meleg otthon van alakulóban.
- Zsuzsa, mi pihenteti, mi kapcsolja ki?
Egyenrangúan
- Az élet, a tevékenység maga pihentet. Munka és tanulás mellett fotózok, verseket, novellákat írok néha. Elfoglaltság mindig akad. Apunak is segítek, ha a nyugdíjas klubja részére pályázna önkormányzati támogatásért, szeretek főzőcskézni, és most már a szüleim is beleegyeztek, hogy megtanítsam őket a számítógép-kezelés alapjaira. Nem tudok elég hálás lenni nekik, hogy becsületre, tisztességre tanítottak, és még a mai napig is szeretettel vesznek körül.
- Zsuzsa, játsszunk el a gondolattal: ha egyszer vezető lenne, milyen lenne?
- Elsődlegesen működne bennem, a szakmai megfelelés igénye. Mindenképpen jó, képzett és teherbíró munkatársakkal venném körül magam, és gyakorolnám azt a bevált egyenrangúságot, amiben a családomban felnőttem. Pedagógiai ismereteimet felhasználva pedig a képesség-készség egyensúlyát próbálnám hasznosítani a munkatársak körében. A kettőnek együtt kell jelen lenni és működni.
- Ez egyelőre egy nagyon szép elmélet, és kívánom, legyen módja bizonyítani is.
Gombkötő Zsuzsanna pénzügyőr törzsőrmester a hétköznapok egyik csodabogara.
