Valaki a túloldalon -
pontosabban a szemközti házfalon áll,
s pár napja bekukucskál
hozzám az ablakon.
Szegény, a múltkor térdig ázott
egy esős hajnalon.
Mennyivel jobb helye lenne
egy puha füzetlapon!
Arca pufók, haja kese,
mint egy agyonhasznált súrolókefe,
szeme kerek, és tessék:
mintha sírna,
egyikből lefolyik a festék.
Mosolyra hajlik keskeny szája
kicsit elszabott a ruhája,
amiből kilóg két pipa szára,
ráadásul kacsalábra van húzva
hatalmas csizmája!
Pedig balerinának készült a drága.
Karja kitárva, kecses, aprócska a keze,
a frissen festett falra kapaszkodik vele...
Nézd csak! Megáll előtte egy ember -
ha jól látom, tán a házmester!
Csípőre teszi a kezét,
valamit morog, csóválja a fejét.
Letesz egy vödröt maga mellé,
megmártja benne a meszelőt.
Meszel, márt, meszel.
Száradás után még egyszer.
Félóra, s volt,nincs falfirka!
Nem mondom, hogy viszlát!
Inkább ég veled, te furcsa
Kriksz-Kraksz balerina!
