A fénykép is kis pontokból áll össze, mégis tökéletlen, ha csak egyetlen is hibádzik közülük – győzködöm Molnár Györgyi kolléganőt, amikor elcsodálkozik, miért épp őt akarom bemutatni – megmutatni – az olvasóknak. Persze ennek is hasznos oka van - csak kiderül a végére! Györgyi tizennégy éve közalkalmazott a VPOP Humánpolitikai Főosztályán, jelenleg a Fegyelmi és Nyilvántartási Osztály főmunkatársa.
„Rendes állás” kerestetik!
- Van valami sója-borsa a testülethez kerülésének?
- A nyolcvanas évektől a rendszerváltás után is az ország első számítástechnikai Kft-jénél dolgoztam, egyre kiszámíthatatlanabb időben és beosztásban. A mobiltelefonok előtti világban egy délután – ráadásul várandósan - úgy elmaradtam – orosz üzleti partnereket kísérgettünk vásárolni -, hogy amire hazakeveredtem, a család már az eltűnésem bejelentését fontolgatta. Anyukám ekkor jelképesen az asztalra csapott, s kijelentette: ez gyerekek mellett nem mehet így tovább, ha én nem, akkor ő majd keres nekem valami „rendes” állást. Teljesen civil ismeretségben volt Soos László Károly dandártábornok, egykori országos parancsnok helyettessel, őt kérdezte meg, volna-e valami lehetőség a pénzügyőrségnél? A kislányom egy éves lett, nem bírtam otthon maradni, a személyzeti nyilvántartóban pedig akkoriban üresedett meg ez a hely. Nem sokat gondolkoztam, elvállaltam a teljesen új és ismeretlen feladatot. Szerencse, hogy meglévő számítógépes ismereteimet tudtam hasznosítani.
- A szülők, patrónusok általában nehéz keresztet jelentenek az embernek…
- Az első fél év számomra is borzalmas szakmai és emberi erőpróbát jelentett. Ám igyekeztem állni a beavatást, és sikerült saját jogon elfogadást, szeretetet kivívnom: bevettek a csapatba, sokan régóta csak mamának neveznek, munkában és azon kívül sok szervezési, személyes dologban bizalmas lettem. Talán világossá vált a környezetem számára, hogy nem protekciós léha vagyok, nem ugródeszkának tekintem a személyzeti területet, és alkalmas vagyok bizalmi munkára.
Se tervezni, se halogatni
- Térjünk a konkrét feladatára: a nyilvántartások rendje. Lehet szeretni ezt a monoton munkát?
- Szeretet nélkül nem lehetne emberségesen végezni! Számomra nem eldöntendő kérdés a nyilvántartások napra készen tartása, mint mondjuk, hogy ebéd után közvetlenül elmosogatok-e, vagy csak később. Itt se tervezni, se halogatni nem lehet. A munka pillanatról-pillanatra adódik, kivéve a nagy átszervezési feladatokat és az ünnepségek előkészületeit, amelyek persze egymást érik. A központi adatbázisnak minden régióban vannak kimenetei, s bármi történik a mintegy hétezres aktív állományban – kinevezés, előléptetés, megbízás, diploma, házasság, születés -, mi mindenkiről, mindent tudunk. Rögzítenünk kell a változásokat, méghozzá a biztonság miatt többszörös nyilvántartással. Nem költői túlzás azt mondani, a humán terület az alfa és az omega a testületben. Mindenki kényes arra, hogy mondjuk az anyja neve helyesen legyen leírva, s a vezetők is elvárják, hogy azonnal eléjük kerüljön egy-egy anyag, amibe szeretnének betekinteni.
- Sőt, időnként a nyugdíjasok is… Most következik beszélgetésünk apropója: szükségem volt egy olyan bizonyítványra, amit én hanyagul elszórtam, de bíztam abban, hogy a személyi anyagomban megtalálható. Önhöz irányítottak, az irat meglett, gyorsan, kedvesen segítettek.
- Természetesen számos hasonló kérésnek teszünk eleget külsősök és volt kollégák részére. Elveim szerint senkivel sem viselkedhetünk pokrócul, hiszen nekünk is sikerélmény, ha örömöt tudunk szerezni valakinek. Külsősöknek, vagy leszerelt kollégáknak a főosztályvezető asszony felé kell pár sort írni a kérés indokáról, de nyugdíjasok esetében ettől általában eltekintünk.
- Minden esetben sikeres a keresés?
- Sajnos nem. Vannak foghíjak, az ötvenhatos forradalom idején sok személyi anyag megsemmisült, és az 1964-es vámőrség és pénzügyőrségi egyesüléskor is elkeveredtek dossziék.
- Hol fér el ez a rengeteg nyilvántartás?
Koncentrálni, de másként
- Az aktív állományé a Mester utcai székház külön iratszobájában, a jelentősebb mennyiség sok évtizedig visszamenően az országos parancsnokság Száva utcai központi irattárban van, ahol ötven évig őrizzük őket, aztán lehet levéltározni. Szinte a történelem érint meg, amikor egy-egy megbarnult dossziét kinyitunk, áttekintjük, belepillantunk. Emlékszem, egyszer egy férfi kutatott a nagybátyja után, valószínüleg a családfájuk feldolgozása közepette. Nagy öröm volt számára, amikor megkapta a pontos és fontos adatokat a rokonáról.
- Mi frissíti, mi kapcsolja ki a nyolc órai – mégiscsak monoton – munka után?
- A másik énem, ami egyet jelent a lányom sportjával, a szinkronúszással. Petra junior versenyző, s ha már kisebb korában így is úgyis ott kellett lennem vele az edzéseken, gondoltam, kiművelem magam, s megszereztem a versenybírói képesítést. Koncentrálni kell a medence szélén is, de másképp, mint a munkában. Tagja vagyok a Magyar Úszó Szövetség Szinkronúszó Alszövetségének, sokszor bíráskodom, két éve pedig én voltam a Margit-szigeti úszó és szinkronúszó EB egyik fő szervezője. Nagy kikapcsolódást jelent ez a feladat, és nagy sikerélményt a dicsérő szó.
Molnár Györgyi, a „Mama” így vallott kis fészekalja munkatársai közül, akik valójában mindannyian azért dolgoznak, hogy a pénzügyőrök személyisége, élete, nagy szakmai fordulópontjai hitelesen legyenek bezárva egy-egy titokzatos dossziéba.
