A szó elszáll, az írás szárnyakat ad!

      Szállj felé, te édes ritmus, érintsd meg nemes szívén, Kússz fülébe kedves dallam, róla szól e költemény. Szöszke volt az ifjú lányka, vakmerő és tettre kész, Útra kelt egy jobb jövőért, hajtotta a szív s az ész. Tengertől a Mátra-bércig, mint a fény, mindent bejár, Ám idilli…

Cikázol, szikrázol, lelkes minden posztod, Bár számolatlanul a nagy semmit osztod. Minden ismerősöd torkán letuszkolod, Kéretlenül a világ képébe tolod, Milyen derűs vagy és mennyire boldog!  Mégse csábító a hurrá-optimizmusod!   Folyton folyvást félúton kell lenned, Rettegsz leülni, pihenni…

Mint az orchidea, olyan vagyok: Felül virulok, alul kapaszkodok. Kínálom a gyönyört, az illatot, Bár én viszonzás nélkül szikkadok. Vagy elrothasztod gyökereimet, Vagy hetekig megvonod tőlem a vizet, Szirmaim hullatom, mint a könnyeket, Átnézel fölöttem, észre se veszed. Szorongok. Kinőttem…

Gurnyasztok egy tetszetős kalitkában, görcsbe merevedett mindkét lábam és szédelgek, már annyit hintáztam. Igaz: prémium magvaktól púpos a tálam, sose éhezem meg, mégis csipegetem, és csili-vili üvegcserépben nézegetem, magam, reményvesztetten nyugtázva:  szemernyi esélyem sincsen…

  Pihen az Úr felleg-trónján hat nap buzgólkodás után. „Járok egyet, hadd lám, hogy állnak a dolgok e végtelen planétán!” A Tejúton halad, Göncölszekéren döcög az égi ösvényen, igazít néhány csillagképen, fontolgatja, latolgatja, mi módon is javíthatna ezen a fenséges égen, a jóra való…

 2020' Húsvét  Gondban van a Nyuszi, a fejét csóválja, Becsődölt az ünnepi logisztikája. Hímesektől roskad öblös taligája, Mégse lesz gazdája, hiába pingálta. Pedig szorgoskodott lelkesen, és tessék: Nyakán marad minden, kárba mén a festék. Nógatja a szokás, útra kéne kelni, Vendégségbe – mi…

Alig használt szív bérbe adandó! Romokban áll, de felújítható, Méltatlanná vált az előző lakó, Szövetséges kell, nem újabb házaló. A bejáratról rég letört a kilincs, Ott bent vesztegel egy eldobott kincs. Habár az is másodkézből való, Megfakult, de újracsiszolható. Szívünk fala, bár sokszor…

Ülök kócosan az ágy szélén, Merengve az éj forgatókönyvén. Milyen szépen alszol – nézem - Boldogságtól megrészegülten.   Nem gyújtok rá, hisz nem dohányzom, Most valahogy kávéra se vágyom, Nem nyúlok italért, nem töltök újra, Hogy röpítsen a mámor katapultja.   Itt vagy végre…

  Hölgyeim és Uraim! Figyeljék, hogy szárnyal fellegekig újra az albatrosz! Halljuk hát! --------- Volt egy orbitális gengszter, ergo: rút, lator gazember, Ártatlan képű bár, de nála volt a szájkosár. Rövid pórázon tartott, és megvert, ha berúgott, Bosszantotta, hogy én albatrosz…

Angyalt látok főkötőben, Fánkot dagaszt nagy serényen, Dögönyözi, meglisztezi, Pihentetni félre teszi. Ha meghízott, kiszaggatja, Fortyogó olajba dobja, Szedegeti aranybarnán, Én ügyes kezű nagymamám!   Angyalt látok kis kötényben, Fánkot tálal nagy serényen, Gyümölcsízzel…