Cikázol, szikrázol, lelkes minden posztod,
Bár számolatlanul a nagy semmit osztod.
Minden ismerősöd torkán letuszkolod,
Kéretlenül a világ képébe tolod,
Milyen derűs vagy és mennyire boldog!
Mégse csábító a hurrá-optimizmusod!
Folyton folyvást félúton kell lenned,
Rettegsz leülni, pihenni egy percet,
A híg bók-levest nagy kanállal eszed,
Időnként mohón félre is nyeled.
Csépeled a szót, és fel se ismered:
Sótlan, langyos vízben lebeg az életed!
Smile-ik tapsikolnak Pinokkiónak,
Poshadt vizet adnak a hervadt pipacsnak,
Lájk infúziótól vérfrissítést várnak,
Értékmérce lett, hogy hányan "vájkolnak"...
A látszat nyüvei hamuvá csócsálnak!
Magadnak élj végre, ne a külvilágnak!
