Mint az orchidea, olyan vagyok:
Felül virulok, alul kapaszkodok.
Kínálom a gyönyört, az illatot,
Bár én viszonzás nélkül szikkadok.
Vagy elrothasztod gyökereimet,
Vagy hetekig megvonod tőlem a vizet,
Szirmaim hullatom, mint a könnyeket,
Átnézel fölöttem, észre se veszed.
Szorongok. Kinőttem a virágcserepet,
És szétfeszítem, ha végre erőt merítek.
Meg se hallod majd szívem hasadását,
Csak annyit motyogsz: megérte az árát.
Szemétdombra vetsz lélektelenül,
Helyemre zsenge, friss virág kerül,
Sorstársak közt szűkölve jajgatok,
Majd félre téve az önsajnálatot,
Kötözöm sebeim, lassan gyógyulok,
Reményekkel telve várom a napot,
Mikor hiányod talaján újra kisarjadok.
