Vacogva ülök az életemben,
Jégkockákkal teli szűk vödörben.
Jégcsappá fagy minden leheletem.
Fogatlanul múltamon nyammogok,
Gyomorrontásaimról hallgatok,
Koplalásomba bele is halhatok.
Kuporgok, nyakig a rozsdás vízben,
Poshadt buborék cselleng körülem,
Ki kell innom, hisz én merítettem.
Másznék kifelé, meredélyen kúszok,
Körmömre a zománc vérpatakot húzott,
Egyet előre, kettőt visszacsúszok.
Ha nem jönnek hamar forró napok,
Ha önmagammá vissza nem olvadok,
Félek, hogy végleg a jégvödörbe fagyok.
