Túl gyakran köszönt rám mostanság az ősz,
Állás nélkül lebzsel a vénülő csősz,
Túl gyakran hullajtják lombjukat a fák,
Poshadt avartól bűzlik az öko-zsák.
Túl gyakran köszönt rám mostanság a tél,
Csikorog az égen a Göncölszekér,
Kocsisa hőköl, tart egy helyet nekem,
Továbbot intek, eldöcög nélkülem.
Túl gyakran köszönt rám mostanság a tavasz,
Mars-Isten arcra formált, pompás kamasz,
Bujkálok bár tőle, mégis nyomomra lel,
Kitartón Szent Jakab hava felé terel.
Túl gyakran köszönt rám mostanság a nyár,
Kampec dolores, ha egyszer nem talál.
Nem dicsekszem vele, de nem is tagadom:
Túl gyakran van mostanság születésnapom.
Mindig több évgyűrű, vastagszik a kéreg,
Hiába nő belül egyre bölcsebb lélek,
Most is több a gyertya – eh, oda se neki!
Koccanjon a pohár, hiszen minden happy!