Hogy kéne elmenni, hogy nekem ne fájjon,
És senki másnak se ezen a világon.
Hogy szenvedni, gyengülni senki se lásson,
Kit tisztába tettem, az ne pelenkázzon.
Nem hagyni, hogy a kín apránként felfaljon,
Itt tartani engem senki se akarjon!
Ne legyek terhére, gondjára senkinek,
Ne szánjon számtalan álságos tekintet.
Hogy kellene vajon egyszer majd nem élni,
Észrevétlen, gyorsan e földről lelépni,
Földi keresztemet végleg elejteni,
Felvételemet a mennyországba kérni.
Mi lenne jobb: ha fitten az eszemet vesztem,
Vagy éles elmével nyomorú a testem?
Egyik nincs ínyemre, másikra se vágyom,
Hogy kéne meghalni? - no, majd kitalálom.
Hogy kéne elmenni, hogy nekem ne fájjon?
És senki másnak se ezen a világon.
Gyáva vagyok, félek, most előre szóltam.
Kérem a jó Istent, gondoskodjék rólam.
