A mi kutyánk kölyke
A szakma vonzotta a pénzügyőrséghez, a „kattanás” már alapfokút végzett szakemberként érte. Amikor a Központi Járőrszolgálaton belül megalakult a munkakutya kiképző központ, döntött: jelentkezett a második kurzusra, és sikerrel el is végezte, Vito kutyájával. Majoros Attila törzszászlós azóta is a repülőtéren, annak Cargo részlegén dolgozik.
- Balassagyarmatról felvételiztem, de a repülőtéren tudtak helyet ajánlani 1997-ben. Eleinte albérletben laktam Budapesten, majd miután megnősültem, Felsőpakonyban, egy Pest környéki zsákfaluban telepedtünk le. Utólag sorsszerűséget látok benne, mert kiváló környezet a kutyatartásra, és elmerülhettem a munkakutyák tudományában, sőt 2004 óta az ebtenyésztésben is. Olyannyira, hogy Shine, a jelenlegi kutyám saját alomból való, és – büszkeségemre - az ő féltestvére is szolgál, ugyancsak a repülőtéren.
„Csak” nézni őket
- Létezik a földkerekségen az Ön kutyájánál szebb, jobb, okosabb? Vagy legalább az egyik?
- Hogy létezne már? Shine, a most ötéves „kislány” a saját házam „szülőszobájában” született, négy hetes korában áttettem a kerti „óvodába”, öt hónapos korától én képeztem, jelenleg is én dolgozom vele. Szó szerint is a mi kutyánk kölyke – hát hogyne lennék nagyon büszke rá? Főleg, hogy ő is lehetetlen helyeken talál drogot – legutóbb például egy műanyag, mosógép alkatrésztől nem tágított, amit végül megfúrtunk – közel három kilónyi anyag volt benne. Mellesleg biztos vagyok benne, hogy minden kutyavezető így érez a saját kutyája iránt, és ez így van rendjén.
- Hogy történik a munkakutyává történő kiválasztás?
- Szinte már a fogantatással kezdődik, hiszen jó génállományt kell összehozni – van, amikor az apuka jól szituált, megbízható külföldi… Amikor megszületik az alom, leülök, és csak nézem őket, gyönyörködöm bennük, az anyában, a kölykökben. Akár nagyapám tette annak idején a méhcsaládjaival. Akkor még fogalmam se volt, hogy adott esetben EZ maga a munka: észrevenni, felfedezni az eltérést a többiektől, viselkedést, reakciót – és így tovább. Aztán „ovis” koruktól próbára tenni őket játékkal, tesztelni a figyelmüket, élénkségüket. Öt hónapos kortól pedig jöhet az „egyetem” a speciális és türelmes tanítás, kiképzés.
- Képzeletben látom a portát: van egy feleség, két gyerek, egy tucat kutya – és Ön, a falkavezér. A sorrendbe netán csúszott valami hiba?
- Nem ellenkezek. Az biztos, hogy a kutyavezetői hivatás hősei a feleségek, akik ugyanolyan szenvedélyesen kell szeressék a kutyákat, mint mi, szükség esetén ellátják, gondozzák is őket, és részemről ezért nagyon hálás vagyok. Serdülő lányaink pedig nem is ismernek más közeget, pici koruktól kezdve, tudtukon kívül ők is részei a kutyák szocializálásának.
- Volt egy olyan szóhasználata, hogy „a kutya is ember.” Ezt hogy magyarázná a kétkedőknek?
Kuruc, a szakma legendája
- Emberül él, de nem tud beszélni, csak rajtam keresztül, és általam. A szervezete ugyanúgy működik, mint az emberé, szeret jókat enni, játszani, neki is szüksége van komfortra, szeretetre, ugyanúgy nyolc órában dolgozik, mint az ember, lehet fáradt, beteg, szomorú, csalódott, akár erőszakos – csak nem tudja elmondani.
- Erőszakos?
- Jó értelemben vett erőszakosság is van. Előző, Kuruc nevű kutyám – aki nem mellesleg német vezényszavakra is reagált, azóta két nyelven trenírozom a kutyáimat -, például a csomagok átvizsgálása során többször is kitartóan jelzett egy – mint utóbb kiderült – nigériai küldeménynél, amit nem tudtunk értelmezni. De ő konokul jelzett. Aztán összeállt a kép: a ruhaneműn hatalmas gombok voltak, ami nem jellemző az adott népviseletre, nos, azokban volt elrejtve közel fél kiló kokain. És Kuruc – akit a szakmában mellesleg mindenki legendaként tisztel -, volt az is, aki tíz helyett tizenhárom évig volt aktív, mígnem egy rekkenő nyári napon agyvérzést kapott a munkahelyén. Akkor is nekem kellett kitalálni, mi a baj, és haladéktalanul cselekedni. Vízzel hűtöttem, masszíroztam, és bár jobban lett, gondolkodás nélkül megírtam a „felmondását” – másnaptól Kuruc már nyugdíjas házőrző volt. Ezt ő akarta legkevésbé tudomásul venni, mert reggelente egyszerűen nem engedett kitolatni az udvarból, szabályosan félre kellett rakni az autó mögül. Na, erre mondja valaki, hogy nem emberi tulajdonság!
- Következik a vészes kérdés: mennyire tud elérzékenyülni a kutyáival kapcsolatban?
- Akármennyire is fel vagyok vértezve erővel, nagyon. Munkában és tenyésztőként sok mindennel találkoztam már, minden veszteség megvisel, de egy biztos: szenvedni nem hagyom őket. Vito barátomat egy tiszta új pénzügyőr posztókabátba bugyolálva, ölben vittem az udvarunkon ásott sírjáig, – ma már egy barackfa ad neki árnyat. Kuruc, az engem is „megkóstoló” német juhász egyenrangú társként marad meg örökre az emlékezetemben.
- Mire cserélné fel jelenlegi kutyavezetői munkáját?
- A világon semmire! Ja egyetlen egy dologra mégis: ha kiképzőként vehetnék részt a NAV szolgálati kutyáinak felkészítésében. Úgy érzem, a tudásom, tapasztalatom megvan hozzá, és a cég részére a jelenleginél is nagyobb hasznot hajtanék.
