Órákon át ülök megint az olcsó törzshelyen.
Előttem két whisky-s pohár, az ajtót kémlelem,
Mindjárt belépsz, sietsz felém – a kocsma néptelen,
A megszokás, hamis remény, csak a fény játszik velem.
Múlt héten még ott volt a cél a szívünkhöz közel,
Becézgető, selymes kezed, ma már nem érem el.
Megváltó jel, egy üstökös, igéző főnixmadár,
Porba zuhant, mint egy sérült kis szentjánosbogár.
(zene)
Felhajtok még egy korty italt - olvadt jégtől íztelen.
Nem csak a kulcs, nálad maradt az egész életem.
Zsebem zugában még ott lapul egy gyűrött cédula.
Szívek, szavak, szegényes juss, létezésed nyoma.
Szorongatom a nyűtt papírt, és újra kortyolok,
Az egyik szívbe vértől ázó törött nyilat rajzolok.
Whisky-s üveg, üresen áll, akár az életem,
Dühös vagyok, hogy a világ mért nem gyászol velem?
Sárba tipor, sírba taszít balsorsom fintora,
Meglehet tán, hogy én voltam szerelmünk gyilkosa.
(zene)
Bizonygatom, hogy a rossz is milyen jó volt veled,
Hiába minden, nem volt erőm megfelelni neked.
Záróra van, készül a stand, a lány abroszt cserél.
A pincér rég megvetőn néz, bár nagy jattot remél,
Nincs újabb kör, ajtót mutat, hát lassan elmegyek,
Már most tudom, nyitás után holnap újra itt leszek.
