Csupán szívügy?
Az emberrel ellentétben egy állat hajléktalanságát bizonyosan nem lehet az ő „zűrös előéletére” kenni, ebben kivétel nélkül a felelőtlen gazdi okolható. Bár sokan, sokféleképpen fáradoznak a kóbor állatok sorsának javításán, a munka végtelen történetnek tűnik. Bartus Dóra törzsőrmester, a NAV Kecskeméti Bevetési Főigazgatóságának munkatársa a Környezetünk Állataiért Alapítvány alelnöke, vele és László Ágnes elnökkel beszélgetünk.
- Mondják, az is a kóbor cicák érdekében tesz, aki eteti őket?
- Féltucat-tucatnyi kolóniákat szoktatnak magukhoz elsősorban idős nénik, telve jó szándékkal. Ez kétélű cselekedet, mert ha egy szabad ég alatt élő állat jól van tartva, akkor szaporodik. Ha alultáplált, nélkülöz, fél, akkor a természet úgy rendezi, hogy a nőstény nem hajlandó utódokat a világra hozni. Kegyetlenebb módja az „etetésnek”, ha rosszindulatú emberek mérget, gombostűvel, szögekkel spékelt hús, kolbász lakomát raknak ki számukra.
- Mire hivatott az Alapítvány?
Örvendetes happy and
- A szervezet húsz éves, nemrég történt vezetőváltás, mert előzők kiöregedtek, nem tudták tovább vinni a tevékenységet. Mi és pártoló tagjaink járjuk a várost, személyes kapcsolatot tartunk az etetőkkel, a talált cicák bejelentőivel, azokkal, akik bajba került vagy sérült állatot lelnek fel. Mi magunk befogjuk, vagy átvesszük a cicákat, kezelésre és ivartalanításra állatorvoshoz visszük, majd fotót készítve róluk nyilvános közösségi felületeken befogadó gazdit keresünk nekik. Mivel telepünk, menhelyünk nincs, első körben állatbarát ideiglenes befogadóhoz kerülnek a cicák, majd onnan - szigorú szabályokat magában foglaló - írásos örökbefogadási szerződéssel a végleges tulajdonoshoz. Olyan is előfordul, hogy az ideiglenes gondozó „beleszeret” a cicába és megtartja. Ezek örvendetes happy and-ek.
- Milyen tanácsokat adnának úgy általában a kisállattartóknak?
- Elsősorban azt, hogy sohase rögtönzéssel döntsenek egy állat befogadásáról, de a tőlük való megszabadulásról sem. Másodsorban, ha már vettek, kaptak vagy örökbefogadtak házi kedvencet, ivartalanítsák, megelőzve szaporodást, hiszen ők AZT a bizonyos állatot akarják szeretni, nem a szaporulattal bajlódni. Az ivartalanítás gondoskodás, nem kínzás. Ha pedig valamilyen objektív ok miatt semmiképpen sem tudják vállalni kedvencük tartását, ne dobják ki útra-útfélre, hanem vegyék fel a kapcsolatot a legközelebbi állatvédő szervezetettel és kérjék a segítségüket a mindenki számára legmegfelelőbb megoldáshoz. Az Internet világában ezek a fórumok, intézmények könnyen elérhetők.
- Van-e jellemző cicabarát, cicamentő korosztály?
Bábjáték, reklám, rendezvény
- Ahogy az állatkínzók, -kidobók és -üldözők, úgy a védelmezők korosztálya is széles. Ahogy már említettem, az idősek együttérzők, másszor egy babakocsit tologató anyuka talált egy elütött macskát, amelynek a fejét szinte szétverte az autó. Állatorvosunk egy százalékot adott a megmentésére, és ez az egy százalék megvalósult. Más alkalommal egy tizenéves kisfiú talált négy kis cicakölyköt kuka mellett, kartondobozba zárva, – az ő szíve is megesett rajtuk, és megtalált bennünket. Igyekszünk is megcélozni a jövő generációt, számukra tervezünk valamiféle, a felelősségteljes állattartásra vonatkozó írásos vagy szóbeli tájékoztatót, óvodásoknak bábjátékot, esetleg célirányosan bekapcsolódnánk valami városi rendezvénybe.
- De?
- De az alapítványi kassza kong az ürességtől és szinte nincs Kecskeméten pártfogónk, reklámfelületünk. Pedig a városnak, a lakosság érdekében is előnyös lenne ennek a neuralgikus problémának a csökkentése. Ezzel szemben örülünk, ha pénzünkből az orvosi ellátást, táplálékot fedezni tudjuk a látókörünkbe került cicák részére. Ahonnan tudunk, pénzt teremtünk, van egy festő ismerősünk, aki felajánlott két képet aukcióra. Gyűjtőládákat helyezünk ki üzletekbe, de azok valamilyen módon mindig „takarásba” kerülnek. Pedig örülnénk egy két gombócos fagyi árának is, nem beszélve az adó 1 %-os rendelkezéséről.
- Akkor éljünk a lehetőséggel, közöljük a számlaszámot!
- 10402506-25015506. Ide várjuk a legcsekélyebb felajánlásokat is köszönettel.
- Dóra, a munkahelyén mit szólnak az ön elkötelezettségéhez?
- Legtöbben elintézik egy kézlegyintéssel, titokban talán meg is mosolyognak, mások érdeklődnek az állattartásról főleg, amikor személyes érintettségük keletkezik. Szívesen segítek, de igyekszem a karitatív tevékenységemet diszkréten a napi, akár tizenkét órás munka után végezni, hiszen ez csupán szívügyem. Viszont úgy hírlik, a NAV valamilyen szintű együttműködési megállapodásra készül a Cerberos Állatvédő Egyesülettel, illetve az Országos Állatvédő Egyesülettel, ami igen célszerű együttműködésünket foglalná szakmai keretekbe. Ha ez tető alá kerül, boldog lennék, ha legalább regionális szinten hasznára lehetnék majd ennek az együttműködésnek, hiszen a NAV a kenyéradóm, a munkám a hivatásom, az állatvédelem pedig az elkötelezett hobbim.
