Nemrég jöttem, s továbbmegyek,
Ajtóféltől búcsút veszek.
De a lelkem egy darabja
Ide van már befalazva.
Hol mindenki jó volt velem,
Mostan rátok emlékezem.
Fogadd jó szívvel mondandóm’
Istenáldotta tanítóm:
Köszönöm, hogy nem kérdeztél,
Előre nem ítélkeztél,
Dicsértél, ha rászolgáltam,
S nyesegetted hibás ágam.
S mert ember nem lehet vétlen,
(Viccesen: talán még én sem…)
E helyt kérek megbocsátást,
Ha okoztam is csalódást.
Anyaföld van a cserépben,
Magam nyílok közepében,
Végy magadhoz, vigyázz rája,
Tegyél szíved ablakába.
Ápolj kedves gyengédséggel,
Szigorú következetességgel.
Sok fényt, kevés vizet kapjak,
Télen-nyáron hadd viruljak!
Én sem foglak felejteni,
Jó lesz Reád emlékezni.
Hív a tudás másik vára,
Leszek-e a kapitánya?
Mit itt kaptam, mind megtartom,
Még tovább is gyarapítom.
Vasárnapi szentmiséken
Fogadd el a köszönésem!
Elbúcsúzom, nem szólok mást:
Kérjél reám Isten-áldást –
Amire én nagyon vágyom!
Béke veled, Isten áldjon!
