Csokicső csere. Pont, mint a szoliban. Vagy majdnem úgy.
Történt ugyanis, hogy a birtokba vétel alatt lévő - számomra új, de az idő vasfogai által jól megrágcsált - rakiban a rozsramarta fő-cső tartalma eláztatott egy szekrényt. Jöttek is sebtiben a mesterek megoldani a problémát, egy szálkás "főni" és egy édes kis köpcös, akit a főni - szerintem nem feltétlenül rokoni alapon - csak papának szólított.
Kezdődött a mutatvány fény- és hangjátékkal - már ami a tube-cutter kakofóniájára koreografált görögtüzes szikraesőt illeti. Gyorsan és jól dolgoztak, csak akkor ugrott félre papa - kissé későn -, amikor a folytonossági hiányt szenvedő vastag csőből némi szmötyi kezdett csordogálni. Le is dobta pólóját, láttatni engedve dögös felsőtestét.
Úgy látszik, hiába írták ki idejében a lépcsőház minden emeletén, hogy az adott strangon e délelőttön, mindössze két óra hosszat tartózkodjanak a lakók a "csokiszökőkút" használatától - hiába... A szükség nagy úr. Vagy nagy paraszt.
Nos hát, a munka elkészült.
- Használják, kérem a mosdót - ajánlottam buzgón -, van ott szappan, a törölközőt már én tettem ki, tiszta!
"Igen, épp kérni akartam, menjél papa, addig én pakolok" - mondja a főni.
....
Úgy öt perc múlva:
Mi van papa, tán kábelt is fektetsz?
...
Újabb pár perc múlva papa megjelenik, hozzám sündörög és nagyon udvariasan suttogja:
"Én nem tudom, milyen ez a szappan, de ne tessék ajánlani senkinek... Ragadok tőle, nem tudom lemosni magamról ezt a csillogó szart!"
(Kutyaharapást szőrivel.)
Nézem, nézem, s ekkor látom, hogy az én drága mesterem karja könyökig, arca, feje tonzúrája ezüstben pompázik, mint egy diszkólámpa. Pont, mint előbb a tűzijáték, amit a cutterrel a kedvemre produkált. Vagy majdnem úgy.
"Minél többször mosakodtam vele, annál jobban csúszok és csillogok.. Most hogy menjek így emberek közé? Mit fognak gondolni rólam?"
Nem volt kedvem nevetni. Abban a pillanatban.
Lassan összeállt a kép: történt ugyanis, hogy egy ismerősöm úgy gondolta, legjobb választás egy hatvan és a halál közötti barátnőnek szív alakú, csillámporos sheavaj krémszappant ajándékozni. Amit én aztán illendő, sűrű hálálkodás majd hosszas fürdőszobai fiók-karantént követően meggondolatlanul a ritkán látogatott tárolóhelyiség mosdójába száműztem.
A sors véletlen játéka, hogy elsőként éppen ez a drága mester került vele testi kapcsolatba. (Én legfeljebb a macskaszemet mostam volna vele - na, az se lett volna semmi!)
Az áldozatot bizony nem vigasztalta, hogy a "csokicső-csere" után, úgy délidőben talpig csilli-villi estélyi sminkben kellett elhagynia a felvonulási területet.
Csokicső csere. Pont, mint a szoliban. Vagy majdnem úgy.
