Az alábbi történet egy vidéki városban esett meg, a helyszín nem fontos, hiszen - mondhatni -, akár általánosítható is lehet. A sztori régi, a szocializmusban létrehozott szoborparkok remekműveinek egyike van fókuszban.
Az önkormányzat (akkoriban tanácsháza) szükségesnek tartja a művek felújítását ezért – nem kikerülendő az alkotókat -, jogászuk hivatalos megkeresésben kéri az engedélyüket.
A fogalmazó az egyik szobornál különösen bajba kerül, dokumentumok híján (vagy éppen tréfából, ezt sose tudjuk meg) így ír: „Kérem a tisztelt művésznőt, szíveskedjen hozzá járulni Gyűrt lemez című alkotásának újrafestéséhez.”
A pozitív válasz hamarosan meg is érkezik, lényegében ilyesféleképpen: „A felújításhoz hozzájárulok. Az alkotás címe egyébként: Csomópont.”
