Holló Mihály őrnagy, igazgató
NAV Pest megyei Igazgatóság
Kígyóvégzet
Közel húsz éve vagyok pénzügyőr, pályafutásom legnagyobb részét jövedéki szakterületen töltöttem. Számos kalandos és különös eseményben, ellenőrzésben volt részem – ez a munka minden nap kínál valami érdekességet. Nagyon összetartó közösségnek kell kialakulnia, hogy bajban, veszélyben tudjunk egymásra figyelni a szolgálatban.
A legkedvesebb relikviám egy palack ital, amire nem mondhatom, hogy pálinka, hiszen akkor valószínűleg nem itt lenne, és nem ért volna meg bontatlanul több, mint hét évet. Másrészt ez a tárgy nem feltétlenül saját tulajdonom, szinte stafétabotként maradt rám az előző vezetőktől, Herczig Róberttől és Kovácsné Domján Edittől, akitől ez év elején örököltem meg.
A palack magáért beszél: egy fél literes, nagyon dekoratív, gömbölyded, dombornyomással díszített üvegben, sárgás színű folyadékból egy kobra néz szemközt velünk. Teste szabályosan összetekeredve a palack alján, csuklyája szélesen kitárva, szinte betölti a teljes teret. Van még mellette díszítésül valami növény – a távol-keleti kultúrák szokásaiból sejtve ginseng gyökér lehet, és egy kőre hasonlító valami, de lehet, hogy az is egy fűszer darabka. Mindenesetre nagyon megragadó és meghökkentő látvány.
Nem hökkentek meg viszont a pénzügyőr kollégák annak idején, 2004-ben, amikor egy ellenőrzés során ezt a Budapest, III. kerületi Aréna biliárd szalonban fellelték, és több más zárjegy nélkül forgalmazott szeszes ital társaságában lefoglalták. A kupakon nincs zárjegy, viszont egy papírborítón egy majdnem szakszerű mini-jegyzőkönyv: a lefoglalás helye, ideje, bélyegző mindkét fél részéről, aláírások. Én ebben az időpontban még a Pesti Adójegy és Zárjegy hivatalnál voltam beosztott, de jól ismerem az eljárót, Búza Sándort. Az italt az eljárás jogerős végeztével meg kellett volna semmisíteni, de épp a különlegessége miatt a hivatal tovább adminisztrálta, és mint különlegességet, elöljárók jóváhagyásával birtokunkban hagyta.
A palack tagadhatatlanul nagyon tetszetős: valószínűleg valami erős szeszes folyadék van benne, ami jelenleg is színtiszta, a kígyó most is ép, nem indult bomlásnak. Elgondolkodtató maga a készítési folyamat, vajon hogyan helyezték ebbe a szűk szájú üvegbe a kígyót, és hogyan sikerült kitárni a csuklyáját, hiszen egy elpusztult kígyó izomzatával ez bizonyára nehézkes. Megvan a technikája, de ez örökre a készítők titka marad.
Nagyon megtisztelő, hogy kollégáim, vezető elődeim örökül hagyták rám ezt a különös kuriózumot. Itt a helye a hivatalban, a múltra emlékeztet, szinte reprezentálja különleges tevékenységünket. Nem tudom, mikor és milyen módon fogok távozni ebből a hivatalból, ebből a pozícióból, de ettől függően határozok majd a hamisított alkoholos ital sorsáról. Most még azt tervezem, tovább viszem a hagyományt, és örökül hagyom az utódomnak. Ettől is különleges, ezzel az írásban hagyott kinyilatkoztatással pedig így is a legkedvesebb relikviám jelenleg ez a „kígyópálinka”, amely sosem volt pálinka, ellenben egy szakma, egy kalandos és felelősségteljes hivatás különös emléke.
