Nagyon jól döntöttem!

Messze esett az alma a fájától, jobban mondva az ellenőrzöttek oldaláról az ellenőrzést végzők oldalára gurult egészen. Majd Kalocsától Budapestig, s itt is tervez gyökeret ereszteni. Vén Boglárka hadnagyról van szó, aki pályakezdő a Központi Ellenőrzési Parancsnokságon, idén végzett a Rendőrtiszti Főiskola Vám- és Jövedéki Igazgatási Szakán. Mégpedig a legjobb tanulmányi eredménnyel, tudományos diákköri munkával és ebben osztatlan elismeréssel. Jelenlegi munkahelyén beszélgetünk, s mivel pár hónap eltelt már az avatás óta, az első kérdés is „mélyvízi”:

A legmegkapóbb

-          Befészkelted már magad a testület nagybetűs életébe?

-          Igen, az első három nap szorongása után feloldódtam, ebben nagy segítségemre voltak a közvetlen kollégák, akik egy percig sem voltak féltékenyek a tudásukra, még most is tanítgatnak, segítenek. Szinte meg vannak sértődve, ha nem azonnal kérdezek, hanem egy feladaton tíz percig gondolkodom, hogyan, miként tudnám megoldani önállóan. 

-          Emlékszel még, mi volt az első munkád?

-          TKO-kat kellett postáznom, kapva kaptam rajta nagy megilletődöttségemben. Még aznap délután pedig két fordítás, ha jól emlékszem magyarról angolra.

-          Akkor következhet a kronológia: mi vonzott a Vám- és Pénzügyőrséghez?

-          Kalocsai születésű vagyok, Baján, két tannyelvű gimnáziumban érettségiztem, és amikor pályaválasztásra került a sor, mindenki az idegenforgalom és a vendéglátás felé kacsingatott. Tisztában voltam vele, hogy a tömeges érdeklődés fordítottan arányos az ottani esélyekkel, másrészt nem szerettem soha „átlagos” lenni. Ekkor jutott eszembe a vám- és pénzügyőrség. Gyerekkoromban ugyanis, amikor anyukám, hogy több ideje jusson a családra, a házunk aljában nyitott egy ital lerakatot. Ez a vállalkozás egészen kicsiben indult, mára komoly bolttá nőtte ki magát, együtt növekedett, fejlődött – most már értem -, a különféle jogszabályi előírásokkal. Egymásnak adták a kilincset az ellenőrző hatóságok – köztük a pénzügyőrök is. A pénzügyőrség kapott meg a legjobban, olyannyira, hogy a felvételi lapon kizárólag egy iskolát, és egy szakot jelöltem meg. A szüleim kicsit meghökkentek, de tiszteletben tartották a döntésemet.

-         Most meg bizonyára a legbüszkébb szülők! Van egy húgod, aki viszont első kézből kapja tőled az ötletet…

-          Ő is abban a középiskolában végzett, ahol én, de már elkötelezte magát a kozmetikusi szakma iránt.

Tudományos- és magánélet

-          Milyenek voltak a főiskolai évek?

-          Kemény volt, minden percünk be volt osztva, aki produkálni akart, annak folyamatosan, nagyon kellett tanulnia! Én szerencsére hozzászoktam a kollégiumi élettel járó önállósághoz Baján, legalább ebben nem voltam csetlő-botló. Bár a második évtől már nem bent laktam, hanem egy budapesti albérletben. Tanulás mellett egy kicsit bébiszitterkedtem, tanítottam egy kislányt, a saját háztartásomat is rendben kellett tartani, szóval minden percem be volt osztva.

-          Mégis kiváló eredménnyel, és a Tudományos Diákkörben pályamunkáddal az élen végeztél!

-          A Rendőtiszti Főiskola hallgatói is végeznek tudományos és kutatómunkát, ezt a Vám tanszéken most tették hivatalossá először. Nagy a tét, mert ha jól sikerül a dolgozat, akkor nem csak jutalommal és szakmai elismeréssel jár, de szakdolgozatként is elfogadják. Az én témám a Közös Agrárpolitika vámhatósági feladatai volt, és nagyon sokat köszönhetek dr. Búza László századosnak, aki tanácsaival, segédanyagokkal, konzulensként a segítségemre volt. A TDK-ban vállalt feladat nem egyszerű, több fordulóban, nyilvánosan mérettettünk meg, szóban, power pointos előadás, iskolai, egyetemi, majd országos szinten, sok szaktekintélyből álló bíráló bizottság előtt. Második helyezést értem el, és minden tekintetben nagyon tanulságos munka volt. Életem legszebb évei voltak a főiskolai évek, tele izgalommal, fejlődéssel, megpróbáltatásokkal, egy új világ kitárulkozásával, és sajnos pillanatok alatt eltelt.

Fárasztó pihenés…

-          Mégsem találkoztam olyan évfolyamtársaddal, aki ne melengetett volna a szívén újabb tanulmányokat. Te hogy állsz ezzel?

-          Mint mindenki, én is átestem azon a fogadalmon, hogy „csak egyszer lógathassam a lábam, csak egyszer nézhessek végig egy filmet a tévében!” Ment is ez a főiskola után körülbelül tíz napig. Aztán fárasztott a semmittevés, elzártam a tévét, hiányozni kezdett a tanulás, amin jelenleg nyelvtanulást értek. A német és angol mellett jó lenne még egy nyelv. Egy ideig szimatolok, milyen további szakirányt tudnék hasznosítani a munkában, aztán majd meglátjuk. Szeretnék részt venni a testületi sportéletben és minden olyan tevékenységben, amely előbbre viszi a fizikai szellemi képességeimet.

-          Tervek, karriervágy?

-          Egyelőre sikerélmény, hogy egy remek középfokú hivatalnál, kiváló kollektívában dolgozom, ami megerősít abban, hogy jól döntöttem, nagyon jól!