Ő, a szuper tréner
Ahogy bölcs nagyanyám mondta volt: várt lány, várat nyer. Így történt ez Hegedüs Krisztina esetében is, aki hosszan tartó, tekervényes útkeresés után, jóval a harmincadik iksz után talált rá arra a hivatásra, amely – bár a jelzőfények végig ott villogtak a szeme előtt -, ami csak néhány esztendeje lett egyenlő az életét meghatározó hivatással. NeveltEBb Tanodája nyitva áll az összeszokni kívánó, a meglévő tudást fejleszteni akaró, és a kutya-gazdi kapcsolat fejlesztését megcélzók előtt.
- Pécsi születésű vagyok, ott jártam iskolába, s mivel sokáig nem volt konkrét elképzelésem a jövőmről, kitanultam néhány, a megélhetést hellyel-közzel biztosító, átlagos kenyérkereső szakmát. Ám egyikben sem tudtam kiteljesedni. Mivel még ez a csodálatos mediterrán város is túlságosan nyüzsgő volt számomra, férjemmel és kisfiúnkkal a Zala-megyei Nagypáliba költöztünk, kislányunk már itt született. A szakmai fordulatot és döntést 2012 egy személyes eseménye alapozta meg, amikor is a férjem ajándékként egy kölyökkutyával lepett meg. Ez volt az áttörés és egy új élet kezdete…
- Bár a jelek addig is ott voltak az út mentén.
- Valóban. Imádtam a kutyusokat, de amolyan társasházban lakó városi kislányként be kellett érnem a hétvégékkel, vakációkkal és iskolai szünetekkel, amit a dédinél töltöttem a jókora kuvasz, Cézár játszótársaként, aki mellett eleinte szinte eltörpültem. Utána jött Bogi, a labrador retriever, hasonlóan hétvégi, hűséges pajtásként. Az ő halála annyira megviselt, hogy utána jó darabig nem volt kutyám, csak a róluk szóló ismeretterjesztő könyveket, tanulmányokat, szakmai filmeket bújtam. A fordulatot a már említett 2012-es pillanat hozta meg, egy maroknyi, virgonc labrador kölyök formájában, akit Bodzának neveztem el.
Három az egyben
- Most következik az, hogy rögvest teljes jogú családtag lett!
- Amennyiben a jogokat és kötelezettségeket szó szerint tekintjük, akkor feltétlenül! Megvolt a helye a családban, nagy szeretett vette körül, az biztos, de voltak betartandó szabályok is, és hogy „kitűnő nevelést” kapjon – pont, mint egy gyerek -, hogy biztonsággal lehessen vele kirándulni, utazni, közösségbe menni, beiratkoztunk egy kutyaiskolába. Az alapképzést később megtoldottuk egy szarvasgomba-kereső tanfolyammal, hiszen a retriever igazából vadász-fajta, és ha ezt az ösztönét kielégítjük, a kutya csak jobban érzi magát. Mivel a hagyományos vadászatot állatbarát okok miatt nem kedvelem, maradt a gombászás.
- Tervezte, hogy üzletszerűen fog szarvasgombát keresni és értékesíteni?
- Nem igazán. 2014-ben elvégeztük ugyan a Szarvasgomba-termesztők Országos Egyesülete által szervezett tanfolyamot, és sikeres vizsgát tettünk, de a gombakeresés csak egy állomás volt a fejlődésben, és csak hobbi maradt. Annál is inkább, mert ezt a műfajt meglehetősen szigorú előírások szabályozzák és a folyamatos értékesítéshez is megfelelő, elsősorban külföldi kapcsolatok kellenek. Viszont egyre jobban megtetszett, izgatott a kutyák nevelése, és elérkezett a pillanat, amikor kimondtam és határozott célul tűztem ki: trénerként akarok dolgozni. Annál is inkább, mert akkor megvan három az egyben: hivatás, hobbi, haszon. Ma Magyarországon nem hivatalos szakma a kutyaoktatás, így sajnos bárki mondhatja magáról, hogy az. Én úgy érzem, elég későn, de kellően felvértezve elméleti és szakmai háttérrel és elkötelezettséggel döntöttem amellett, hogy céget alapítsak, és feltegyem az életemet kutyusok és gazdáik megsegítésére. Kezdetben házhoz jártam, és alap engedelmességi feladatokat oktattam, 2015 óta működik vállalkozás formában a tanodám, ami jóval több, mint egy családi kutya fegyelmezése.
Láthatatlan póráz
- Egyik kutya, másik eb – tartja a mondás, ami körülbelül azt jelenti, egyik olyan, mint a másik. Igaz ez? Milyen jelleműek, milyen szorgalmasak a tanítványai?
- Ez egy átvitt értelmű szólásmondás, ebben a témában nem helytálló. Sőt: ahány kutya, annyi féle egyéniség, nincs két egyforma, és ez benne a csodálatos. Mindegyik külön metakommunikációs nyelvet beszél, mindegyikhez egyedi módon kell fordulni, de egyben azonosak: mind képes és hajlandó tanulni, ami egyet jelent a gazdinak való száz százalékoz megfelelés akaratával. Épp ezért a gazdának van nagy felelőssége mind a tanítás, fegyelmezés, számonkérés, következetesség és persze a dicséret terén. Munkám során sokszor találkoztam félős vagy agresszív kutyákkal, akikkel eleinte nem tudtam mit kezdeni. Gyanakodtam, hogy ott a múltban vagy a gazdiban keresendő a hiba, de ezt tudományos alapokra kellett helyezni. Beiratkoztam hát egy online oktatásra – mert modern világunkban már ilyen is van -, majd az ott szerzett tudásomat egy kutyamenhely problémás lakóin teszteltem. Fantasztikus tapasztalat és sikerélmény volt, ahogy a kutyák megváltoztak a kezem alatt, ahogy megértettek, és ahogy megértettük egymást. 2016 őszén, Gödöllőn részt vettem az „Én, a szuper tréner” képzésen, amely két hónap alatt teljes körű elméleti, gyakorlati és egészségügyi tudást adott a résztvevők számára. Ezen belül sajátítottam el a „láthatatlan póráz” módszert, amivel ma is oktatok. Ez arról szól, hogy kutyánkat ne a pórázt rángatva húzzuk-vonjuk, ne kiabálással kényszerítsük szófogadásra, hanem szavakkal, mozdulatokkal, gesztusokkal - együttműködésre. Ehhez elengedhetetlen, hogy megértsük mi a fontos a kutyánknak, és elfogadjuk, hogy a változtatáshoz előbb változnunk kell. Ettől a módszertől megerősítést és önbizalmat kaptam ahhoz, hogy a munkámat még eredményesebben végezhessem.
A tréner napirendje
- Azt gondoltam, amikor megjött a szikra, hogy tréner lesz, ott Ön már kész volt a feladatra.
- Erről szó sincs, az ember soha nem lehet eléggé kész. Tanítani és tanulni – ennek párhuzamosan kell történnie, hiszen mindig találkozunk újabb viselkedésformákkal, körülményekkel és elvárásokkal, nagy figyelmet igényel a kutya szocializálása,
táplálása, nevelése, egészségügye. Továbbra is folyamatosan veszek részt szemináriumokon, ahol híres magyar kutyások, orvosok tartanak előadást a kutyákról. Kutya pszichológia, kutyás sportok vagy egyszerűen csak a viselkedésük. Ezek az alkalmak arra is jók, hogy trénerek egymás közt hasznos tapasztalatokat cseréljenek, de a program bárki előtt nyitva áll, hétköznapi kutya gazdik is sokat tanulhatnak belőle.
- Hogy készül fel, és hogy telik a tréner egy napja?
- Minden nap ötkor kelek. Teázom, gyümölcslevet préselek a gyerekeknek, elkészítem a reggelijüket. Bodzám ilyenkor már ott sürgölődik körülöttem, mert tudja, hogy az ő játékkal egybe kötött sétája következik, ami húsz-huszonöt perc. Közös családi reggeli után elautózunk az iskolába, hazafelé bevásárolok a főzéshez, mert családanyaként arra is gondom van, hogy az asztalra mindig friss és egészséges étel kerüljön. Délelőtt következnek az egyéni ügyfelek, akikhez vagy házhoz megyek, vagy ők jönnek a tanodába, a megoldandó feladattól függően. Alaposan átbeszéljük a megoldandó problémát, vagy a gazdi igényeit. Az elvárások alapján összeállítom az egyénre szabott tematikát, és eldöntöm, hány alkalmas lesz a tréning, hogy eredményes legyen. Hétvégén csoportos foglalkozások vannak a tanodában, előre megírt tematika szerint, amin csak akkor módosítok, ha egyéni segítséget igényelnek. Minden foglalkozás után személyre szabott házi feladatot írok a gazdinak, hogy otthon gyakorolhasson a kutyussal. A délután többnyire ismét egyéni ügyfelekkel telik, majd hazahozom a gyerekeket iskolából, edzésről. Kihagyhatatlan Bodzával a délutáni edzés, majd megetetem. Mindannyiunk életében fontos a sport, a mozgás, s bár a férjem sokat utazik, amikor tehetjük, hétvégenként együtt túrázunk, kirándulunk – természetesen ez is kutyás program -, de a hétköznapi békés családi esték az igazi ünnepi pillanatok, amikor mindannyian együtt vagyunk.
