Amatőr gyaloglók – profi szervezésben
A túra csúcsa fizikailag a 882 méter magas Írottkő kilátója, ahol az egyik szervező, Sziva Zoltán teljesített folyamatos idegenvezetést az 1913-ban épült kő kilátó közepén elhelyezett és „megírt” határkőről, és az azóta eltelt idők történelmi érdekességeiről. Mintegy száz pénzügyőr vett részt a túrán, Kelebia, Szeged, Miskolc és még sok távoli, de a túrában összekovácsolódott kolléga részvételével. Áldás a Pestről indított pénzügyőr autóbusz, amit a testület kedvezményesen bocsát a PSE rendelkezésére erre az alkalomra. Mivel külső szponzorok támogatásával szolgálati okokból nem élhet a testület, a szervezők amúgy „magad uram, ha szolgád nincs” elven szervezik a teljesítménytúrát, úgy, hogy a résztvevőknek még megfizethető legyen, ám a megszokott komfortfokozat se csorbuljon. Így az állomásokon ismét volt energiabomba: csoki, banán és üdítő ital. A célállomásra akadt isteni finom mangalicazsír, lila hagyma, uborka, amit az éhes vándor érkezés után friss kenyérre rakhatott és elfogyaszthatott. Pedig az illatokból sejtettük már, hogy megholt egy disznó, amit Illés József kollégánk ejtett el valahol a Bükkben (vaddisznó volt a megboldogult, és kilencvenhét kilogramm). Ételáldozat vált belőle Szabó Péter és Dohányos Béla jóvoltából, akik az udvaron felállított egyik üstben a húst rotyogtatták hosszan, a másikban először kopogósra pirították majd pergősre párolták a tarhonyát. Valahogy (tán csak nem a lábunkban lévő huszonkét kilométer miatt?) ez a kezeslábas fogás jobban esett, mint egy Gundel ételsor, ezüst eszcájggal. Tocsogós volt, és szaftos, jól fűszerezett és házias. (Látszik is a szakácson, hogy nem csak főzni tud, enni is szeret!) Köszönjük fiúk a vacsorát!
Na, következik az el
ső sorban feltett találós kérdés megfejtése, ugyanis most sem maradt el a borkóstolás! Csakhogy – ilyet még nem látott a pénzügyőr túrázó – egy hajdani, ma már nyugdíjas pénzügyőr kollégánkra illenek a fenti címek. Az EU-csatlakozáskor nyugállományba vonult Alasz László őrnagy bortermelő lett! Aktív korában is foglalkozott már háztáji mértékben szőlővel, de igazán csak nyugdíjazása után teljesedett ki ez a szerelem oly mértékig, hogy jelenleg már fiaival egyetemben művelik az egyre terebélyesedő szőlőültetvényt. Négy borát kínálta be a vacsora előtt, melyek közül az egyiket 2009-ben a szokásos szüreti rendezvénysorozat keretében Kőszeg város borává minősítették. Hagyományosan a környék szőlősgazdái titkosan nevezik termékeiket a megmérettetésre, amit a képviselőtestület kóstolással ugyancsak titkosan bírál el. A nyertes bort az önkormányzat felcímkézi, egy éven át reprezentál vele, és természetesen a termelő is felhasználhatja marketingeszközül a megtisztelő minősítést. Így esett, hogy Alasz László pénzügyőrből megsüvegelt borász lett, akinek ezúton gratulálunk, köszönjük a finom italokat, további erőt, egészséget, jó termést és érlelő napsütést kívánunk nemes tevékenységéhez!
Ami pedig a túra összegzését illeti: el kell mondjuk ismét, hogy ez a rendezvény már rangot vívott ki magának a pénzügyőrségben, a pénzügyőrök között! Amatőr résztvevők, profi szervezésben. Az előkészületekben részt vállaló fiatalok, a fentebb már említettek mellett Bánár Zsolt és Szoboszlai Tamás kolléga is, már hónapokkal a túra előtt összeállítják a programot és percről-percre megtervezik, megszervezik azt. Mondhatnánk: az első lépétől az utolsó forintig, az első pecsételéstől az ágynemű leadásáig, az itiner készítéstől az oklevelek megírásáig minden apróságra figyelniük kell, és figyelnek is. Lássuk be, ez felelősségteljes munka, főleg úgy, hogy szolgálati feladataik mellett teszik ezt. S ha a testületnek fontos, hogy fiataljai – gyakran családostól - egészségesen, hasznosan töltsék szabadidejüket, kérjük, támogassa a jövőben anyagiakkal és eszközökkel ezt hagyományőrző országjáró túrát! Hogy a következő mondat a jövőben sose kérdőjellel, hanem mindig felkiáltójellel hangozzék el: túra lesz jövőre is!
