Mondhatnám: merő habfürdő az életed!
Reggel-este csak pancsolod a sok vizet!
Korai zuhatag, kései alámerülés,
Közben gusztustalan harákolás, köpködés.
Majd kitódulsz a gőzből frissen, illatosan…
Frissen, illatosan? (Ó, bocsáss meg Uram!)
Törölköződ ott csüng, rajta ázatag jel,
Véres stigma - akár a torinói lepel.
Ha nem te magad lennél az Ószövetség,
Keresztre feszített volna mind, ki élt veled,
S kiknek az életét végleg megmérgezted!
Pancsolj hát - nyakig a tűzforró vízben!
Így leszel majd otthon odaát egy üstben!
Mert itt, ha tömjént, mirhát is veszel:
TISZTA sohasem – csupán vizes leszel!