Almási Gyula őrnagy, osztályvezető
KMRP Szellemi Tulajdonjog Védelmi Osztály
Nem túlzok, ha azt mondom, bábaként közreműködtem a hamis termékek elleni hivatalos fellépés pénzügyőrségi koncepciójának kidolgozásában. Tíz éve dolgozom ezen a területen, hosszú, és aprólékos munka, míg a semmiből felépül egy jogszabályok által megtámogatott, már a nemzetközi normákba is beilleszkedő magyar eljárási rend. Ennek fontos része, és emlékezetes alkalma volt a 2008-as Múzeumok Éjszakája, ahol intézményesen, és a közönség számára közérthetően ki tudtuk vinni az emberek elé a termékhamisítás árnyoldalait, veszélyeit és hátrányait.
Osztályunk, a Szellemi Tulajdonjog Védelmi Osztály hétköznapi eszmecseréje közben jött az ötlet, amivel megkerestük a VPSZEKK illetékeseit, hogyan képzeljük el bemutatni érdekesen, egyetlen éjszakán ezt a témát. Elfogadták, mi meg nekiveselkedtünk. Mottót terveztünk, előadásokat és kisfilmet gyártottunk, tárlatvezetőket jelöltünk ki, és összegyűjtöttük – jobban mondva kiválogattuk a tengernyi készletből - a legjellemzőbb hamis áruféleségeket. A nagy napon, június 21-én a saját kezünkkel ácsoltunk egy düledező bódét a múzeumba, és megpakoltuk gagyi árukkal. Ez volt – többek között - a látvány, ami felkeltette az érdeklődést, odavonzotta az embereket. A Pénzügyőr Múzeumban folyt a komoly tárlatvezetés, mi meg az előtérben elmagyaráztuk, megmutattuk az érdeklődőknek, mely árukat hogyan készítik, mi miért veszélyes, és mire kár vesztegetni a pénzünket.
Mottónk a „NO KAMU”, amit pólóra nyomtatunk, és amellett, hogy viseltük, osztogattuk is a közönségnek. Volt teszt, hamis termék felismerés, és válasz a feltett kérdéseikre. A látogatók meglepően komolyan vették az előadásunkat, hozták véleményeztetni használati eszközeiket, amelyek között a legérdekesebb egy fúrógép volt – sajnálattal közöltük, hogy azzal is átverte az eladó! Óránként ismételtük ezt a forgást, amelynek végén a jelen lévő gyerekek élvezettel szaggathattak darabokra a ruhaneműkből, amennyit csak bírtak. A Pénzügyőr Múzeumban azon az éjszakán körülbelül kétezren voltak, a hivatalos statisztikák szerint a Nemzeti Galériában tizenötezren. Azt hiszem, nem kell szégyenkeznünk az arány miatt. Másnap több tévétársaság híradásában is szerepeltünk, csak remélni mertük ezt a váratlan sikert, ami azóta is folytatódik. Szlogenünket felkapta, és tovább vitte a Szabadalmi Hivatal, valamint a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület, amely nemzeti szinten koordinálja a hamis termékek forgalmazása elleni küzdelmet, s nemzetközi porondon is képviseli hazánkat. A hazai fesztiválokon és rendezvényeken túl több uniós szakmai egyeztetésen is ezzel a bemutatással fogták meg a közönséget, legutóbb egy brüsszeli kiállításról kaptunk pozitív visszajelzést ilyen felépítésű tájékoztatóról és kiállításról.
Legkedvesebb relikviám egy „NO KAMU” feliratú póló. Az elmesélt rendezvény számomra, azaz a szakterület számára olyan átütő sikert hozott, amit nem lehet elfelejteni. Sok-sok pólót kiosztottunk – ami természetesen nem volt kamu! -, de egyet megtartottam magamnak, és azóta is őrzöm. Arra emlékeztet, hogy egy egyszerű, apró ötletből is kialakulhat komoly érdeklődés, tájékoztatás.
Legutóbb a soproni VOLT fesztiválon demonstráltunk ezzel a kiállítással, és meglepődtünk, amikor korosztálytól teljesen függetlenül a legnagyobb érdeklődéssel jöttek, kérdeztek a látogatók, tapintották, nézegették, vizsgálták az árukat. Szeretnék említeni pár bejegyzést a vendégkönyvből, amit komoly elismerésként értékelünk. „Köszönjük a meghökkentő és néha sokkoló valóságot és az élménydús kiállítást.” „Negatív szájízzel jöttem be, de ki már úgy jöttem, hogy tetszik.” „Köszönjük szépen a körültekintő beavatást a hamisítás művészetébe!” „Hello! A legjobb kiállítás, amit a fesztiválon láttam. Odafigyeltem eddig is, hogy ne vásároljak hamis terméket, de a hamisítók találékonyságát kiismerve, ezen túl különös figyelmet fordítok erre.” „Köszönjük a készséges magyarázatokat, nagyon érdekes és hasznos a kiállítás.”
Ezekhez a bejegyzésekhez nem kell kommentár! Azt hiszem, pénzügyőr hivatásom legkedvesebb relikviáját már megkaptam, mégpedig ebben az egyszerű, de akár szakmai hitvallásnak is nevezhető pólóban, amit munkahelyemen őrzök, és bármilyen viseltes is lesz, soha nem szabadulok meg tőle!
