Hogyha angyal volnék, szent karácsony estén
Nesztelen léptekkel szobádba osonnék.
Párnádon megülve, áldást súgnék füledbe.
Megcirógatnálak, aztán tovább szállnék,
Hiányt szenvedőknek ajándékot vinnék:
Didergőnek meleget, éhezőnek kenyeret,
Szomjazónak friss vizet, kétkedőnek mély hitet,
Nincstelennek adományt, szorgalmasnak tudományt,
Rossz alvónak mély álmot, vétkesnek bocsánatot,
Nyugtalannak türelmet, bűnbánónak kegyelmet,
Haragosnak békülést, magányosnak törődést,
Poétának rímeket, a festőnek színeket,
Perecesnek jó kovászt, látogatót, hogyha vársz,
Jóravaló barátot, gondjaidra tanácsot,
Betegeknek gyógyulást, szenvedőknek biztatást,
Kérdezőnek választ, elesettnek támaszt,
Nagyhangúnak csendet, a világnak rendet,
Ráadásnak még egyet: áldott, békés ünnepet!
De nem vagyok angyal, csak gyarló, földi halandó.
Szikrázzon ma mindenkiért egy-egy csillagszóró!