Felfelé az út még poénos nagyon,
Bár kipördül a Jeep az éles kavicson,
Nincs hátraarc, a merszem elhagy,
Mosolyom is torz és tuti arcomra fagy.
Felettem az ég, alattam a kanyon,
Csúszni kéne már, de még halogatom,
Kötélpályán lógok a szeren,
Görcsöt kap az ujjam a karabineren.
-
Meglódít a guide, egyre gyorsulok,
Egyedül vagy társsal repülni tanulok,
Közel a menny, távol a magány,
Kóstolgatom, milyen is az élet, ha vagány,
Kötéltánc a sors, balanszírozok,
Áttáncolok rajta, bár néha lecsúszok,
Egy hajszálon is átkapaszkodom,
Ha tudom, hogy te vársz rám a túloldalon.
-
Alábbhagy a félsz, szárnyalni már jó,
Fékezni is kell, ha sebes a tempó,
Valóság ez, vagy álmodok?
Ki hinné, hogy őrült Zipline-lady vagyok!
Hatalmas az arcom, már jó a pulzusom,
Talpon állok újra a szilárd talajon,
Nyugodjon meg az inspekciós,
csak adrenalin-fröccstől vagyok másnapos.