Volt egyszer egy szavalóverseny
Ezúttal a zsűriben foglaltak helyet azok, akik a korábban megrendezett pénzügyőrségi szavalóversenyen előadóként léptek pódiumra: dr. Gál Veronika ezredes, Magasvári Adrienn őrnagy és dr. Suba László százados. Az idei - méltatlanul kevés -, egészen pontosan hat jelentkező közül két versenyző lett megosztva első, vagy első-második helyezett – ez már lényegtelen is! Iván Emília hadnagy (VP KBP PIO) és dr. Görhöny Ádám főhadnagy (KMRNYH). Gratuláció után legelőször a lírához való viszonyukról érdeklődöm:
- Középiskolában az irodalom volt a kedvenc tantárgyam, úgy általában – mondja Emília -, nem kihegyezve a versekre. Sokszor szerepeltem rendezvényeken, ünnepségeken, még oroszul is szavaltam valamilyen alkalomból. A vers különös teremtmény, szélsőségei vannak a suttogástól a megrendítésig, egy szál gitár kíséretében – lásd Viszockij - vagy kórusban fennkölt hangulatokat közvetít. Így vagy úgy, végigkíséri az életemet, az biztos.
- A verselés nálam sem kampányszerű – folytatja a gondolatsort Ádám. – Általános iskolás koromtól kezdve számos iskolai és városi rendezvényen mondtam verset, ez csak az egyetemi éveim alatt szünetelt. Tíz évig tagja voltam színjátszó körnek, de ma már csak az amatőr, műkedvelő verselő szerepében érzem magam jól.
- Szükség volt-e segítségre a felkészülés során?
I.E: Nem okozott gondot a kötelező produkció, ami pedig a szabadon választottat illeti, olyanhoz nyúltam, ami kedves, és már jó mélyen el van ültetve a fejemben, a lelkemben. Kányádi Sándortól a Valaki jár a fák hegyén című, nem túl hosszú, és könnyedebb hangvételű költeményt választottam.
G. Á: A felkészülés során anyukám volt az egyetlen közönségem, neki mondtam el a verseket. Ő is nagy versmondó, talán tőle örököltem a költészet iránti vonzalmat és a szereplési hajlamot. Egyik kedvenc költőm Radnóti Miklós, tőle választottam a Második ecloga-t.
- Terven felül, csak úgy akadékoskodó műkedvelőként megkérdezhetem, mit szeretsz az eclogákban? Olyan keserű, fájdalmas és hosszú!
G. Á: Szerintem a Toldira mondhatjuk, hogy hosszú – az is legfeljebb úgy, ha az egész trilógiát kellene megtanulni. Szívesebben prolongálom a Radnóti érzésvilágot, mint a szerelmi lírát, az biztos!
- Alusztok el verseskötettel a melleteken, ágyban, égve maradt lámpánál, vagy ez túl romantikus feltételezés?
I. E: Ez valóban költői túlzás. Olvasgatok verset könyvből is, de leggyakrabban úgy találok rá, hogy meghallok a rádióban, olvasok valahol egy részletet, megtetszik, és addig bogarászok a könyvespolcon – vagy manapság már a youtube-on is -, amíg megtalálom. És meg is őrzöm.
G. Á: Hasonlóképpen gondolom. Nálam is gazdag a választék verseskötetekből - anyukám könyvespolca apránként Gyöngyösről Pestre költözött, amit időnként fel is ró nekem – de szerintem annyira azért nem bánja!
- Magyar, vagy világirodalom, klasszikus, vagy kortárs?
I. E: Maradok a csodálatos klasszikusoknál. Vannak divatos és felkapott mai költők, alkalmasint remekművek is, de ritkán, és valahogy nem érintenek mélyen. A már említett orosz nyelvű „kirándulást” leszámítva pedig a magyar lírában mindent megtalálok, amire szükségem van.
G. Á: Magyar, és klasszikus líra. Igaz, tematikus felkérésre mondtam már világirodalomból merített verset is – például könyvesbolt, vagy kiállítás megnyitón, sőt, a Színművészeti Egyetem felvételijén Shakespaere-t és Puskint, de ezek kötelező penzumok vagy próbálkozások, megrendelések voltak. Minden csoda megvan a magyar költészetben, amire szükségem van, csak győzzem olvasni!
- Mindkettőtöknek van gyermeke. Próbáljátok átadni neki a versszeretetet, döngicséltek már a fülükbe ritmusokat, mondókákat, gyerekverseket?
I. E: Júlia, a kislányom holnap lesz hat éves, jövőre megy iskolába. Ami a verselést illeti, leginkább az óvodában, és az ott egymástól tanultakat tudja. Inkább mesélek neki könyvből, vagy csak úgy, szabadon. De remélem, hogy genetikailag van benne valami a vers szeretetemből, ami felnőtt korára majd előbújik és kivirul.
G. Á: A mi kisfiúnk, Csanád a napokban múlt egy éves, a ritmust már érzi, de a verselés még kicsit korai. Ez különben is az anya reszortja lesz – én majd mondom neki az eclogákat!
A két csöppség születésnapja miatt tartozom annyival, hogy elárulom, a riport felvételének napja október 26. Nekik, és szüleiknek legyen ajándék ez a kis riport egy jeles alkalomból.
Gratulálok a két nyertesnek, kívánok nekik további sok szép költeményt, és sok alkalmat a megnyilatkozásra! Ádám az október 23-iki központi ünnepségen már meg is kezdte a méltó szereplést, Márai Sándor: Mennyből az angyal című remekművével. Ha lesz Vámnap, talán folytatódik ez a sorozat.
