SZÜLETÉSNAPOMRA

Mélamű V. Tünde 50. születésnapja alkalmából

(J. A. után, szabadon)

Harminckét éves múltam én….
Vagy túl vagyok életem delén?
Talán
Talány. 

Ajándék ez a délután
Kedves barátnék karéján,
Eszem-
Iszom. 

Harminckét évem elszaladt,
S tizennyolc még hozzátapadt,
Bizony,
Bizony. 

Nem lettem sztár, vagy sportoló,
Csak egy jól képzett ápoló
Színe-
Java. 

Vért veszek kis kémcsövekbe,
Vagy infúziót kötök be
Imitt-
Amott.

Nincs bankban néhány millióm,
Emberségem a vagyonom –
Vegyék,
Vigyék! 

„Önből, míg áll a Hivatal,
Nem lesz leggazdagabb magyar!
Ez pech!
APEH.”

Ekként kínoz a Hivatal, s
Hogyha nincs látható zavar,
Kever-
Kavar.

Ám van mellettem sok barát,
És kitartó, szerető család,
Körös-
Körül. 

Fészkünk az első emelet,
Hol gyakran van erkély-jelenet
Éjjel-
Nappal. 

Ám Rómeó himnusza helyett
Banyaláz perzseli testemet,
Hőség-
Bőség. 

Nagyon unom, de – mit nekem?
Előveszem a gyógyszerem, s
Bekap-
kodom. 

Innen, s majd túl az ötvenen,
Csak jó egészség meglegyen,
Elég
Nekem.  

Ezt kérem tőled Istenem,
S ha másban is segítesz nekem,
Megkö-
szönöm. 

És most, a születésnap okán,
Barátok, ideje lenne talán
Koccin-
tani!