Ha valakire azt mondjuk, faiskolát végzett, nyilvánvalóan negatív felhanggal tesszük. S íme, egy ember, akivel beszélgetve a szó valós értelmet nyer, aki évtizedek óta „tanulja a fát”, remekműveket alkot belőle, és szerényen még mindig tanulmányoknak nevezi munkáit. Szerintem pedig egyetemi doktor a „Faiskolában.” Gombás Péter intarziakészítő a NAV KEKI-n gépkocsivezető.
- Péter, hogy talált erre a szakmára?
- A szakma keresgélt engem sokáig, fokozatosan éreztem, hogy meg is talált. Gyerekként elég nehéz eset voltam, gyengécske iskolai eredménnyel, rajzkészségemre felfigyelve édesanyám ötlete volt, hogy valami kétkezi elfoglaltsággal járó tanulmányi irányt keressen nekem. Akkoriban még nem volt divat a vita vagy önmegvalósítás, így a Kaesz Gyula Faipari Szakmunkásképző Intézetben találtam magam, 1986-ban vizsgáztam intarziakészítőként. Hosszú ideig szövetkezetben, majd régiségkereskedő műhelyben, restaurátornál, később vállalkozóként is próbálkoztam, de a 90-es években már egyik se garantálta a megélhetést. 2008-tól dolgozom a NAV-nál, az intarziakészítés ettől kezdve hobbi, kikapcsolódás.
Bicskázás
- Míg vártam Önre, megfogdostam, megtapogattam a kiállított alkotásait. Szabad ezt?
- Persze, hogy szabad. Régen magam is gyakori látogatója voltam a bizományiknak, kihúzgáltam a fiókokat, megnéztem a csapolást, a szekrény hátulját, és nem utolsó sorban az intarziákat. Apránként szedegettem fel, amit sem az iskolában, sem a munkában nem igyekeztek átadni egy tanoncnak. Mindig a kíváncsiságom taszigált tovább, valamit jobban művelni, mint más, vagy olyat alkotni, amit senki más.
- Hol dolgozik, s milyen szerszámokra, anyagokra van szükség az intarziakészítéshez?
- Egy belvárosi ház ötödik emeletén lakunk, a lakásuk egy szobája a műhely. Legfontosabb anyag természetesen a fa – a furnér -, kell még ragasztószalag, simító kefe, kalapács, súlyok, vágólemez, enyv, intarziafűrész, meleg enyv és sniccer, azaz vágókés. Amit nem géppel vágunk, azt a szakzsargon bicskázásnak hívja, és mivel aprólékos kézimunkáról van szó, ebből van a legtöbb.
- Mi az a furnér?
- A furnér francia eredetű szó, fa szeletet jelent. A kivágott fa törzsét milliméter vékony szeletekre szelik, majd egy gépben rögtön meg is szárítják. Egy ipari terméket kapunk, a számtalan fajtájú fák színe, textúrája lenyűgöző. Termőhelytől függően vannak olcsóbbak és drágábbak, az egzóták – Európán kívüli fafajták – értékesebbek, drágábbak, de ennél is különlegesebbek a gyökéranyagok.
- Hogy zajlik az alkotómunka?
Kaleidoszkóp
- Gyakorlatilag egy elképzeléssel, majd vázlatrajzzal kezdődik, amin eltervezem a formát, árnyalatokat, vonulatokat. Ki „bicskázom” az intarzia darabokat, színével lefelé ráillesztem a papírra, és a FUG papírral leragasztom. Jöhet a következő darab. Mondhatom, vakon dolgozom, hiszen egészben csak akkor látom, amikor a kész ragasztott felületet megfordítom, enyvvel ráragasztom a hordozó felületre – mondjuk egy asztallapra. Ezután leszedem a ragasztópapírt, ami összetartotta, és jöhet a finom csiszolás, fényezés.
- Hát, ez elég kockázatos. Szokott hibázni?
- Előfordul, hogy elégedetlen vagyok valamivel, de ezt nem nevezném hibának, és a néző sose veszi észre.
- Tervei?
- Szeretem megtalálni, mi áll jól az adott fának, ami a rendelkezésemre áll. Sok-sok ötletem van, de mérlegelni kell a munka-család-hobbi háromszögben az egészséges egyensúlyt – így is köszönet illeti a páromat és a lányomat, hogy nem csupán elviselik, hanem támogatják is a munkámat. A jövőben sorozatokat képzelek el egy témában, kaleidoszkóp-szerűen szeretném kipróbálni az anyagok összeforgatását, illetve réz, fém, gyöngyház betéteket szeretnék készíteni. Ismét csak azért, mert ezt is kevesen csinálják.
- Milyen élmény volt a kiállítást megnyitó ünnepség?
- Felemelő. Őszinte érdeklődést és elismerést láttam azok arcán, akik megtiszteltek a megjelenésükkel, és sose örültem úgy sarokba szorításnak, mint amikor egy kisebb tömeg hallgatta rezzenéstelenül a munkafolyamatról tartott beszámolómat. Ahhoz képest, hogy hazánkban az intarziakészítést nem művészetként kezelik, hanem szimplán asztalosmunkaként, nagyon kedves elismerő szavakat kaptam.
- Kedves Péter, csatlakozom a gratulálókhoz, személyemben eggyel több csodálót elkönyvelhet magának. Köszönöm az alapos és körültekintő tájékoztatást, köszönöm, hogy „faképnél hagyott.” Gyönyörködni legalábbis.
