Kezdetben a képzett túravezető is „csak” sétált, kirándult és túrázott. Mindig is izgatott, mi visz rá egy embert, hogy ne csak élvezze, hanem vezesse is a túrát. Ennek titkait próbálom megfejteni Szoboszlai Tamás századossal folytatott beszélgetésem során, aki 1998-tól napjainkig, Kisvárdától Budapestig hosszú, kitartó emelkedőt tett meg pénzügyőr pályáján. Jelenleg a Repülőtéri Igazgatóságon dolgozik.
- A természet iránti vonzalmam már tizenévesen érződött, jóval pénzügyőri elkötelezettségem előtt, baráti körben, tiszai evezős túrákkal indult – mondja Tamás. – A gyalogtúrázás első méterei, egyben az új szerelem kezdete a zempléni hegyekhez kötnek. Szakmai pályafutásom szülőhelyemtől, és első állomáshelyemtől Záhony, Debrecen, majd Budapest felé terelt, de ez a változás csak szélesítette, kiteljesítette a természethez való viszonyomat.
- Lehet, hogy köszönhető ez a PSE-nek is?
- Feltétlenül, hiszen Budapesten, a PSE által közelebb kerültem egy szervezett sportkörhöz, részt vettem rendezvényein, szélesebbre tárult előttem ország, világ.
- Mi vitte rá, hogy résztvevőből túravezető legyen?
- Maga a lehetőség. Többet akartam tudni. Az információéhség. Mindez együttvéve, megspékelve azzal, hogy a PSE szűkölködött akkoriban képzett túravezetőben, és támogatta a képzés költségét. 2013-ban vállalkoztam a tanfolyamra, ami öt hónapon át, hétvégeken történt. Többek közt éprajzi, geológiai, meteorológiai ismereteket kaptunk, felszereléstanból, egészségügyből, tájoló- és iránytű használatból is vizsgázni kellett. Az elméleti oktatás kiegészült terepgyakorlattal, megtanítottak térképet olvasni, rendszerezetten kaptuk az információt. Érdekes és hasznos volt, mindettől függetlenül jegyzem meg, nem feltétlenül a pecsétes papírtól lesz valaki jó túravezető.
- Hanem?
- A döntésképességtől, felelősségvállalástól, precizitástól, empátiától, váratlan helyzetekben való reagálástól, helyismerettől…
A fák, mint esernyő
-Helyismerettől hogyan, hiszen mindig új terepeken járnak.
- Személy szerint, ha túrát vezetek, előtte mindig bejárom az útvonalat. Lehetnek az útvonalon érdekes természeti képződmények, romok, barlang, amihez érdemes kitérőt tenni, de veszélyes szakadék is, ahol óvatosnak kell lenni – ezekről nagyon jó tudni. Utána olvasni dolgoknak, hogy kérdésekre válaszolni tudjak, egy hosszabb pihenési helyszínt pedig úgy jelöljek ki, hogy az minden szempontból megfelelő legyen – kilátás, forrás, látnivaló, szélvédettség és egyebek. Úgy is mondhatnám, a gyors és felelősségteljes döntés a túravezető kezében van.
- Az időjárást viszont nem lehet kiszámítani. És megrendelni sem, hiába mondják viccesen.
- Azt bizony nem. Mindenki tudja az ideális túra-időjárást: ne izzadjunk, ne legyen mínusz tíz fok és csúszós talaj, és ne szakadjon az eső. Szándékosan mondtam, hogy „ne szakadjon”, mert csendes esőben lehet kifejezetten csodálatos a túra, ráadásul, bizonyos mértékig a fák esernyőként viselkednek, tehát nagy veszély nem fenyeget. Ezért van ott a kiírások végén, hogy „a túravezető eső esetén is megjelenik az indulási helyszínen.” Megjelenik, s ha mások vállalkoznak, akkor elindulnak. A túravezetőnek viszont döntési felelőssége van, hogy azt mondja: nem megyünk ezért és ezért. Egyetlen ilyen különleges esetre emlékszem, amikor pár éve az egész NAV-túrát le kellett fújni a helyszínen, a mostoha időjárás miatt. Százegynehány ember testi épségét nem szabad kockáztatni.
Hátsó ember - fontos ember
- Önnek van-e kedvenc tájegysége, évszaka?
- A zempléni hegyek, mint csábító után a Bükk-hegység a kedvenc, megunhatatlan terepem, és lenyűgöz az ősz, a vénasszonyok nyara. A különleges trikolór a hegyoldalon, két arany sáv között ez ezüst, rozsdásodó lombok között a ….fák ezüst törzse a hegyen, hát ez megunhatatlan látvány. Mindez másképp néz ki napfelkeltében, esőben, télen, tavasszal, mi több: felfelé menet és lefelé jövet. És ha még olykor elvágtázik mellettem egy zerge (?) csapat, váratlanul szembe néz velem egy fülesbagoly, piheg a patak partján egy szalamandra, ezek a természet személyes villanásai és ajándékai, csak észre kell venni őket.
- Szívesebben túrázik, vagy szívesebben vezet? Mármint túrát.
- Nincs vagy-vagy. Csak természetszeretet van és szolgálat. A túrázás kikapcsolódás, a túravezetés felelősség. Egy vezető legfeljebb tizenöt résztvevőt lát át biztonsággal, ha ennél többen vagyunk, a PSE bármelyik túravezetője szívesen vállalja a „hátsóember” szerepet. Nem maradhat el, nem tévedhet el túratárs. Ez nagyon fontos.
- Óvatosan kérdezem: hogy viseli el ezt a fajta szabadidő betáblázottságot, mondhatnám fanatizmust egy párkapcsolat?
- Szerencsés eset, mondhatnám: főnyeremény, ha a partner hasonló érdeklődésű. Ha mégsem, akkor tolerálnia kell ezt a szenvedélyt. Ez a hobbi nem tartozik a haszontalan és ártalmas szenvedélyek közé, úgy hogy egyszer én is biztosan megtalálom az igazit, lehet, hogy éppen az erdő mélyén.
