Abból kapok vissza, amit adok
„Egyetemi évei alatt nyújtott kiemelkedő tanulmányi, sport- és közösségi tevékenységéért” – ilyes szándékkal adományozzák évente a Közszolgálati Egyetem Vám- és Pénzügyőr Tanszékén a Lónyay Menyhért díjat. Az idén az elismerés büszke tulajdonosa Móré Katalin hadnagy, a KMRBI II. Vizsgálati Osztályán beosztott.
- Katalin, mit és hogyan teljesített az egyetemi évek alatt az elismerés kívánalmaiból?
- Tanulmányi eredményem megfelelő volt, az első félév után pedig felvételt nyertem a Szent György Szakkollégiumba, amely olyan előadásokat, látogatásokat szervez, amelyekre órarendi keretek közt nincs lehetőség, de a szakmának titka, háttere, sava-borsa. Voltunk többek között börtönlátogatáson, előadóként meghívtunk tűzszerészt, egy hírhedt bankrabló ügyében nyomozó rendőrt, gyakorlaton vettem részt a Nemzeti Nyomozó Irodában. A 2013. évi őszi TDK-n dolgozatommal különdíjas lettem. Harmadévben kiképző is voltam, sport területen pedig az egyetem női kézilabda szakosztályának demonstrátora és persze lelkes játékosa.
Pörgésre számítva
- Ezt a tempót tartom én felejthetetlen és visszahozhatatlan egyetemi éveknek!
- Nagyon sokat kaptam, és nagyon sokat tettem is, hogy mindez igaz legyen. Részt vehettem egy németországi, három hetes szakmai-tanulmányi kurzuson, az első évfolyam után az Erasmus keretében három hónapot Angliában töltöttem - ez utóbbi sokat jelentett az angol nyelvhasználatom tökéletesítésében. A hazai sportrendezvények mellett pedig kijutottam az EUROPOL által 2013-ban Hollandiában rendezett kézilabda EB-re. Valóban tartalmas és szép évek voltak.
- Hogy érzi magát jelenlegi állomáshelyén?
- Köszönöm, igazán jól. Egy éves próbaidőn vagyok, felkészítettek, hogy „aki erre az igazgatóságra pályázik, számítson a pörgésre.” Az osztályom megkönnyíti a beilleszkedést mind szakmailag, mind – vidékről származó lévén – emberileg is.
- Honnan való, és hogy esett a választása erre a pályára?
- A nyírségi Vajáról indultam, és legfeljebb az utcán, meg filmen láttam egyenruhás embert, de a kíváncsiság mindig ott motoszkált bennem a bűnügyek, és a nyomozás iránt.
Tevés és tervezés
- A család könnyen elengedte?
- Nem könnyen, de okosan. Édesapám gazdálkodó, édesanyám bérszámfejtő egy cégnél, a három lánytestvér közül én vagyok a legidősebb. A szüleim valóban békés, szeretetteljes családi fészket biztosítottak nekünk, amelynek céltudatos része a taníttatás is. Középiskolás koromtól kollégista vagyok, megtanultam ellátni saját magamat, de örökké hálás leszek nekik a mai napig sem szűnő erőfeszítésért és gondoskodásért.
- Kell-e, lehet-e tervezni ebben a hivatásban?
- Bár látszik a NAV-nál életpálya modell, a szakmát sok külső hatás éri, hiszen az a törvények által is változik. Jelenleg fel kell vennem a tempót, fel kell zárkóznom szakmai magabiztosságban, gyorsaságban, és ez nem rövid idő. Emellett kis céljaim vannak, például, hogy ősztől elkezdem a német nyelv tanulását. A tervezés mellett fontos maga a mindennapi tevés, hiszen az a véleményem, hogy azt kapja vissza az ember, amit ad. Ha majd abból visszakapok valamit, amit adni szeretnék, akkor már jól járok - remélem.
- Jó kezekbe került a Lónyay Menyhért díj. Hol tartja?
- Otthon, a szobámban van egy dicsőség-fal, kiskorom óta gyűjtögetett érmekkel, oklevelekkel, helyezésekkel és emlékekkel, ennek megbecsült darabja lesz az elismerés.
