HTML

Bemutatkozás

Kedves Látogató!

Szeretném megosztani veled azokat az írásokat, amelyeket életem során elkövettem! A spektrum széles: interjúk, portrék, művészeti- és sport riportok, családriportok, gyermekversek és mesék, bökversek, átiratok, születésnapra és egyéb ünnepekre írt személyes versek.
Bogarássz, amihez jó szórakozást kívánok!

Untener Erika

Rovatok

Friss topikok

  • abalaux: Végtelenül szomorú... Ez rosszabb, mintha mérgelődős strófákat írnál. Inkább bosszús verset olvas... (2011.08.26. 20:22) Ha egyszer el kell menni...
  • Librigabi: Kedves Erika! Köszönöm a segítségét, megpróbálom Püski Attilával vagy a kiadóval felvenni a kapcso... (2011.07.13. 10:01) Irgalmatlan évek
  • Mutek: Már nagyon várom a friss posztokat, tetszik az oldal! :) (2011.06.18. 13:41) Kiszámolók
  • Pöhölyke: @VKlári: Hát ez lett... (2011.02.20. 16:35) Testlenyomat
  • Pöhölyke: @bernadetthun: Drága Bettike! Hamarosan már a te gyermeked aranyköpései is versbe foglalgatók lesz... (2011.02.16. 13:54) Pingalló

Linkblog

Csak egy jel,
amit küldtél felém ó, mikor rád lelt a tekintetem,
csak egy tánc,
amire vágytam, hogy bőrödet érinthesse a két kezem,
köröttünk pezsgett a karnevál, és hömpölygött a bálterem,
gyere táncolj egy lassút velem! 

Csak egy bók,
mit a füledbe súgok, mi az ismerkedésen tán átsegít,
csak egy csók,
ami tétova bár, de reménnyel tölt el és bátorít,
igéző pillantásod egy örvény, utat jelöl ki énnekem
gyere táncolj egy lassút velem! 

Kérlek, édes, mondd, hogy neked is jó,
átjár a szenvedély,
forró vágyunk nem illúzió,
mindkettőnket hív az éj! 

Csak egy flört,
amiről fantáziáltam  de te évek múlva is itt vagy velem,
csak egy út,
melyen kéz a kézben jár a bűvölet és az értelem,
melletted minden pillanat rejtvény, mit megfejteni érdemes,
vízszintes - függőleges. 

Csak egy dal,
amit úgy komponálsz, hogy kettőnkről szóljon a nagy duett,
csak egy szív,
amivel kottás füzetbe rajzolod az összes hangjegyet,
tudom, hogy nincs jobb karmester nálad, ezért vagy a végzetem,
amikor táncolsz egy lassút velem. 

Ó, akarom, hogy táncolj még lassút velem!
Szépen kérlek, táncolj sok lassút velem!
Mindörökké táncold azt a lassút velem!

 

 

Címkék: vers dalszöveg 50. 40. 60.

Szólj hozzá!

 

Pénzügyőr egyenruhába öltözött 1997-ben, előtte katonatiszt volt, így a szolgálati helyzeteket rendkívül jól tűri. Mondhatnám, minden rendben és rangban többnyire ügyeletes tisztként ismert, ez év januárjától pedig a Bevetési Főigazgatóság Rendészeti EKAER-en mobil-ellenőrzési főreferensként dolgozik. Ezúttal különleges szenvedélyéről faggatom az őrnagy urat, de a ruhás gardróbtól semmiképpen sem szakadunk el.

- Hogy szólíthatom egyáltalán?

- Lovag Sturbán Zoltán vagyok, bár jól jönne valami középkori olasz név, mert tavaly óta XVI. századi olasz várfundáló csapat is vagyunk. Ozorai Pipo mégsem lehetek…

- Már miért is nem?

Kávé, rágó, mobil, cigi nincs!

- Ő egy XIV. századi itáliai személy, aki kereskedősegédként került Budára, majd szerte hazánk tájain várnagy, országbáró, királyi sókamrák ispánja, főkincstartó, érseki kormányzó, szörényi bán, 1399 végén pedig magyar király lett. Kivételes képességű hadvezér hírében állt, és alapító tagja a Sárkány-rendnek. A történelmi középkor előtti tiszteletből alakítottuk meg mi maroknyian, 2003-ban a Vörös Oroszlán Lovagrendet, egy hagyományőrző egyesületet. Létszámunk jelenleg is alig több egy tucatnál, fellépésekre nyolc-tízen jutunk el. Inkább nemesek vagyunk, de van egy igazi mesemondó, mezítlábas parasztunk is.

- Hát, nem tudom, életpálya modell tekintetében tudja-e követni Ozorai Pipo-t a NAV-nál, de a hagyományőrzés célkitűzése izgalmas. Hogy került közelébe ennek a nemes játéknak?

sturban_z_foto.jpg

- 1992-ben, a katonai főiskola első évében egy eligazításon kihirdették, hogy a Visegrádi Palotajátékokra keresnek szereplőket. Összesen heten jelentkeztünk, közülük már csak ketten vagyunk aktívak. Gyakorló ruhában, katonai teherautón elzötyögtettek Visegrádra, ahol Cseke László (mai napig is szervezőnk) egy perc alatt felállította a szabályokat: „gyerekek, ez a középkor, kávé, rágó, mobil, cigi nincs, a nő neve pedig asszonyállat.” No – mondom -, ez tetszik nekem! Laci „asszonyállata” tán sötétítő függönyből összetákolt számunkra különböző fegyverkabátokat, filcből a bakancsunkra valami cikk-cakkot tűzött, Laci a kezünkbe nyomott egy-egy fegyvert – nekem egy kétkezes csatabárd jutott. És kezdődhetett a Palotakertben az össznépi csata. Nem volt koreográfia, csak nekimentünk egymásnak. Félelmünket és a csatazajt azóta előlegben mindig egy kis bátorítóval próbáljuk tompítani…

- Ez fiatalemberként roppant izgalmas lehetett. Mit fejlődtek a másfél évtized alatt?

- A Lovagrend hivatalossá tétele volt a legfontosabb, közhasznú egyesületként működünk. Tanulmányozzuk azt a kort, amit eljátszunk, és természetesen a viseletünk is hitelesebb, varrónővel, cipésszel készíttetjük, a fegyvereket fegyverkovácstól, puskakészítőtől rendeljük. Gyöngyszem, amikor egy-egy különleges darabra vaterán, E-bay-n, vagy bolhapiacon bukkanunk. 

Utánfutós ágyúról álmodunk

- Hol, hogyan tudnak hódolni a szenvedélyüknek?

- Már megtalálnak minket, várjátékokra, rendezvényekre sok a meghívás – egyébként a  www.leorubidus.com/hírek, alatt fellelhetők a szerepléseink. Megtisztelő, hogy már évek óta mi adjuk Visegrádon Károly Róbert testőrségét. Akit érdekel, jöjjön el, nem fog csalódni!  Évi tizenkét-tizennégy fellépésünk van, úgy májustól szeptember közepéig, bár az idén már decemberre is van egy meghívásunk Austerlitzbe, az úgynevezett három császár csatájába. A történelem és ezen belül is a vegyesházi királyok korszaka érdekel, ezekről is szoktunk mesélni a fellépéseinken. Tavaly kicsit átkacsintottunk a XVI. századba, már van kanócos puskánk, és keréklakatos pisztolyunk is. Álmunk egy ágyú, amihez utánfutó is jól jönne.

- Érdekelne, hogy a harci bátorság otthon is ilyen heves, vagy csak a csatamezőn?

- Van már feleségem és három fiam, ez bizonyság, hogy otthon is helyt állok. A feleségek nem rajonganak túlzottan a hobbinkért – főleg, ha sérülten vonulunk vissza a hátországba -, legfeljebb ha egy jó kis wellness van a környéken. Egy szentgotthárdi fellépés során - hanyagul nem vettem fel vaskesztyűt – akkorát csaptak a kezemre, hogy a középső ujjam szilánkosra tört. A doki megkérdezte: sportsérülés? Az – mondom -, tollas buzogány. Mire a ő: „Mancika ne keresse, nincs a gépben, tollas buzogány, írja, hogy sportsérülés.” Este a barátom begipszelt kézzel vitt haza, amikor az asszony ajtót nyitott, engem fél kézzel belülre rántott, őt meg ugyanazzal a lendülettel kilökte. Ez volt aznap este a szanitéc szolgálat. De a fiaim személyében ott az utánpótlás, ők nagyon bírják ezt az egészet.

- Bizonyára számtalan különleges, spontán élményt szereznek!

- Igen, megfizethetetlen és felejthetetlen emlékeink vannak. Általában minden helyszínen, van néhány gyerek, aki egész nap körülöttünk sündörög. Egy augusztus 20-iki rendezvényen is volt egy tízéves forma kisfiú, aki az egyik lovagtársam baráti családjához tartozott. Egész nap velünk játszott, kardozott. A barátom felesége egyszer csak odaszól: „Dávid idenézz!” A gyerek odafordul, vigyorogva kitartja a kardját, pózol, a nő meg lefényképezi. No, eddig nincs is a történetben semmi pláne, csakhogy a gyerek anyja pár perc múlva könnyek közt rohan hozzánk, és vég nélkül hálálkodik, ölelget, miközben köszönetet rebeg. Ugyanis a gyerekről másfél éves kora óta nincs egyetlen fotójuk sem, mert autista és nem engedi, hogy fényképezzék…

- Ez igazán megrázó és megható történet. Tisztelt lovag úr! Hallgatnám még sokáig, de leginkább felkeltette érdeklődésemet egy történelmi játék megtekintése iránt! Remélem, nem vagyok ezzel egyedül.

 

 

 

 

 

 

 

 

Címkék: riport hagyomány pénzügyőr

Szólj hozzá!

Úgy fáj… 

Bár nem sírom már át az éjszakát, még fáj,
Úgy vágyom bőröd édes illatát,
Hogy mi hangolt ellenem, mért nem vagy mellettem?
Még fáj, de leplezem.
És minden percben rólad álmodom, még fáj,
Hívnálak, mert hiányzol nagyon,
Bár szívem még visszavár,
Nem tűröm tőled többé már,
Hogy bánts, vagy megzsarolj! 

Ketté tört szív, mindenképp összetartozik,
Ne vidd tovább az apák bűneit!
Ha legyőz a gőg, a némaság mindent eltemet,
Míg várjuk a jelt elvesztünk szép éveket.
Úgy fáj… 

A dac az életünk rommá töri, úgy fáj,
Bár távolságunk nem csillagközi,
Hogy ki volt vétkesebb, s kiből lett áldozat,
A múlt oly hallgatag. 

Ketté tört szív, félek, ha végleg így hagyom,
Sosem lesz még egy ilyen alkalom.
Én nyújtom feléd gyengülő, fáradt két kezem,
Ha eltaszítod, többé nem erőltetem. 

Bár fáj!
Úgy fáj!

 

Címkék: vers dalszöveg

Szólj hozzá!

23.
május

Könny

Pöhölyke  |  Szólj hozzá!

Ha megvágod magad,
a vér az ereidből fakad.
A migrén kegyetlen
görcsbe húzza az agyad.
Ha éhezel, ételért
kolompol a gyomrod, s
cserepes lesz a szád,
ha nem oltod a szomjod.
Célodhoz visznek izmaid,
élményt teremnek vágyaid,
de ha arcul üt rútul, ki vétkezik,
szemed sarkába a könny mindig
a szívedből érkezik.

 

 

 

 

Címkék: vers

Szólj hozzá!

 

Születésnapot ünnepel a család. A nagymama kerek évfordulójára összerándul a família apraja-nagyja az ország, de még Európa minden szegletéből is. Az ünnepelt világéletében példás magánéletet élt, köztiszteletnek örvend a faluban. Szívén viseli az egyházközség ügyeit, tagja a templomkórusnak, és mai napig gyakran vállal különféle szolgálatot az Isten házában is.

No, de vissza a születésnapi ünnepségre. Közelít az ünnepélyes pillanat, elcsendesül a társaság, párásodnak a szemek, a nagymama is meghatódik, amikor Zsoltika, a legkisebb unoka ünneplőben, egy szál virággal megkörnyékezi. Igaz, kicsit noszogatni kell, mert ugye a szereplés – főleg első megszólalóként -, megtisztelő, ám nem könnyű tisztség.

- Na, mondjad Zsoltika! – súgja az anyukája -, mondjad szépen! Tudod, ahogy tanultuk…

A gyerek irul-pirul, toporog, egyik lábáról a másikra áll, tétován néz körbe.

- Zsoltikám, kis bogaram, mit mondasz a mamának? – fuvolázza elérzékenyülten a nagyi.

- Kisfiam, csak bátran, ahogy tanultuk, na – noszogatja ismét az anyuka. – Tudod:  „drága nagyikám… születésnapod alkalmából az Isten… az Isten…” Na, mondjad szépen…

A gyerek végre megvilágosodik, kihúzza magát, és felderült ábrázattal, határozott hangon „felköszönti” a nagymamát:

- Drága nagyikám, születésnapod alkalmából az Isten …-szon meg!

Címkék: születésnap szaunasztorik

Szólj hozzá!

Tisztelettudóék kis csapata ünnepelni készül a beregi csücsökbe. Hosszú az út Budapestről a koszorúzásért kiáltó nevezetes családi kriptáig, a buszon zsibbadnak a lábak, rögösödik a vér – hacsak nem oldják már az odafelé úton jóféle, finánc-látta „hígítóval.”

Megérkezvén, a település előkelősége felsorakozik, és nagy ölelkezés, lapogatás közepette a falu (f)első házába terelgeti a vendégeket. Ott is inni kell ám a grófi család földi maradványainak emlékére, így – többször is – körbe jár a butykos, aki nem elég óvatos, és egyszerre felhörpinti a kupicát, valamelyik buzgó képviselő-testületi tag által máris töltve találja a pohárkáját ismét. Nincs is ezzel semmi baj – sőt!

Mindenki mindenkivel szívélyes, csak mellettem áll – meséli az egyik résztvevő – két csendes figura, zsinóros, sujtásos, gyönyörű fekete attilában – vagy valami ilyesmiben. Visszafogottak, kezük összekulcsolva, kifordítva tétlenkedik testük előtt. Na – gondoltam – milyen kicsi falu, és milyen példás a politikai egyetértés, a Jobbikosok ketten is képviseltetik magukat ezen a nemes eseményen.

- Ti nem isztok? – fordulok hozzájuk kedvesen, hogy lássák, a pesti nép is barátságos ám.

- Nem, mi nem fogyasztunk, köszönjük – tiltakoztak szerényen.

Ha nem, hát nem, gondoltam, a Jobbikosok milyen úriemberek, legalábbis ezek itt.

Túl vagyunk az ünnepi szónoklatokon, iskolások versein, koszorúzáson, mindezt megszentelve újra egy–két pohárnyi étvágygerjesztővel – nehogy már ne essen jól az utánozhatatlan szabolcsi töltött káposzta -, majd töltött gyomorral irány a kulturális program. Hát mit látok: az én két „Jobbikosom” a falu református templománál hangjára talál, és bemutatkozik, mint a helybéli református templom lelkésze és segédlelkésze.

Igazodjon el az ember ezen a sokszínűségen!

Címkék: Jobbik szaunasztorik

Szólj hozzá!

Tősgyökeres kiskunfélegyházi család: apa, anya, három lány. Látható és láthatatlan kötelék fűzi őket lakóhelyükhöz és egymáshoz, de bátran ugranak az ismeretlenbe is, tudván, hogy a város és az összetartozás bármikor újra ölébe fogadja őket. Közös nevezőjük a pénzügyőr és vám szakma. A Gombkötő családnál vendégeskedünk.

„Kücsük hanim”

Gombkötő Zsuzsanna törzsőrmester 2012-től a NAV hivatásos pénzügyőre, magát röviden csak csodabogárként aposztrofálja. Édesapja, Gombkötő Lajos nyugállományú pénzügyőr törzszászlós, 2004-től nyugdíjas, jelenleg a szegedi pénzügyőr nyugdíjas klub vezetője. Gombkötő anyuka, Marika, 1987-től vámügyintéző volt, 1989-től egy német cégnél dolgozott. Ma már az a legmulatságosabb szakmai élményük, amikor a pénzügyőr férj összeférhetetlenség miatt nem mehetett ahhoz a céghez vámkezelni.

- Csoda, ha a legkisebb lány is az egyenruhánál, a pénzügyőrségnél kötött ki?

- Csoda is, de inkább csodálatos – mondja az édesapa. – Kicsi korában szükség esetén vittem magammal Zsuzsát szolgálatba, ott is figyelmes, csendes, türelmes volt.  A török kamionosok mosolyogva mondogatták, amikor meglátták: „kücsük hanim” – azaz: aranyos kislány. Jó eszű, szorgalmas gyerek volt, felnőttként pedig céltudatos, önálló döntéseivel és határozott céljaival sokszor szerzett nekünk meglepetést.

- Kunszentmiklós, Kiskőrös, Kecskemét, Szeged, Tompa, Párizs, Nagykároly, Krakkó, Budapest. Néhány jelentős földrajzi állomás az életéből, Zsuzsa, részletezze kicsit!

Annak a Gombkötőnek a lánya?

- Tanultam, tanítottam, dolgoztam vagy önkénteskedtem a felsorolt helyszíneken – folytatja a családi referendumot Zsuzsa. -  Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző főiskolán szereztem első diplomámat francia-magyar szakon, majd a mesterképzéseket a SZTE-BTK-n. Ezután a kunszentmiklósi általános iskolában és középiskolában tanítottam, önszorgalomból megtanultam angolul és oroszul, közben OKJ-s banki szakügyintézői képesítést is szereztem. Majd – hogy legyen a pénzügyőr pályához szakirányú végzettségem -, igazgatásszervezésből is lediplomáztam. Pályáztam az Erasmusra, ennek révén fél évet töltöttem Párizsban. Jelenleg közgazdasági egyetemre járok és olaszul tanulok. Mindezeket saját költségemen és szabadidőm terhére.

gombkoto_zsuzsa_foto.jpg

- Ilyen emberre van szükségünk, ujjonghat fel egy humánszervező – de hogy keveredett végül a NAV-hoz?

- Szegeden jártam, ügyet intéztem, s ahogy kijövök, látom szemben a cégtáblát: Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Na, ekkor megszólalt bennem a vér szava. Gondoltam ide is bekukkantok, tájékozódom a felvételi lehetőségekről. Bár az első megjegyzés az volt: „annak a Gombkötőnek a lánya, aki pénzügyőr volt?” Igen, mondtam, de én jöttem felvételizni, nem ő. Szinte titokban csináltam végig a felvételit. Tompára kerültem, ott megtudtam, mi a folyamatos szolgálat, az ügyfélkezelés, a huzat, a szolgálati fegyelem. Egész életemben hálás leszek apunak, amiért vitt és hozott autóval, mert tőlünk ez a határátkelő szinte megközelíthetetlen tömegközlekedéssel. Kecskemétre, ahol most dolgozom, már könnyebb az átjárás. Minden szakmai tanfolyamot is elvégeztem, jó eredménnyel.

- Hasznát vette a nyelvtudásának?

- Hogyne, közvetlen a forgalomban is, de tolmácsoltam, jegyzőkönyvet fordítottam, sőt egy ízben az ügyész kérésére még határozatot is fordítottam magyarról franciára.

A Gombkötő lányok városukban alapítottak családot, Zsuzsa lett tulajdonosa egy öreg háznak, szülői segítséggel azt korszerűsíti folyamatosan. A pici kertet most hó lepi, a fáskamrában katonásan állnak a hasábfák, egyelőre üres a garázs, növendékfa ágán hintázik egy madáretető. Odabent jó ízléssel keveredik a modern és az örökölt antik bútor, a saját kezűleg restaurált komód, komoly könyvkészlettől roskadozik a polc, „A tudás fája sorozat” meg majd csak gazdára talál valamelyik ifjú unokahúgnál. Felújításra várnak a székek, a kamrában házi kolbász szikkad és saját kezűleg eltett savanyúságok sorakoznak. Szóval „él” a ház, igazi meleg otthon van alakulóban.

- Zsuzsa, mi pihenteti, mi kapcsolja ki?

Egyenrangúan

- Az élet, a tevékenység maga pihentet. Munka és tanulás mellett fotózok, verseket, novellákat írok néha. Elfoglaltság mindig akad. Apunak is segítek, ha a nyugdíjas klubja részére pályázna önkormányzati támogatásért, szeretek főzőcskézni, és most már a szüleim is beleegyeztek, hogy megtanítsam őket a számítógép-kezelés alapjaira. Nem tudok elég hálás lenni nekik, hogy becsületre, tisztességre tanítottak, és még a mai napig is szeretettel vesznek körül.

- Zsuzsa, játsszunk el a gondolattal: ha egyszer vezető lenne, milyen lenne?

- Elsődlegesen működne bennem, a szakmai megfelelés igénye. Mindenképpen jó, képzett és teherbíró munkatársakkal venném körül magam, és gyakorolnám azt a bevált egyenrangúságot, amiben a családomban felnőttem. Pedagógiai ismereteimet felhasználva pedig a képesség-készség egyensúlyát próbálnám hasznosítani a munkatársak körében. A kettőnek együtt kell jelen lenni és működni.

- Ez egyelőre egy nagyon szép elmélet, és kívánom, legyen módja bizonyítani is.

Gombkötő Zsuzsanna pénzügyőr törzsőrmester a hétköznapok egyik csodabogara.

 

Címkék: család riport pénzügyőr

Szólj hozzá!

 

Ananász és jáki templom

Az időjárás a vétkes. Az ónos eső, jeges dara. És a távolság. A kettő együtt. A Mátyás utcai NAV Galéria e havi kiállítója, Bojtorné Szalai Gertrud ugyanis a Veszprém megyei Adó- és Vámigazgatóság kockázatkezelési osztályának munkatársa, és bár ő maga több szabadnapot is rászánt a tárlat előkészítésére, berendezésére, a megnyitó napján ránk zúduló mostoha időjárás miatt mindössze maroknyian jöttünk össze az ünnepélyes eseményen.

Nos, az új helyzet új ötletet szült: dr. Bocsó Gábor, a KEKI főigazgató-helyettese méltón bevezette az eseményt, majd javaslatára körbe rakott székekre telepedve érdeklődtünk az alkotótól. Kellemes, bensőséges beszélgetés volt, melyből a következőket tudtuk meg: Gertrud szinte alapító tag, 1987-tól dolgozik az APEH-nél. Komoly szellemi teljesítménye mellett kikapcsolódást jelent számára az olvasás, túrázás, utazás, kedvenc színei a kék – azok közül is a türkiz -, valamint a meleg őszi színek. Ezekből mindjárt össze is áll a harmónia, a festészet is. Tehetségét, kézügyességét édesapjától örökölte, de kreativitásból jutott a lányainak is: a nagyobbik stylist, a kisebbik rajztanári szakra járt.

kiallitas-gertrud-foto.jpg

Képei jellemzően olajjal és akrillal készülnek, hihetetlen finom formákkal, hiteles eredetiséggel, megnyugtató színkompozícióval. A klasszikus festészet után megtetszett neki a foltvarrás, ezen keresztül is egyedit alkot: saját maga festi, úgynevezett fedlapra (tiszta pamut) a képet, filcet helyez mögé, ami megadja a kép textúráját, majd egy szintén textil hátlappal fedi. Eztán jön a quilt, a tűzés folyamata varrógépen, speciális tűzőcérnával. A végeredmény fantasztikus, tapintásra ingerli a nézőt.  A kiállítás két legszebb darabja ebben a műfajban a Velencei karnevál és a Jáki templom. Az említett technikával készült Várakozás című alkotást pedig 2012-ben beválogatták a Birmingham-i nemzetközi Quilt Fesztiválra.

A művésznek több egyéni és csoportos kiállítása is volt, Veszprémben, Tatabányán, Budapesten, a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban, de Finnországban és Németországban is.

Gertrud így vall a „Szín-varázslat” című, kiállítást kísérő prospektusában: ”Mind a textilnél, mind az egyéb festéseimnél inspirál a természet - például fákat szívesen ábrázolok – és a régi épületek. Ha utazom, mindent képekben látok, rengeteg fotót vagy vázlatot készítek, amelyek majd egy-egy festményben realizálódnak.”

Kísérletező kedvére a kiállított képek közül a pisztráng és az ananász című kép példa, miszerint szerette volna kipróbálni a festőkést is, ami vastagabb rétegű festékfelvitelnél használatos. Boldog felismerés a néző számára a Loire-völgyi táj, az ír, skót partvidék, a görög tengerpart, a sejtelmes erdei utak, patakok. Azt mondja, tervei közt szerepel a portréfestés.  

Ami a hivatali környezetet illeti, irodájában mindig van a falon néhány saját festmény. Igazgatója ötletére és javaslatára tartottak már munkahelyi mini tárlatot is a hivatalban a tehetséges munkatársak alkotásaiból. Gertrud nehezen válik meg műveitől, épp ezért a különleges gesztus, amikor azt mondta nyugállományba vonuló kolléganőjének: válassz egyet, emlékül és ajándékul neked adom.

Körülbelül erről szólt a beszélgetés a rendhagyó, családias, bensőséges megnyitó ünnepségen. Személyes benyomásként hozzá teszem, hogy Bojtorné Szalai Gertrud egy fiatalos, nyugalmat sugárzó, mosolygós, vonzó és elegáns hölgy. Nem csak remélem, hanem tudom (hiszen egy nyugdíjas klubnapon személyesen érzékeltem), hogy sok örömöt fog adni a Mátyás utcába látogató valamennyi vendégnek ez a színvonalas tárlat, amit az érdeklődők március közepéig tekinthetnek meg.

 

 

Címkék: riport

Szólj hozzá!

31.
december

Te

Pöhölyke  |  Szólj hozzá!

 

Te talán fontos lennél nekem...
Ha nem gyötörne még mindig a félelem,
Ha nem győzné le vágyam az értelem.
Mert hinni, álmodni se merem,
Hogy megérint egy áldott szerelem.
Édes, mint az aszú, nemes, mint az óbor,
Tisztító mámor minden érintéskor.
Még tiltakozom. Sőt: szorongok tőle.
Bár frissítő kortyokat innék belőle.
Mint egy új lap, mit ma kezdünk el írni,
Keresztrejtvényünket együtt töltögetni.
Csak még egy jelt adj, csak egyetlenegyet!
Mézborral telt szívem felhörpintheted!

Címkék: vers szerelem

Szólj hozzá!

 Ádám és Éva. A két név egyszerűségében fennkölt, és nehéz elvonatkoztatni bibliai jelentésüktől, azaz „atyám” és „életet adó.” Rendhagyóan ezúttal hétköznapi szemszögből kérdezzük a név viselőit, hogyan érintette őket, hogy oldotta meg a család a karácsonyi ünneppel egybe olvadó névnapi köszöntésüket – főleg gyerekkorban. Ádámok és Évák, önöknek az áldott karácsonyban boldog névnapot is kívánunk!

A váci Demeter család „halmozottan előnyös” karácsonyi ünnepekhez szokott: a pénzügyőr anyuka, Demeter Lászlóné keresztneve ugyanis Éva, ahogy nyugdíjas pénzügyőr édesanyjáé is. Hajnalka (11), a nagycsalád első gyermeke december 23-án született, szavaival élve: annak idején egy szaloncukorral a pólyáján ő bizony a karácsonyfa alá érkezett. A középső, Gergő (7) névnapja advent havának 17. a legkisebbé, Dávid (3) december 30-án van.

evak_karacsonyi_fotoja.jpg

Namármost: az angyaloknak szaporán kell suhogtatni a szárnyaikat, hogy adventben a sok izgatott szempárt a megfelelő pillanatban csillogni lássák. Nagyi Éva hobbija a kötés-horgolás, titkos kívánságok kifürkészése szerint mintázza meg a családtagoknak a különleges pulcsikat, sapkákat, kiegészítőket. Hajni büszkén mutatja a kedvenc pink-fehér csíkos tunikát, és a hajcsatra applikált horgolt virágot. „Mindig azt kérdezik az iskolában – mondja kuncogva -, nem akar a nagyid nekem is készíteni egy ilyet?” Azt is ő árulja el, hogy karácsony reggelén pezsgőzés van a névnaposok köszöntésére – kinek igazi, kinek kölyök -, majd este ott terem a nappaliban a karácsonyfa és a hegynyi ajándék. Vacsora után jöhet a kártyázás, társasjáték, hancúrozás, míg csak el nem álmosodnak, a szülők ezen az estén nem szigorúak a lefektetéssel.

„Úgy emlékszem a gyerekkori ünnepekre – folytatja Anya Éva -, hogy amikor anyut névnapja alkalmából köszöntötték a kollégái, vagy vendégek jöttek, én is mindig kaptam valami apróságot. Anyu nagyon ügyelt arra, hogy ne mosódjanak össze az alkalmak, a fa alatt volt a karácsonyi ajándék, kézbe adta a névnapit. Ezt mi is igyekszünk így folytatni a gyerekeinkkel.”

A Demeter családban őrzik a hagyományokat, de rendre újítanak is: a díszek tárát évről-évre a gyerekek bővítik, az ünnepi menü lehet kacsa, pulyka, hal, a köretek közé belopakodtak a saláták, zöldségek, a süteményt pedig hetekkel ünnep előtt a kis, kötényes kukták segítségével közösen készíti a család. Beleértve apát is, ugyancsak kiveszi részét az előkészületekből, karácsony napján legjobban attól érzékenyül el, amikor nagylánya estefelé furulyaszóval hívogatja otthonukba a Jézuskát. A legszeretetteljesebb pillanatban előkerül egy egészséges, szép alma, amit – most már – öt felé szelnek és elfogyasztanak. Jelképéül annak, hogy ha valamikor bárki is eltévelyedik, bizton visszataláljon azokhoz, akikkel együtt a karácsonyi almából evett.

Címkék: karácsony riport pénzügyőr

Szólj hozzá!