HTML

Bemutatkozás

Ez + az. Komoly és vidám. Elgondolkodtató és feledhető....

Rovatok

Friss topikok

  • Pöhölyke: Kedves Klári! Mindig örömmel fogadom a barátságos és kiművelt hozzászólásokat! Neked is köszönöm!... (2017.10.16. 21:39) Misztérium
  • abalaux: Végtelenül szomorú... Ez rosszabb, mintha mérgelődős strófákat írnál. Inkább bosszús verset olvas... (2011.08.26. 20:22) Ha egyszer el kell menni...
  • Librigabi: Kedves Erika! Köszönöm a segítségét, megpróbálom Püski Attilával vagy a kiadóval felvenni a kapcso... (2011.07.13. 10:01) Irgalmatlan évek
  • Mutek: Már nagyon várom a friss posztokat, tetszik az oldal! :) (2011.06.18. 13:41) Kiszámolók
  • Pöhölyke: @VKlári: Hát ez lett... (2011.02.20. 16:35) Testlenyomat

Linkblog

Végy huszonöt deka finomlisztet, öt deka vajat, egy tojás sárgáját, másfél deci tejet, kevés meggylekvárt... Ja, bocsi, most nem a klasszikus süteményrecept következik. Az én receptem így kezdődik: végy egy zománcozott lábast, egy egész tanyasi csirkét, kétlapos villanyrezsót, egy húszon innen lévő szerelmes lányt, és fogj hozzá érzelgős levelet írni... Előtte persze feltétlen rakd rezsóra a pörköltet!

Függetlenedésem küszöbén, hivatásom által egy messzi, idegen város hivatalának hajadon szállásán kaptam elhelyezést, szerencsére egy falunkbéli csoda lánnyal - azóta is hálás vagyok neki, hogy erre a pályára csábított. A mellettünk lévő másik lányszobában két szatmári leányzó állomásozott, jól megvoltunk, hétvégenként mindenki hazautazott a több száz kilométerre lévő családi fészekbe. Szobatársam - azóta is barátnőm - minden alkalommal finom ételekkel degeszre tömött pakkal érkezett - édesanyja fasírtjának ízét ma is a számban érzem!

Egy idő után kezdett kínossá válni, hogy én nem így vagyok elengedve. Szégyenkezve ugyan, egyszer kiböktem otthon a bánatomat, s hogy milyen kellemetlen az üres tarisznya, míg a barátnőm elemózsiájából akár szerdáig is jut mindkettőnknek. Meglepetésemre másnap visszautazásra "megdöglött" egy rántani való csirke, pucolva, bezacskózva várta a világlátást. (Soha ezután nem ismétlődött meg az eset, pedig elég ínycsiklandó képszerűséggel számoltam be otthon a remekül sikerült jércepörkölt méltatásáról!)

Roppant boldog voltam! Végre én is meg tudom kínálni a barátnőmet! Másnap munka után edénybe is került a jószág, bekéredzkedtem a szomszéd szobába főzni. Akkoriban ugyanis a hivatali szálláshely nem volt nagyon eleresztve, egy rezsó jutott két szobának, így a békesség kedvéért két hétig nálunk, két hétig náluk volt a szolgálati főzőalkalmatosság. Engedély megadva, a másik két lány - hogy a kellemes illat még csak ne is ingerelje őket - moziba ment. No, mire megjösztök - mondom -, már itt se vagyok, nem zavarok. Max hőfok neki, sitty-sutty elkészül a gyönge madár.

Fedő híján egy műanyag tállal takarom le a fenségesnek ígérkező lakomát. Visszamegyek a szobánkba, s lévén még középkor, e.mail. sms, Messenger híján papír alapon nekilódulok levelet írni a jelen nem lévő barátnőmnek az elmúlt hétvége szerelmi eseményéről - vagy eseménytelenségéről. Erre már nem emlékszem konkrétan, csak arra, hogy patakzó könnyeimből a félrevert harangok zúgása helyett a folyosóról - ahol a főnökünk és a főnökhelyettesünk szolgálati lakása által volt közrefogva a lányszállás -, beszűrődő hangos ordibálás, óriási perpatvar vert föl. Csapkodás, futólépés, zörgés, fújolás. Ekkor hirtelen elapadtak a könnyeim.

Felcsapom az ajtót, hát a folyosón burjánzó sűrű, fekete füstben egy főnökünkhöz hasonlatos árny, egy nem kevésbé fekete, füstölgő lábassal iszkol, mögötte a kövön, majd lefelé a földszintre vezető lépcsőn egy szál műanyag pórázon ugrál, pattog a műanyag tál, mivel ráolvadt a lábasra. A főnökhelyettes kikukucskál az ajtaján, álmosan kérdi, hívja-e a tűzoltókat?

Nem kell - üvölti futtában a parancsnok elvtárs.

A levélírás valahogy már nem izgatott annyira, a lányok megjöttek a moziból, friss pörkölt helyett pár napig füstölődtek a szobájukban. A lábas - már nem tudom, kié volt, a kukában végezte. Másnap délelőtt azért drága Marika takarító nénink kikaparta belőle az elszenesedett holttestet, s kísérletet tett a lábas megmentésére - nem tudom, sikerrel járt-e? Egy ideig kollégáim kérdezgették, mikor főzök megint csirkepörköltet, de aztán ez is elmaradt.

Sok van, amihez nem konyítok, de lássátok be: lábas égetésben verhetetlen vagyok!

 

 

Címkék: szaunasztorik

Szólj hozzá!

Ferihegyen (igen, nem a Liszt Ferenc repülőtéren) landol egy gép, nyugatról. Azaz inkább délről. Délkeletről. Mindegy - az is nyugat. Özönlenek az utasok, gurulós bőröndök híján cipeli ki-ki degeszre tömött kofferét, sporttáskáját. Fene tudja, milyen elvek mentén működött a hetvenes években a szúrópróba, lényeg, hogy a vizsgálatot végző finánc egy igen csinos nőszemélyt int magához, azaz a zöld folyosó vizsgálópultjához. Elmantrázza a szokásos figyelmeztetést: van-e valami vámkezelni, bejelenteni valója? A válasz is szokásos: nincs.

Hát, jó - gondolja a tiszt úr -, ha nincs, hát nincs. Akkor legalább eldiskurálok ezzel a szemet gyönyörködtető női példánnyal, elvégre csak hűséget ígértem az asszonynak, vakságot nem.

"Nyissa ki kérem a bőröndjét!"

Kerreg a fémcipzár, körbeér, feltárul, mint egy vaskos, unalmas történelmi regény. Csupa személyes, gyűrött holmi... No meg három fürt banán. Banán - akad össze a szeme a tiszt úrnak. Három fürt! Megvan ez két kiló is! Kétezer a fizetésem, egy kiló banán meg kétszázhúsz forint. Már, ha kapni. Szökőévenként.

Kerreg az agya, mint előbb a cipzár. A szocialista embertípus csak álmodik déligyümölcsről. Narancs, ha nagy néha van is, karácsonyi ajándék, amibe gyufát nyomva, arra cérnát hurkolva felakasztjuk a karácsonyfára - ezzel pár napra megoldott az extra légfrissítés is.

A tiszt úr kezébe veszi az egyik banánfürtöt, oly óvatosan bánik vele, mint egy fészkéből kiesett madárfiókával. Kicsit puhácska - gondolja -, pöttyösödik a héja, de még menthető. Talán most a legédesebb, hogy örülnének neki otthon a lurkók!

Visszateszi, kiemeli a másik fürtöt. Lassan, mint a koronázási ékszereket. Legutóbb tavaly karácsony előtt, protekciósan jutottam banánhoz - ábrándozik tovább. A belvárosi, ismerős zöldséges üzent, rohanjak, tud adni kilónyit. De mukkot se a helyszínen, csendben, pult alól lesz, papírstanicliben csúsztatja oda, nehogy a többi vevő megskalpoljon mindkettőnket. Nagyokat nyelve, az illatát élvezve néztük, ahogy otthon a gyerekeink lakmározták.

Visszarakja, óvatosan, nehogy a málladozó szmötyi összekenje a női holmit, és mintha folytatná az áruvizsgálatot, felemeli a harmadik adagot is. Micsoda kivételes munkahely: banánt érinthetek! Talán sandít is kissé a hölgyre, mit mondanak a szemei, vajon felgyorsítaná-e az ügymenetet azzal, hogy letör két szem banánt és felajánlja: vigye haza tiszt úr a gyerekeinek - ha vannak. Ha nincsenek, akkor egészségére kívánom!

De nem. Az utas szoborként, rezzenetlenül áll. A tiszt úr forgatja, tapogatja, már-már simogatja a túlérett gyümölcsöt, s - te jó ég! - a banán keményedik! Nofene - hökken meg, de ahol merevedik, ott egyre alaposabban, szorgalmasabban, koncentráltabban simogatja.

Összeakad a tekintetük: hölgyem, van valami ebben a banánban?

Teljes K.O. Irány az iroda, jegyzőkönyv-felvétel. A banánt megpreparálták, a húsuk helyére aranyat - nyakláncot, medált, gyűrűket bőségesen tömködtek. Még a túlérést is kivárták, hogy a banánhéj kissé gusztustalanná töppedésével elérjék, lehetőleg az érintésétől is elundorodjék, aki rá néz.

Szép felderítési összeg lett belőle. Távozáskor az utas csak annyit mond: gondolt ő rá, de még mennyire, hogy megkínálja a tiszt urat, már, ha pontosan tudta volna, melyik banánban van, és melyikben nincs arany. Ám jelölés híján, mint sokan mások - ő is elcsúszott azon a bizonyos banánhéjon... 

Címkék: szaunasztorik

Szólj hozzá!

 

Ablakom előtt vetkőznek a fák,

szanaszét szórva

magukról a zöld nyári ruhát,

Szolidabb viseletbe öltöznek át,

miljom árnyalat közül nyer

a rozsdaszín átmeneti kabát.

Alig idő múlva bekukkant csapzottan:

hacukáját megtépázta a szél,

s ő ott remeg áttetsző babydollban.

Kergetik fagyos estek, hajnalok,

körötte vastagon hevernek

a foszlott, tarka lomb-kacatok.

Kányafészek csimpaszkodik csupán

kócosan, mint gyémánt bross

egy méltatlan, viseltes estélyi ruhán.

Napok kelnek és fekszenek.

S az én fám csak vár, vár meztelen.

Hogy erőt gyűjtsön jövő tavaszra,

kis időre békésen elpihen.

Címkék: vers

Szólj hozzá!

 

 

 

Ha a bánat meggyötör, ha a sorsod összetör,

Ha a valóság sokkal szánalmasabb, mint a látszat.

Ha az álom elkerül, és semmi nem sikerül,

Ha lúzerek tapossák sárba a fantáziádat.

Hogyha falsul szól a dal, felhangol egy ital, hát bátran

 

tölts, tölts  a hegy leve megvigasztal,,

tölts, tölts, koccints egy jó baráttal!

tölts, tölts, kortyolgasd élvezettel,

a jó bor akár a gyóntató pap,

feloldoz és megáldoztat,

ó, ó, tölts, tölts, koccints egy társasággal!

ó, ó tölts, tölts és feltétlen hívj magaddal!

 

Ha bomba jó a napod, és csúcs a hangulatod,

Ha a lottón a héten tiéd a telitalálat.

Mikor nincs mit vesztened, csak az életet élvezed,

Pörögj tovább és tégy rá még egy lapáttal!

Hogyha csókra szomjazol, de a szerelmed félre tol, hát bátran

 

tölts, tölts  a hegy leve megvigasztal

tölts, tölts, koccints egy jó baráttal!

tölts, tölts, kortyolgasd élvezettel

mert minőség kell nem a mennyiség,

időben dönts, mikor elég,

ó, ó, tölts, tölts, koccints egy társasággal!

ó, ó tölts, tölts, és feltétlen hívj magaddal! (halkulásig)

 

Címkék: Abba Dalszöveg

Szólj hozzá!

Hullanak köröttem az emberek,

Mint októberi, garázda viharban a rozsdás levelek.

Túl sokan utaznak túlra, akiket szeretek.

 

Hiába minden fojtott bánat, gyász, minden jajszó,

Hiába sikolt égig újra az Il Silenzio,

Csak gyűlnek, gyűlnek a könyörtelen hiányjelek.

 

Hiányotok - jobb, ha nem beszélünk róla, 

Pótolhatatlan. Használatban megfáradt ócska,

Végleg visszavonhatatlan, örök bújócska.

 

Fájdalmas, hogy, mint rólatok is csupán a szó,

Utánam se marad majd lényeges hírmondó,

Csupán az avuló-félben lévő részvét-szó.

 

Egyszer én is - őszinte virrasztás helyett -,

Tenyérnyi fehér papíron,  kettős fekete keretben, 

Váratlan, meghökkentő  partecédula leszek.

 

 

 

Címkék: vers

Szólj hozzá!

TARTÓS KÖRÖM!

 

Ha kételkedsz, ha elhiszed,

Kezed a legszebb ékszered

Ne rejtegesd, ne dugd zsebre,

Inkább gyere manikűrre!

Saját köröm vagy épített?

Mind a kettő ápolt lehet.

Szolid legyen? Előkelő?

Visszafogott vagy feltűnő?

Megreszelem, kilakkozom,

Személyedhez alakítom,

Alkalomra, ünnepekre,

Nyaralásra, szilveszterre.

Repedezik, tövig rágod?

Leszoktatlak – majd meglátod!

Extra körmöt teszek fel, de

Mosogathatsz akár vele!

Gyere, várlak, nem bánod meg,

Megszépítem körmeidet,

(Hozd magaddal barátnődet!)

 

 

Címkék: vers reklám manikűr köröm

Szólj hozzá!

Hiszitek, vagy sem, valamikor, réges-régen a nyulak másképp néztek ki, mint manapság. Nekünk, akik jelenlegi küllemükben szoktuk meg őket, az alábbi történet mesének tűnhet, pedig minden szó színigaz! Vajon mi történt az evolúcióban – egyáltalán evolúció a tettes? -, hogy manapság mind kurta farkúak és méretes fülük van. Az meg főleg máig vita tárgya, miért a nyulak hozzák a hímes tojást?

A tojások jogtulajdonos előállítói a tyúkocskák, ez nem kérdés. Hajdan a baromfiudvar kakasa egyéni vállalkozóként szelektálta, fuvarozta a tojást: locsolkodóknak hímest, háziasszonyoknak, konyhai felhasználáshoz valót. A kakasnak gondja volt a szalag mellett dolgozó összes tyúkocska igényeire - hasított is a biznisz hibátlanul. Ugyanez idő tájt – hogy szavam ne felejtsem -, a világ összes nyuszijának hosszú, lompos farka volt, a fülei meg legfeljebb akkorák, mint egy mogyoró. Úgy hírlik, lomha volt valamennyi, ellenben roppant hiú. Büszkén lobogtatták ékességüket, jártukban-keltükben söpörték vele az avart, farkuk szépségét leginkább a mókus uszályához tartották hasonlatosnak. Be ugyan nem vallották, de roppant restellték, hogy nem képesek oly fürgén felfutni a fák lombkoronájáig, s ott ágról-ágra kecsesen szökellni, mint a mókusok. Lomha egy társaság volt a nyulaké.

Közeledett a húsvét, a tyúkocskák kora tavasztól emelték a heti tojásszámot. Időben leszállították a háziasszonyok rendelését, de jutott bőven a Tündérlaki Hímesház erdőszéli festőműhelyébe is, ahol szorgos tündér lánykák tisztították, L, M vagy XXL méret szerint szortírozták, szalagmunkára előkészítve. A festékbeszállító méhek, dongók rendületlenül hordták a tavaszi pitymallatban nyíló virágok kelyheit, melyekben az összegyűlt harmatcseppekből kiváló színezékeket lehetett kikeverni. Pitypangpihéből készített finom ecsettel azután a tündérek éjt-nappallá téve, szebbnél szebbre dekorálták a tojásokat.

A kakas esztendőről-esztendőre pontosan érkezett a szállítmányért, ahogyan azt is számon tartotta, hány tojás előkészítésén fáradozott. Húsvét nagyhéten naponta, leltár szerint átvette a hímeseket, kis szekerére tornyozta, és heves kukorékolás közepette széthordta falu-szerte. Gyűlt-gyűlt a festett tojás az említett tavaszon is, a tündérek raktárában már gerendáig ért a sok teli doboz. Ám a mindenkor pontos kakas késlekedett. A tündérek napról napra jobban aggódtak, s bár kimondani egyikük se merte, sejtették, hogy a biznisz ügyvezető igazgatójának élete az ünnepi asztal levese vagy pörköltjeként végeztetett be. Ez esetben nyilván a húsvéti kooperációnak is befellegzett. Valamit sürgősen tenni kellett.

Épp akkor botorkált a Tündérlaki Hímesház környékén a rest nyúl. Csapzott farka bogáncsoktól volt kócos, mancsai, bundája füle sáros. Külseje igazolni látszott rossz hírét: lustának, megbízhatatlannak és kicsit iszákosnak tartották.

Szükség törvényt bont, sóhajtottak a tündérek és magukhoz intették a nyulat. Vállalnál egy sürgős fuvart, garantált szállítási határidővel? A kakas szállítmányozási céget felszámolták, kellene egy beugró. A tojásoknak határidőre feltétlen a címzettekhez kell jutnia, különben akkora kötbért sóznak a nyakunkba, hogy nyöghetjük karácsonyig – tördelték kezüket a tündérek. Dupla bért kapsz akáclevélbben és zabban számolva, ha teljesíted a szállítást. A nyúl szeme felcsillant, vagy csak a bamba kapzsiság pislákolt fel benne, mert mint mondottam, nem a gyorsaságáról és precizitásáról volt híres. Rábólintott az üzletre. No, eredj, eredj - sürgették a tündérek -, hozd a taligádat, pakolj és vidd a szállítmányt a lányos házakhoz! Addig mi összekészítjük a címlistát.

Úgy is lett. A hosszú farkú, rövid fülű nyuszika elsomfordált - akkoriban se volt valami bőbeszédű – majd hamarosan felhangzott kocsija kenetlen kerekének nyikorgása. Feltűnt végre az erdei út végében, kicsit imbolyogva, kátyúból kátyúba döccenve húzta maga mögött a taligát, miközben valami „zöld erdőben jártam, piros tojást láttam” kezdetű dalt kornyikált. Befordult a Tündérlaki Hímesház udvarába. No, hol az áru? - morrant kurtán.

A tündérek összenéztek, egyikük óvatosan így szólt: nyuszika, tuti, hogy te duplán, vagy triplán meghúztad a tojáslikőrös flaskát! És különben is, honnan volt tojásod a likőrkészítéshez, tán csak nem a mi csűrünk készletét dézsmáltad meg? A nyúl indulatosan csapott a farkával, válaszra se méltatva a kérdezőt.

Nem volt választás, a tündérek kinyitották a készáru raktárt és sebesen hordani kezdték kifelé a hímes tojásokat. Rakták, pakolták egyre magasabbra, míg ki nem ürült a depó. A lusta nyúl kart karba öltve - ja: mellső lábat lábba öltve - figyelte a munkálatokat, kicsit bizonytalanul egyensúlyozva lompos, hosszú farkán. Végezetül átadták neki a címlistát, és nekilódult, hogy felszálljon a bakra. Elzsibbadhatott, mert ebben a szerencsétlen pillanatban megbotlott, felbucskázott, és a nagy kapálózás közepette felborította a taligát. Reccsenés, zuhanás, sikoly verte fel az erdő csendjét, a nyuszika elterülve hevert a tótágast álló kordé aljában, beborítva a nyálkás, törött tojásokkal, még a képén is csúsztak, szánkáztak a törött, színes tojáshéjak. Egyetlen se maradt épségben, mind odalett.

Akármilyen szelídek is a tündérek, ebben a pillanatban végtelen haragra gerjedtek. Csipkerózsika óta tudjuk, hogy a jó tündérek között vannak bosszúállók, sőt átkaikat foganatba helyező tündérek is! Ordítoztak, szitkozódtak, kinek mi akadt kezébe, fakanál, seprű, palacsintasütő – felkapták, s rohantak a nyuszi felé. Szorult helyzetében az se volt rest, megmacskásodott lábai hirtelen erőre kaptak, hiszen az irhája múlott a sietségen. Azonmód tojásosan talpra szökkent, úgy nekiiramodott, hogy maga is elcsodálkozott. Kurta négy lábát szaporábban szedte, mint a tündérek a két karcsú lábukat – ez volt a szerencséje. Nyargalt veszettül, mert biztos volt benne, hogy a tojás manufaktúra alkalmazottai agyonverik, ha utolérik! Egyre nőtt köztük a távolság, a nyuszi már csak haloványan hallotta: még hogy dupla bér, dupla adag zab meg akáclevél? Semmirekellő mihaszna! Meg ne lássunk még egyszer a környéken, s ha erre kószálsz, meg ne ismerjünk, mert megbánod! Azt kívánom, cseréljen helyet a füled a farkaddal, legyenek a jövőben hatalmas füleid és olyan iciri-piciri farkad, hogy kinevessen a világ, legyél olyan rút, amennyire csak lehetséges! Szálljon átkom az összes fajtársadra! Abrakadabra! Ja, - rikácsolta a menekülő után a főtündér – és némulj meg, de hangtalanul, egész életedben, még álmodban is azt hajtogasd szüntelen: bocsánat, bocsánat, bocsánat!

A nyuszi futott, ahogy a lába bírta, maga se hitte, hogy képes ilyen sebességre. Egy pocsolya partján szusszant, lemosta magáról a törött tojások szennyét. Ahogy a víz fölé hajolt, szokatlan érzése támadt: mintha húzná lefelé valami a fejét. S mintha meztelen lenne a hátsója, olyan hűsnek érezte a fűcsomót, amire hirtelenjében ráhuppant. Belenéz a pocsolya kisimult vizébe, hát rémülten látja, két akkora fül imbolyog a homlokán, mint egy jegenyefa. Hátsó fertályáról meg eltűnt egykori ékessége, hosszú, lompos uszálya. A sírás kerülgette, nyitotta volna szóra a száját, de a víztükörben csak azt látja, ahogy a szája, orra egyfolytában mozog. Akárhogy is akarta, nem tudta megállítani, és egy hang se jött ki a torkán.

Így történt, hogy a nyuszinak alig-farka és hosszú fülei vannak. Ettől kezdve fürge, mert még mindig attól tart, kergetik a tojásfestő tündérek. Ne lássam többé a végrehajtót, ha nem igaz minden szavam!

E szörnyű eset óta a Tündérlaki Hímesházban átállították a projektet, és kizárólag keményre főtt tojást festenek. A fuvart pedig ettől kezdve a nyuszik végzik ingyen, pontosan, sértetlenül. Mi pedig így szoktuk, így szerettük meg őket: hosszú fülekkel, picurka farokkal, selymes bundával szelídnek, némának, örökké mozgó orrocskával.

Itt a vége – ha nem vennéd észre -, de sehová se fuss el véle!

Az illusztráció Bodnár Gergő munkája.

 

husvet-gergo_rajza-nyuszi.jpg

 

 

 

Címkék: mese párnamese Húsvét

Szólj hozzá!

 

Nem ittam eleget, hogy tehetségesebb legyek.

Ihletemet elkerülte a szesz-szagú lehelet.

Esély se volt kipingálni színes álmaimat,

Satnya pálma nőtt hát a zord teher alatt.

 

Alig kaptam enni, nem, hogy eleget,

Ismeretlen szó volt - vagy látszat - a szeretet,

Hideg tűzhely, üres fazék, jobb ha belenyugszom,

Gyermekkoromban a kert volt terített asztalom.

 

Hízott rajtam a kosz, bár nem falt fel egészen,

Szép szót, mesekönyvet is hiába kértem,

Mindez a múlté már, hát nem panaszkodom,

Sőt, jelen sorsomért hálával tartozom.

 

Ha füveznék, kábító gyógyszereken élnék,

Attól vajon tehetségesebb lennék?

Vagy saját kezűleg kéne babért szednem?

S a tákolt koszorúmat a fejemre tennem?

 

Nem szedáltak, nem kezeltek pszichiátrián,

Ez vetette vissza a tehetségem talán?

Jahh, s a nikotin, drog, koffein hiánya

Korlátozott ily sekélyes alkotó munkára?

 

Nem álmodtam nagyot: tehetséges legyek,

Mert felül virulni, lent kapaszkodni kellett.

Alig fáj már, hogy csak ennyire futotta,

Elrendeltetett. A lelkem meg tiszta.

 

Tehetségért a sorban nem sírtam eleget,

Szégyelltem megírni a gyötrelmeimet.

Mert, hogy - bár a kutyatál színültig tele volt -,

Nevem sok éven át egyszerűen KUSS volt.

 

Rímeim, szavaim már nem vérző sebek,

De örökre megmaradnak sajgó elevennek!

Elkerültek a Léda, s Anna szintű versek,

Mert nem imádkoztam, s nem vertek eleget!

 

Ha a siker tényleg kínokból fakadna,

Felkapaszkodtam volna tán a Parnasszusra.

De vagyok földi, szerény, szófacsaró zsonglőr,

Kínrímet, szatírákat gyártó lelkes amatőr.

 

Maradok is ekként, az utolsó sorban.

Béke van bennem, minden úgy jó, ahogy van.

Morzsáimból még azok is jóllaknak,

Kik kakasszó előtt háromszor megtagadnak!

 

 

Címkék: vers tehetség

Szólj hozzá!

Festés volt nálam, és ha már felfordulás, gondoltam, egy füst alatt lámpatesteket is cserélek. Nappaliba új csillár, ottani falikar a dolgozóba, onnan a megsárgult vénség a kukába.Villanyszerelő persze nincs a látókörömben - megbízható, olcsó, jó kezű főleg. Tanácsot kértem hát. "Jár a házatokba egy, ha megfelel a közös képviselőnek, akkor szerintem neked is. Hívjad " Telefonszám, név

Így lett. Nem is tudom, talán még aznap, mindenesetre secperc alatt megjelent.Túlsúlyos, kertésznadrágos, ám kellően ápolt kis gömböc imbolyog felém a folyosón, meghatározhatatlan korú, pozsgás arcú, kezében jókora tároló alkalmatosság. Betessékelem, vázolom, mi lesz a teendő. Új lyukacskák a régi helyett, az új lámpák szerelvényeinek megfelelően. Fejcsóválva mustrálja, nem fog-e beszakadni a süllyesztődoboz körüli beton, mert hogy közel kell fúrni a széléhez. Ijedségemet látva biztat, megoldjuk...

Hozzam a porszívót? - kérdezem szolgálatkészen, emlékezvén a tizenéve felfúrt képszögek esetére, amikor a kipergő betonport rögvest elvezettük a porszívóval. Tessék hozni - bólint a mester.

Kipakol, előszedi a szerszámokat, közben szóba elegyedünk. Nem debreceni véletlenül? - kérdezem. Meglepődik: nem, de nyíregyházi. A beszédemről tetszett gondolni? Igen - mondom -, ismerem a nyelvjárásokat, jellemzőbb tájszólásokat. Én zempléni vagyok - próbálom elnyerni a bizalmát, jelezve, szegről-végről földik vagyunk. És hogy került ide? Hát, elváltam, tíz éve. Pestre menekültem dolgozni. Van egy felnőtt lányom, még támogatnom kell őt.

Öt perc múlva nyitott könyv előttem az élete. Visszakérdez. Őszinteségre őszinteség, mondok pár infót magamról. Volt pár hasonló élethelyzetünk. Elkészül a nagyszobai mestermű, megúsztuk, nem pattant le a beton. A porszívónak köszönhetően egy szem törmelék se került a parkettára. Viszont alig hallottuk egymás szavát, pedig kérdés kérdést követett kölcsönösen.

Lassan szerel át a kisszobába, tovább kérdezősködik. Valami bizalom, érdeklődésféle csillan a szemében. Megrettenek. Jaj, nehogy azt gondolja, a magányos, unatkozó öreglány provokálja... Már megint kíváncsiságot mutattam egy idegen iránt és magam is túl őszinte voltam.

Átcuccolunk a dolgozóba, szuszogva lépdel fel a kis létrára. Gégecső pórázán vonszolom magam mögött a porszívót. Kiméri a falon a fúrás távolságát, közben barátságosan csevegünk tovább.

Elkezdjük a négykezest, én rendületlenül tartom a falnál a porszívócsövet, a fülsiketítő fúróhang csaknem szétrázza az egész házat..

Tán csak nem gondolja, hogy ki akarok kezdeni vele? Kattog az agyam, ha félreérthető szava lenne, hogy vágom ki magam, hogy mindketten jól jöjjünk ki belőle? Csakis úgy, hogy van pasim! Naná, hogy van! (Emlékeztek, a színházban szereztem a múltkor!) Bár - gondolom -, van ennek elég baja, örül, ha békében hajtja álomra a fejét. Etetni is sokba kerülne. Nem szívesen állnám a személyi edző költségét, ő meg az én ráncfelvarrásomat...

Zeng az egész ház. Kész az első lyuk. Kihúzza a falból a hiltit, lenéz rám, arcát vastag púderként fedi egy réteg szürkés betonpor, csak a szeme szikrázik kissé.

Hunyorogva biccent a porszívó irányába: be is tetszik kapcsolni?

 

Címkék: szaunasztorik

Szólj hozzá!

Kihasználva, hogy a színházi előadások mostanság fél-, de legjobb esetben háromnegyed házzal mennek, aznapi előadásokra gyakran csípek kedvezményes jegyet. Elvégre bennem van a három vakcina, zsebemben az oltási igazolvány, lábamban a bugi, orromon meg szabályszerűen ott a maszk.
Ebben a színházban kifejezetten rég jártam. Kabátunkat ruhatárba adva elszakadok a barátoktól: meglátogatom még a mosdót... Elégedetten konstatálom, hogy az előtér hátsó, homályos fertályában is kivételesen jól demonstrált az illemhely, már a tárva nyitva lévő csapóajtó két oldalán feliratok jelzik a hölgyek, urak irányát. Be is robogok a belső térbe, ott se kisebb a tömeg. Kaszálva lépkedek a szembejövők között, de hasonló sebességgel siet felém egy nő. Szinte összeér az orrunk, mikor sikerül félreugranom. Neki is jók a reflexei, ő is félreáll. Nem csattanunk. Mindenki ismeri, ugye, ezt a helyzetet, amikor utcán, ajtóban udvariasan sasszézunk de pont rosszkor, pont ugyanabba az irányba...
Pontosan ez a szitu: lépünk még egyet-kettőt a nővel azonos sebességgel, azonos irányba. Elnézést, elnézést, makogom, aztán már csak kínosan nevetek. Látom, ő se bosszankodik, ugyanolyan viccesen kezeli a helyzetet, mint én. Arcát takarja a maszk, de a szemén látszik, hogy ő is kacag... Ekkor kicsit már hibbantnak gondolom, mert nem tágít... Jobbra-balra kacsázik, végül jobb belátásra térve megadóan gyökeret eresztek egy helyben, döntse el ő végre, melyik irányban akar kikerülni. Döbbenten veszem észre, hogy ugyanolyan pulóver van rajta, mint rajtam... Az ember már a T-modellben (mint turi) se bízhat - pedig azt mondják, ott vásárolt darab tuti nem jön szembe velünk az utcán. Dehogynem! Itt süllyedek el! Színházban, ugyanaz a két felső! Ezt a szégyent! El innen, minél előbb, menjen már, minél távolabb tőlem! Szégyenemben, ijedtemben bakugrással jobbra szökkenek.
A nő eltűnik...Előttem meg ott egy kilincs, amihez tartozik egy ajtó, melyen szemmagasságtól kicsit feljebb, réztáblán, egy ondolált hajú, kalapos nő hosszú szipkával kecsesen cigarettát szív...

Címkék: szaunasztorik

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása