HTML

Bemutatkozás

Kedves Látogató!

Szeretném megosztani veled azokat az írásokat, amelyeket életem során elkövettem! A spektrum széles: interjúk, portrék, művészeti- és sport riportok, családriportok, gyermekversek és mesék, bökversek, átiratok, születésnapra és egyéb ünnepekre írt személyes versek.
Bogarássz, amihez jó szórakozást kívánok!

Untener Erika

Rovatok

Friss topikok

  • Pöhölyke: Kedves Klári! Mindig örömmel fogadom a barátságos és kiművelt hozzászólásokat! Neked is köszönöm!... (2017.10.16. 21:39) Misztérium
  • abalaux: Végtelenül szomorú... Ez rosszabb, mintha mérgelődős strófákat írnál. Inkább bosszús verset olvas... (2011.08.26. 20:22) Ha egyszer el kell menni...
  • Librigabi: Kedves Erika! Köszönöm a segítségét, megpróbálom Püski Attilával vagy a kiadóval felvenni a kapcso... (2011.07.13. 10:01) Irgalmatlan évek
  • Mutek: Már nagyon várom a friss posztokat, tetszik az oldal! :) (2011.06.18. 13:41) Kiszámolók
  • Pöhölyke: @VKlári: Hát ez lett... (2011.02.20. 16:35) Testlenyomat

Linkblog

 

Ne fordulj el tőlem, ha a ruhám leveszem,

Ne told el a kezem, mikor ágyba bújsz velem,

Úgy szeress, mint régesrég az első éjszakán,

Úgy ölelj, ahogy hajdanán,   

Úgy ölelj, ahogy hajdanán.

Ráncos lett a bőrünk, habár fel se tűnt nekem,

Májfolttá nőtt szeplőidet pont így szeretem,

Nem kell parfüm, nem kell smink és hajfesték se kell,

Nekem így is szép leszel,

Örökké szép leszel.

-------

Ne restelld, ha tetten érem reszkető kezed,

Feltörlöm a kávét, hogyha kilötyögteted,

Ha látom nehéz talpra állnod, felsegítelek,

Ajándék az élet veled,

Ajándék az élet veled.

Üldögélünk kézen fogva, ha nincs jobb ötleted,

Jól tudod, hogy nálad nélkül én se létezek,

Ha elmennél, a föld alá is utánad megyek,

A világ csak veled kerek.

-----

Régimódi tangó, amit halkan dúdolok,

Kettőnk költeménye, mit a füledbe súgok,  

Áttáncoljuk együtt ezt a földi életet,

Köszönök mindent neked!

Köszönök mindent neked!

Köszönök mindent neked!

 

Címkék: dalszöveg aranylakodalom házassági évforduló ezüstlakodalom

Szólj hozzá!

 

Mit tehetnék?

Ma is eltelt a nap, utam céltalan, tartok hazafelé oly magányosan.

Megint nem kísérsz el, csak a vágyaimban, egyedül fekszem le, álomba sírom magam.

Mit tehetnék? Mit tehetnék?

Hogy ne nézz át rajtam, hogy észre végy,

Száz fokos lázammal együtt égj!

Mit tehetnék?

Olyan zordan kezelsz, olyan egykedvűen. Hogy közömbös volnék? - azt el nem hiszem.

Egész lényed szívemben egy rejtett talány, téged is fogva tart tán a páros magány.

Mit tehetnék? Mit tehetnék?

Hogy ne nézz át rajtam, hogy észre végy,

Száz fokos lázammal együtt égj!

Mit tehetnék?

Mit tehetnék? Mit tehetnék? Mit tehetnék? Mit tehetnék?

Holnap felráz a hajnal, s egy új remény: talán elkezdődik egy szép ponyvaregény,

Hiszen nincs más vigasz az életemben, csak utánad vágyom, olyan szerelmesen!

Mit tehetnék?

Mit tehetnék?

Hogy ne nézz át rajtam, hogy észre végy!

Mondd, mondd, mi-mi-mi-mi-mi-mit?

Mit tehetnék?

Mit tehetnék?

Mit?

Címkék: vers szerelem dalszöveg smokie

Szólj hozzá!

Van egy szőlőlugasom. Idestova nyolc éves, annak idején a pusztulásból hoztam vissza az életbe. Konokul, kitartóan dolgoztam rajta, aztán kiderült, mind nemesített, minőségi fajta. Minden évben több volt az elvárás, de nagyobb lett a tapasztalat is, már van mire alapozni. Örömöt okoz a vele való bíbelődés. Az évek során a lugasról lemetszettem a terjengős, terméketlen szálakat, alakítgatom, formálgatom, merre fusson, lecsippentem a fertőzött leveleket, kitartóan helyére igazítok egy-egy elkószálni készülő vesszőt. Gyönyörködve nézem, ahogy szépen termőre fordul. Kísérleteztem, gondoztam, ápoltam, ez most gyümölcsözni látszik. Bőséges, ízletes, változatos, gazdag terméssel lep meg évről-évre. Büszke vagyok rá és elégedett. Sok munka van benne, de azt végül is nem lehet megspórolni.

Munka végeztével egymagam, de barátaimmal is gyakran megpihenünk alatta, kicseréljük tapasztalatainkat kinek, hogy terem – vagy termett a lugasa? Egészségesek-e az ültetvény vesszői, hajtásai, termése, megtámadták-e kártevők, hogyan védekezett ellenük, hagyta ebek harmincadjára, vagy első felindulásában dühödten kivágta a tőkéket. Nem mindenben egyezünk.  Akadékoskodnak, téríteni próbálnak. Meghallgatom őket, pontosan úgy, mint az előző ültetvény idején. Beszélgetés közben kínálom őket, szőlővel, frissen préselt must-nektárral majd a hét éves óborral. Mintha az is megédesedett volna a hordóban.

Üldögélünk a lugas alatt, a rozsdásodó, összepöndörödő levelek önzetlenül utat engednek a bágyadt napsugárnak, hogy az utolsó erejével is édesítse, érlelje a termést. Bámuljuk a fejünk fölé omló tömör, súlyos fürtöket, az asztalra a legszebbeket tettem. Kóstolgatjuk, ízlelgetjük. Nem mindenkit próbálok meggyőzni, akinek nem ízlik. Van, aki úgy eszi, mintha éretlen kökény lenne, vagy férges vackor. Van, aki két pofára habzsolja, mégis hőbörögve szapulja. Van, aki kárörömmel fedez fel a fürtön egy kihasadt, penészedésnek indult szőlőszemet. Pedig édes, mint a méz, roppanós, lédús – exportra is bátran ajánlanám. Néhányan hallgatagon csipegetünk. Persze, nincs olyan ültetvény, amin ne lehetne még javítani, tudom én azt magamtól is.

Dolgomat végezni pár percre befordulok a házba, majd visszatérve döbbenten tapasztalom, hogy míg félre néztem, egyik-másik vendég kilopkodta a gyümölcs javát. Szidja, de lopkodja. Ami neki ízlik a kínálatból, azt eszi, viszi, s tüzeli szomszédját, tömje már meg ő is a zsebét, ha már a gazda nem ellenzi. Na, ez már kevésbé tetszik, de hagyom – fontosabb a barátság, mint néhány fürt, esetleg néhány puttony szőlő.

Öregszem. S velem öregszik – remélem – az én szőlőlugasom. Jövő tavaszra újra gondozásba veszem, békességben, nap, mint nap teszek érte valamit, hogy ismét bőséges, finom termést neveljen. Győzöm talán még erővel.

Az ellenkezők meg? Úgy vagyok vele, ha tehenészetem lenne, akkor azt mondanák, ha elpusztul egy marhájuk, hogy dögöljön meg az én tehenem is. Így meg, hogy szőlőlugasom van, csak legyintek. Savanyú a szőlő barátom...

 

Címkék: szaunasztorik

Szólj hozzá!

Csak egy jel,
amit küldtél felém ó, mikor rád lelt a tekintetem,
csak egy tánc,
amire vágytam, hogy bőrödet érinthesse a két kezem,
köröttünk pezsgett a karnevál, és hömpölygött a bálterem,
gyere táncolj egy lassút velem! 

Csak egy bók,
mit a füledbe súgok, mi az ismerkedésen tán átsegít,
csak egy csók,
ami tétova bár, de reménnyel tölt el és bátorít,
igéző pillantásod egy örvény, utat jelöl ki énnekem
gyere táncolj egy lassút velem! 

Kérlek, édes, mondd, hogy neked is jó,
átjár a szenvedély,
forró vágyunk nem illúzió,
mindkettőnket hív az éj! 

Csak egy flört,
amiről fantáziáltam  de te évek múlva is itt vagy velem,
csak egy út,
melyen kéz a kézben jár a bűvölet és az értelem,
melletted minden pillanat rejtvény, mit megfejteni érdemes,
vízszintes - függőleges. 

Csak egy dal,
amit úgy komponálsz, hogy kettőnkről szóljon a nagy duett,
csak egy szív,
amivel kottás füzetbe rajzolod az összes hangjegyet,
tudom, hogy nincs jobb karmester nálad, ezért vagy a végzetem,
amikor táncolsz egy lassút velem. 

Ó, akarom, hogy táncolj még lassút velem!
Szépen kérlek, táncolj sok lassút velem!
Mindörökké táncold azt a lassút velem!

 

 

Címkék: vers dalszöveg 50. 40. 60.

Szólj hozzá!

 

Pénzügyőr egyenruhába öltözött 1997-ben, előtte katonatiszt volt, így a szolgálati helyzeteket rendkívül jól tűri. Mondhatnám, minden rendben és rangban többnyire ügyeletes tisztként ismert, ez év januárjától pedig a Bevetési Főigazgatóság Rendészeti EKAER-en mobil-ellenőrzési főreferensként dolgozik. Ezúttal különleges szenvedélyéről faggatom az őrnagy urat, de a ruhás gardróbtól semmiképpen sem szakadunk el.

- Hogy szólíthatom egyáltalán?

- Lovag Sturbán Zoltán vagyok, bár jól jönne valami középkori olasz név, mert tavaly óta XVI. századi olasz várfundáló csapat is vagyunk. Ozorai Pipo mégsem lehetek…

- Már miért is nem?

Kávé, rágó, mobil, cigi nincs!

- Ő egy XIV. századi itáliai személy, aki kereskedősegédként került Budára, majd szerte hazánk tájain várnagy, országbáró, királyi sókamrák ispánja, főkincstartó, érseki kormányzó, szörényi bán, 1399 végén pedig magyar király lett. Kivételes képességű hadvezér hírében állt, és alapító tagja a Sárkány-rendnek. A történelmi középkor előtti tiszteletből alakítottuk meg mi maroknyian, 2003-ban a Vörös Oroszlán Lovagrendet, egy hagyományőrző egyesületet. Létszámunk jelenleg is alig több egy tucatnál, fellépésekre nyolc-tízen jutunk el. Inkább nemesek vagyunk, de van egy igazi mesemondó, mezítlábas parasztunk is.

- Hát, nem tudom, életpálya modell tekintetében tudja-e követni Ozorai Pipo-t a NAV-nál, de a hagyományőrzés célkitűzése izgalmas. Hogy került közelébe ennek a nemes játéknak?

sturban_z_foto.jpg

- 1992-ben, a katonai főiskola első évében egy eligazításon kihirdették, hogy a Visegrádi Palotajátékokra keresnek szereplőket. Összesen heten jelentkeztünk, közülük már csak ketten vagyunk aktívak. Gyakorló ruhában, katonai teherautón elzötyögtettek Visegrádra, ahol Cseke László (mai napig is szervezőnk) egy perc alatt felállította a szabályokat: „gyerekek, ez a középkor, kávé, rágó, mobil, cigi nincs, a nő neve pedig asszonyállat.” No – mondom -, ez tetszik nekem! Laci „asszonyállata” tán sötétítő függönyből összetákolt számunkra különböző fegyverkabátokat, filcből a bakancsunkra valami cikk-cakkot tűzött, Laci a kezünkbe nyomott egy-egy fegyvert – nekem egy kétkezes csatabárd jutott. És kezdődhetett a Palotakertben az össznépi csata. Nem volt koreográfia, csak nekimentünk egymásnak. Félelmünket és a csatazajt azóta előlegben mindig egy kis bátorítóval próbáljuk tompítani…

- Ez fiatalemberként roppant izgalmas lehetett. Mit fejlődtek a másfél évtized alatt?

- A Lovagrend hivatalossá tétele volt a legfontosabb, közhasznú egyesületként működünk. Tanulmányozzuk azt a kort, amit eljátszunk, és természetesen a viseletünk is hitelesebb, varrónővel, cipésszel készíttetjük, a fegyvereket fegyverkovácstól, puskakészítőtől rendeljük. Gyöngyszem, amikor egy-egy különleges darabra vaterán, E-bay-n, vagy bolhapiacon bukkanunk. 

Utánfutós ágyúról álmodunk

- Hol, hogyan tudnak hódolni a szenvedélyüknek?

- Már megtalálnak minket, várjátékokra, rendezvényekre sok a meghívás – egyébként a  www.leorubidus.com/hírek, alatt fellelhetők a szerepléseink. Megtisztelő, hogy már évek óta mi adjuk Visegrádon Károly Róbert testőrségét. Akit érdekel, jöjjön el, nem fog csalódni!  Évi tizenkét-tizennégy fellépésünk van, úgy májustól szeptember közepéig, bár az idén már decemberre is van egy meghívásunk Austerlitzbe, az úgynevezett három császár csatájába. A történelem és ezen belül is a vegyesházi királyok korszaka érdekel, ezekről is szoktunk mesélni a fellépéseinken. Tavaly kicsit átkacsintottunk a XVI. századba, már van kanócos puskánk, és keréklakatos pisztolyunk is. Álmunk egy ágyú, amihez utánfutó is jól jönne.

- Érdekelne, hogy a harci bátorság otthon is ilyen heves, vagy csak a csatamezőn?

- Van már feleségem és három fiam, ez bizonyság, hogy otthon is helyt állok. A feleségek nem rajonganak túlzottan a hobbinkért – főleg, ha sérülten vonulunk vissza a hátországba -, legfeljebb ha egy jó kis wellness van a környéken. Egy szentgotthárdi fellépés során - hanyagul nem vettem fel vaskesztyűt – akkorát csaptak a kezemre, hogy a középső ujjam szilánkosra tört. A doki megkérdezte: sportsérülés? Az – mondom -, tollas buzogány. Mire a ő: „Mancika ne keresse, nincs a gépben, tollas buzogány, írja, hogy sportsérülés.” Este a barátom begipszelt kézzel vitt haza, amikor az asszony ajtót nyitott, engem fél kézzel belülre rántott, őt meg ugyanazzal a lendülettel kilökte. Ez volt aznap este a szanitéc szolgálat. De a fiaim személyében ott az utánpótlás, ők nagyon bírják ezt az egészet.

- Bizonyára számtalan különleges, spontán élményt szereznek!

- Igen, megfizethetetlen és felejthetetlen emlékeink vannak. Általában minden helyszínen, van néhány gyerek, aki egész nap körülöttünk sündörög. Egy augusztus 20-iki rendezvényen is volt egy tízéves forma kisfiú, aki az egyik lovagtársam baráti családjához tartozott. Egész nap velünk játszott, kardozott. A barátom felesége egyszer csak odaszól: „Dávid idenézz!” A gyerek odafordul, vigyorogva kitartja a kardját, pózol, a nő meg lefényképezi. No, eddig nincs is a történetben semmi pláne, csakhogy a gyerek anyja pár perc múlva könnyek közt rohan hozzánk, és vég nélkül hálálkodik, ölelget, miközben köszönetet rebeg. Ugyanis a gyerekről másfél éves kora óta nincs egyetlen fotójuk sem, mert autista és nem engedi, hogy fényképezzék…

- Ez igazán megrázó és megható történet. Tisztelt lovag úr! Hallgatnám még sokáig, de leginkább felkeltette érdeklődésemet egy történelmi játék megtekintése iránt! Remélem, nem vagyok ezzel egyedül.

 

 

 

 

 

 

 

 

Címkék: riport hagyomány pénzügyőr

Szólj hozzá!

Úgy fáj… 

Bár nem sírom már át az éjszakát, még fáj,
Úgy vágyom bőröd édes illatát,
Hogy mi hangolt ellenem, mért nem vagy mellettem?
Még fáj, de leplezem.
És minden percben rólad álmodom, még fáj,
Hívnálak, mert hiányzol nagyon,
Bár szívem még visszavár,
Nem tűröm tőled többé már,
Hogy bánts, vagy megzsarolj! 

Ketté tört szív, mindenképp összetartozik,
Ne vidd tovább az apák bűneit!
Ha legyőz a gőg, a némaság mindent eltemet,
Míg várjuk a jelt elvesztünk szép éveket.
Úgy fáj… 

A dac az életünk rommá töri, úgy fáj,
Bár távolságunk nem csillagközi,
Hogy ki volt vétkesebb, s kiből lett áldozat,
A múlt oly hallgatag. 

Ketté tört szív, félek, ha végleg így hagyom,
Sosem lesz még egy ilyen alkalom.
Én nyújtom feléd gyengülő, fáradt két kezem,
Ha eltaszítod, többé nem erőltetem. 

Bár fáj!
Úgy fáj!

 

Címkék: vers dalszöveg

Szólj hozzá!

23.
május

Könny

Pöhölyke  |  Szólj hozzá!

Ha megvágod magad,
a vér az ereidből fakad.
A migrén kegyetlen
görcsbe húzza az agyad.
Ha éhezel, ételért
kolompol a gyomrod, s
cserepes lesz a szád,
ha nem oltod a szomjod.
Célodhoz visznek izmaid,
élményt teremnek vágyaid,
de ha arcul üt rútul, ki vétkezik,
szemed sarkába a könny mindig
a szívedből érkezik.

 

 

 

 

Címkék: vers

Szólj hozzá!

 

Születésnapot ünnepel a család. A nagymama kerek évfordulójára összerándul a família apraja-nagyja az ország, de még Európa minden szegletéből is. Az ünnepelt világéletében példás magánéletet élt, köztiszteletnek örvend a faluban. Szívén viseli az egyházközség ügyeit, tagja a templomkórusnak, és mai napig gyakran vállal különféle szolgálatot az Isten házában is.

No, de vissza a születésnapi ünnepségre. Közelít az ünnepélyes pillanat, elcsendesül a társaság, párásodnak a szemek, a nagymama is meghatódik, amikor Zsoltika, a legkisebb unoka ünneplőben, egy szál virággal megkörnyékezi. Igaz, kicsit noszogatni kell, mert ugye a szereplés – főleg első megszólalóként -, megtisztelő, ám nem könnyű tisztség.

- Na, mondjad Zsoltika! – súgja az anyukája -, mondjad szépen! Tudod, ahogy tanultuk…

A gyerek irul-pirul, toporog, egyik lábáról a másikra áll, tétován néz körbe.

- Zsoltikám, kis bogaram, mit mondasz a mamának? – fuvolázza elérzékenyülten a nagyi.

- Kisfiam, csak bátran, ahogy tanultuk, na – noszogatja ismét az anyuka. – Tudod:  „drága nagyikám… születésnapod alkalmából az Isten… az Isten…” Na, mondjad szépen…

A gyerek végre megvilágosodik, kihúzza magát, és felderült ábrázattal, határozott hangon „felköszönti” a nagymamát:

- Drága nagyikám, születésnapod alkalmából az Isten …-szon meg!

Címkék: születésnap szaunasztorik

Szólj hozzá!

Tisztelettudóék kis csapata ünnepelni készül a beregi csücsökbe. Hosszú az út Budapestről a koszorúzásért kiáltó nevezetes családi kriptáig, a buszon zsibbadnak a lábak, rögösödik a vér – hacsak nem oldják már az odafelé úton jóféle, finánc-látta „hígítóval.”

Megérkezvén, a település előkelősége felsorakozik, és nagy ölelkezés, lapogatás közepette a falu (f)első házába terelgeti a vendégeket. Ott is inni kell ám a grófi család földi maradványainak emlékére, így – többször is – körbe jár a butykos, aki nem elég óvatos, és egyszerre felhörpinti a kupicát, valamelyik buzgó képviselő-testületi tag által máris töltve találja a pohárkáját ismét. Nincs is ezzel semmi baj – sőt!

Mindenki mindenkivel szívélyes, csak mellettem áll – meséli az egyik résztvevő – két csendes figura, zsinóros, sujtásos, gyönyörű fekete attilában – vagy valami ilyesmiben. Visszafogottak, kezük összekulcsolva, kifordítva tétlenkedik testük előtt. Na – gondoltam – milyen kicsi falu, és milyen példás a politikai egyetértés, a Jobbikosok ketten is képviseltetik magukat ezen a nemes eseményen.

- Ti nem isztok? – fordulok hozzájuk kedvesen, hogy lássák, a pesti nép is barátságos ám.

- Nem, mi nem fogyasztunk, köszönjük – tiltakoztak szerényen.

Ha nem, hát nem, gondoltam, a Jobbikosok milyen úriemberek, legalábbis ezek itt.

Túl vagyunk az ünnepi szónoklatokon, iskolások versein, koszorúzáson, mindezt megszentelve újra egy–két pohárnyi étvágygerjesztővel – nehogy már ne essen jól az utánozhatatlan szabolcsi töltött káposzta -, majd töltött gyomorral irány a kulturális program. Hát mit látok: az én két „Jobbikosom” a falu református templománál hangjára talál, és bemutatkozik, mint a helybéli református templom lelkésze és segédlelkésze.

Igazodjon el az ember ezen a sokszínűségen!

Címkék: Jobbik szaunasztorik

Szólj hozzá!

Tősgyökeres kiskunfélegyházi család: apa, anya, három lány. Látható és láthatatlan kötelék fűzi őket lakóhelyükhöz és egymáshoz, de bátran ugranak az ismeretlenbe is, tudván, hogy a város és az összetartozás bármikor újra ölébe fogadja őket. Közös nevezőjük a pénzügyőr és vám szakma. A Gombkötő családnál vendégeskedünk.

„Kücsük hanim”

Gombkötő Zsuzsanna törzsőrmester 2012-től a NAV hivatásos pénzügyőre, magát röviden csak csodabogárként aposztrofálja. Édesapja, Gombkötő Lajos nyugállományú pénzügyőr törzszászlós, 2004-től nyugdíjas, jelenleg a szegedi pénzügyőr nyugdíjas klub vezetője. Gombkötő anyuka, Marika, 1987-től vámügyintéző volt, 1989-től egy német cégnél dolgozott. Ma már az a legmulatságosabb szakmai élményük, amikor a pénzügyőr férj összeférhetetlenség miatt nem mehetett ahhoz a céghez vámkezelni.

- Csoda, ha a legkisebb lány is az egyenruhánál, a pénzügyőrségnél kötött ki?

- Csoda is, de inkább csodálatos – mondja az édesapa. – Kicsi korában szükség esetén vittem magammal Zsuzsát szolgálatba, ott is figyelmes, csendes, türelmes volt.  A török kamionosok mosolyogva mondogatták, amikor meglátták: „kücsük hanim” – azaz: aranyos kislány. Jó eszű, szorgalmas gyerek volt, felnőttként pedig céltudatos, önálló döntéseivel és határozott céljaival sokszor szerzett nekünk meglepetést.

- Kunszentmiklós, Kiskőrös, Kecskemét, Szeged, Tompa, Párizs, Nagykároly, Krakkó, Budapest. Néhány jelentős földrajzi állomás az életéből, Zsuzsa, részletezze kicsit!

Annak a Gombkötőnek a lánya?

- Tanultam, tanítottam, dolgoztam vagy önkénteskedtem a felsorolt helyszíneken – folytatja a családi referendumot Zsuzsa. -  Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző főiskolán szereztem első diplomámat francia-magyar szakon, majd a mesterképzéseket a SZTE-BTK-n. Ezután a kunszentmiklósi általános iskolában és középiskolában tanítottam, önszorgalomból megtanultam angolul és oroszul, közben OKJ-s banki szakügyintézői képesítést is szereztem. Majd – hogy legyen a pénzügyőr pályához szakirányú végzettségem -, igazgatásszervezésből is lediplomáztam. Pályáztam az Erasmusra, ennek révén fél évet töltöttem Párizsban. Jelenleg közgazdasági egyetemre járok és olaszul tanulok. Mindezeket saját költségemen és szabadidőm terhére.

gombkoto_zsuzsa_foto.jpg

- Ilyen emberre van szükségünk, ujjonghat fel egy humánszervező – de hogy keveredett végül a NAV-hoz?

- Szegeden jártam, ügyet intéztem, s ahogy kijövök, látom szemben a cégtáblát: Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Na, ekkor megszólalt bennem a vér szava. Gondoltam ide is bekukkantok, tájékozódom a felvételi lehetőségekről. Bár az első megjegyzés az volt: „annak a Gombkötőnek a lánya, aki pénzügyőr volt?” Igen, mondtam, de én jöttem felvételizni, nem ő. Szinte titokban csináltam végig a felvételit. Tompára kerültem, ott megtudtam, mi a folyamatos szolgálat, az ügyfélkezelés, a huzat, a szolgálati fegyelem. Egész életemben hálás leszek apunak, amiért vitt és hozott autóval, mert tőlünk ez a határátkelő szinte megközelíthetetlen tömegközlekedéssel. Kecskemétre, ahol most dolgozom, már könnyebb az átjárás. Minden szakmai tanfolyamot is elvégeztem, jó eredménnyel.

- Hasznát vette a nyelvtudásának?

- Hogyne, közvetlen a forgalomban is, de tolmácsoltam, jegyzőkönyvet fordítottam, sőt egy ízben az ügyész kérésére még határozatot is fordítottam magyarról franciára.

A Gombkötő lányok városukban alapítottak családot, Zsuzsa lett tulajdonosa egy öreg háznak, szülői segítséggel azt korszerűsíti folyamatosan. A pici kertet most hó lepi, a fáskamrában katonásan állnak a hasábfák, egyelőre üres a garázs, növendékfa ágán hintázik egy madáretető. Odabent jó ízléssel keveredik a modern és az örökölt antik bútor, a saját kezűleg restaurált komód, komoly könyvkészlettől roskadozik a polc, „A tudás fája sorozat” meg majd csak gazdára talál valamelyik ifjú unokahúgnál. Felújításra várnak a székek, a kamrában házi kolbász szikkad és saját kezűleg eltett savanyúságok sorakoznak. Szóval „él” a ház, igazi meleg otthon van alakulóban.

- Zsuzsa, mi pihenteti, mi kapcsolja ki?

Egyenrangúan

- Az élet, a tevékenység maga pihentet. Munka és tanulás mellett fotózok, verseket, novellákat írok néha. Elfoglaltság mindig akad. Apunak is segítek, ha a nyugdíjas klubja részére pályázna önkormányzati támogatásért, szeretek főzőcskézni, és most már a szüleim is beleegyeztek, hogy megtanítsam őket a számítógép-kezelés alapjaira. Nem tudok elég hálás lenni nekik, hogy becsületre, tisztességre tanítottak, és még a mai napig is szeretettel vesznek körül.

- Zsuzsa, játsszunk el a gondolattal: ha egyszer vezető lenne, milyen lenne?

- Elsődlegesen működne bennem, a szakmai megfelelés igénye. Mindenképpen jó, képzett és teherbíró munkatársakkal venném körül magam, és gyakorolnám azt a bevált egyenrangúságot, amiben a családomban felnőttem. Pedagógiai ismereteimet felhasználva pedig a képesség-készség egyensúlyát próbálnám hasznosítani a munkatársak körében. A kettőnek együtt kell jelen lenni és működni.

- Ez egyelőre egy nagyon szép elmélet, és kívánom, legyen módja bizonyítani is.

Gombkötő Zsuzsanna pénzügyőr törzsőrmester a hétköznapok egyik csodabogara.

 

Címkék: család riport pénzügyőr

Szólj hozzá!