HTML

Bemutatkozás

Kedves Látogató!

Szeretném megosztani veled azokat az írásokat, amelyeket életem során elkövettem! A spektrum széles: interjúk, portrék, művészeti- és sport riportok, családriportok, gyermekversek és mesék, bökversek, átiratok, születésnapra és egyéb ünnepekre írt személyes versek.
Bogarássz, amihez jó szórakozást kívánok!

Untener Erika

Rovatok

Friss topikok

  • Pöhölyke: Kedves Klári! Mindig örömmel fogadom a barátságos és kiművelt hozzászólásokat! Neked is köszönöm!... (2017.10.16. 21:39) Misztérium
  • abalaux: Végtelenül szomorú... Ez rosszabb, mintha mérgelődős strófákat írnál. Inkább bosszús verset olvas... (2011.08.26. 20:22) Ha egyszer el kell menni...
  • Librigabi: Kedves Erika! Köszönöm a segítségét, megpróbálom Püski Attilával vagy a kiadóval felvenni a kapcso... (2011.07.13. 10:01) Irgalmatlan évek
  • Mutek: Már nagyon várom a friss posztokat, tetszik az oldal! :) (2011.06.18. 13:41) Kiszámolók
  • Pöhölyke: @VKlári: Hát ez lett... (2011.02.20. 16:35) Testlenyomat

Linkblog

 

Felfelé az út még poénos nagyon,

Bár kipördül az Jeep az éles kavicson,

Nincs hátraarc, a merszem elhagy,

Mosolyom is torz és tuti arcomra fagy.

Felettem az ég, alattam a kanyon,

Csúszni kéne már, de még halogatom,

Kötélpályán lógok a szeren,

Görcsöt kap az ujjam a karabineren.

-

Meglódít a guide, egyre gyorsulok,

Egyedül vagy társsal repülni tanulok,

Közel a menny, távol a magány,

Kóstolgatom, milyen is az élet, ha vagány,

Kötéltánc a sors, balanszírozok,

Áttáncolok rajta, bár néha lecsúszok,

Egy hajszálon is átkapaszkodom,

Ha tudom, hogy te vársz rám a túloldalon.

-

Alábbhagy a félsz, szárnyalni már jó,

Fékezni is kell, ha sebes a tempó,

Valóság ez, vagy álmodok?    

Ki hinné, hogy őrült Zipline-lady vagyok!

Hatalmas az arcom, már jó a pulzusom,

Talpon állok újra a szilárd talajon,

Nyugodjon meg az inspekciós,

csak adrenalin-fröccstől vagyok másnapos.

 

 

 

 

 

Címkék: vers dalszöveg Bovec Zipline

Szólj hozzá!

 

A szakma vonzotta a pénzügyőrséghez, a „kattanás” már alapfokút végzett szakemberként érte. Amikor a Központi Járőrszolgálaton belül megalakult a munkakutya kiképző központ, döntött: jelentkezett a második kurzusra, és sikerrel el is végezte, Vito kutyájával. Majoros Attila törzszászlós azóta is a repülőtéren, annak Cargo részlegén dolgozik.

- Balassagyarmatról felvételiztem, de a repülőtéren tudtak helyet ajánlani 1997-ben. Eleinte albérletben laktam Budapesten, majd miután megnősültem, Felsőpakonyban, egy Pest környéki zsákfaluban telepedtünk le. Utólag sorsszerűséget látok benne, mert kiváló környezet a kutyatartásra, és elmerülhettem a munkakutyák tudományában, sőt 2004 óta az ebtenyésztésben is. Olyannyira, hogy Shine, a jelenlegi kutyám saját alomból való, és – büszkeségemre - az ő féltestvére is szolgál, ugyancsak a repülőtéren.

„Csak” nézni őket

- Létezik a földkerekségen az Ön kutyájánál szebb, jobb, okosabb? Vagy legalább az egyik?

- Hogy létezne már? Shine, a most ötéves „kislány” a saját házam „szülőszobájában” született, négy hetes korában áttettem a kerti „óvodába”, öt hónapos korától én képeztem, jelenleg is én dolgozom vele. Szó szerint is a mi kutyánk kölyke – hát hogyne lennék nagyon büszke rá? Főleg, hogy ő is lehetetlen helyeken talál drogot – legutóbb például egy műanyag, mosógép alkatrésztől nem tágított, amit végül megfúrtunk – közel három kilónyi anyag volt benne. Mellesleg biztos vagyok benne, hogy minden kutyavezető így érez a saját kutyája iránt, és ez így van rendjén. 

- Hogy történik a munkakutyává történő kiválasztás?

- Szinte már a fogantatással kezdődik, hiszen jó génállományt kell összehozni – van, amikor az apuka jól szituált, megbízható külföldi… Amikor megszületik az alom, leülök, és csak nézem őket, gyönyörködöm bennük, az anyában, a kölykökben. Akár nagyapám tette annak idején a méhcsaládjaival. Akkor még fogalmam se volt, hogy adott esetben EZ maga a munka: észrevenni, felfedezni az eltérést a többiektől, viselkedést, reakciót – és így tovább. Aztán „ovis” koruktól próbára tenni őket játékkal, tesztelni a figyelmüket, élénkségüket. Öt hónapos kortól pedig jöhet az „egyetem” a speciális és türelmes tanítás, kiképzés.

- Képzeletben látom a portát: van egy feleség, két gyerek, egy tucat kutya – és Ön, a falkavezér. A sorrendbe netán csúszott valami hiba?

- Nem ellenkezek. Az biztos, hogy a kutyavezetői hivatás hősei a feleségek, akik ugyanolyan szenvedélyesen kell szeressék a kutyákat, mint mi, szükség esetén ellátják, gondozzák is őket, és részemről ezért nagyon hálás vagyok. Serdülő lányaink pedig nem is ismernek más közeget, pici koruktól kezdve, tudtukon kívül ők is részei a kutyák szocializálásának.

- Volt egy olyan szóhasználata, hogy „a kutya is ember.” Ezt hogy magyarázná a kétkedőknek?

Kuruc, a szakma legendája

- Emberül él, de nem tud beszélni, csak rajtam keresztül, és általam. A szervezete ugyanúgy működik, mint az emberé, szeret jókat enni, játszani, neki is szüksége van komfortra, szeretetre, ugyanúgy nyolc órában dolgozik, mint az ember, lehet fáradt, beteg, szomorú, csalódott, akár erőszakos – csak nem tudja elmondani.

- Erőszakos?

- Jó értelemben vett erőszakosság is van. Előző, Kuruc nevű kutyám – aki nem mellesleg német vezényszavakra is reagált, azóta két nyelven trenírozom a kutyáimat -, például a csomagok átvizsgálása során többször is kitartóan jelzett egy – mint utóbb kiderült – nigériai küldeménynél, amit nem tudtunk értelmezni. De ő konokul jelzett. Aztán összeállt a kép: a ruhaneműn hatalmas gombok voltak, ami nem jellemző az adott népviseletre, nos, azokban volt elrejtve közel fél kiló kokain. És Kuruc – akit a szakmában mellesleg mindenki legendaként tisztel -, volt az is, aki tíz helyett tizenhárom évig volt aktív, mígnem egy rekkenő nyári napon agyvérzést kapott a munkahelyén. Akkor is nekem kellett kitalálni, mi a baj, és haladéktalanul cselekedni.  Vízzel hűtöttem, masszíroztam, és bár jobban lett, gondolkodás nélkül megírtam a „felmondását” – másnaptól Kuruc már nyugdíjas házőrző volt. Ezt ő akarta legkevésbé tudomásul venni, mert reggelente egyszerűen nem engedett kitolatni az udvarból, szabályosan félre kellett rakni az autó mögül. Na, erre mondja valaki, hogy nem emberi tulajdonság!

- Következik a vészes kérdés: mennyire tud elérzékenyülni a kutyáival kapcsolatban?

- Akármennyire is fel vagyok vértezve erővel, nagyon. Munkában és tenyésztőként sok mindennel találkoztam már, minden veszteség megvisel, de egy biztos: szenvedni nem hagyom őket. Vito barátomat egy tiszta új pénzügyőr posztókabátba bugyolálva, ölben vittem az udvarunkon ásott sírjáig, – ma már egy barackfa ad neki árnyat. Kuruc, az engem is „megkóstoló” német juhász egyenrangú társként marad meg örökre az emlékezetemben.

- Mire cserélné fel jelenlegi kutyavezetői munkáját?

- A világon semmire! Ja egyetlen egy dologra mégis: ha kiképzőként vehetnék részt a NAV szolgálati kutyáinak felkészítésében. Úgy érzem, a tudásom, tapasztalatom megvan hozzá, és a cég részére a jelenleginél is nagyobb hasznot hajtanék.

 

                                                                                                   

 

Címkék: kutya riport pénzügyőr

Szólj hozzá!

Órákon át ülök megint az olcsó törzshelyen.

Előttem két whisky-s pohár, az ajtót kémlelem,

Mindjárt belépsz, sietsz… felém – a kocsma néptelen,

A megszokás, hamis remény, a fény játszik velem.

 

Múlt héten még ott volt a cél a szívünkhöz közel,

Becézgető, selymes kezed, ma már nem érem el.

Megváltó jel, egy üstökös, igéző főnixmadár,

Porba zuhant, mint egy sérült kis szentjánosbogár.

(zene)

Felhajtok még egy korty italt - olvadt jégtől íztelen.

Nem csak a kulcs, nálad maradt az egész életem.

 

Zsebem zugában még ott lapul egy gyűrött cédula.

Szívek, szavak, szegényes juss, létezésed nyoma.

Szorongatom a nyűtt papírt, és újra kortyolok,

Az egyik szívbe vértől ázó törött nyilat rajzolok.

 

Whisky-s üveg, üresen áll, akár az életem,

Dühös vagyok, hogy a világ mért nem gyászol velem?

Két vállra gyűr, sárba tipor balsorsom fintora,

Meglehet tán, hogy én voltam szerelmünk gyilkosa.

(zene)

Bizonygatom, hogy a rossz is milyen jó volt veled,

Hiába minden, nem volt erőm megfelelni neked.

 

Záróra van, készül a stand, a lány abroszt cserél.

A pincér rég megvetőn néz, bár nagy jattot remél,

Nincs újabb kör, ajtót… mutat, hát lassan elmegyek,

Már most tudom, nyitás után holnap újra itt leszek.

 

Címkék: vers dalszöveg

Szólj hozzá!

 

Ne fordulj el tőlem, ha a ruhám leveszem,

Ne told el a kezem, mikor ágyba bújsz velem,

Úgy szeress, mint régesrég az első éjszakán,

Úgy ölelj, ahogy hajdanán,   

Úgy ölelj, ahogy hajdanán.

Ráncos lett a bőrünk, habár fel se tűnt nekem,

Májfolttá nőtt szeplőidet pont így szeretem,

Nem kell parfüm, nem kell smink és hajfesték se kell,

Nekem így is szép leszel,

Örökké szép leszel.

-------

Ne restelld, ha tetten érem reszkető kezed,

Feltörlöm a kávét, hogyha kilötyögteted,

Ha látom nehéz talpra állnod, felsegítelek,

Ajándék az élet veled,

Ajándék az élet veled.

Üldögélünk kézen fogva, ha nincs jobb ötleted,

Jól tudod, hogy nálad nélkül én se létezek,

Ha elmennél, a föld alá is utánad megyek,

A világ csak veled kerek.

-----

Régimódi tangó, amit halkan dúdolok,

Kettőnk költeménye, mit a füledbe súgok,  

Áttáncoljuk együtt ezt a földi életet,

Köszönök mindent neked!

Köszönök mindent neked!

Köszönök mindent neked!

 

Címkék: dalszöveg aranylakodalom házassági évforduló ezüstlakodalom

Szólj hozzá!

 

Mit tehetnék?

Ma is eltelt a nap, utam céltalan,

tartok hazafelé oly magányosan.

Megint nem kísérsz el, csak a vágyaimban,

egyedül fekszem le, álomba sírom magam.

Mit tehetnék? Mit tehetnék?

Hogy ne nézz át rajtam, hogy észre végy,

Száz fokos lázammal együtt égj!

Mit tehetnék?

Olyan zordan kezelsz, olyan egykedvűen.

Hogy közömbös volnék? - azt el nem hiszem.

Egész lényed szívemben egy rejtett talány,

téged is fogva tart tán a páros magány.

Mit tehetnék? Mit tehetnék?

Hogy ne nézz át rajtam, hogy észre végy,

Száz fokos lázammal együtt égj!

Mit tehetnék?

Mit tehetnék? Mit tehetnék? Mit tehetnék? Mit tehetnék?

Holnap felráz a hajnal, s egy új remény:

talán elkezdődik egy szép ponyvaregény,

Hiszen nincs más vigasz az életemben,

csak utánad vágyom, olyan szerelmesen!

Mit tehetnék?

Mit tehetnék?

Hogy ne nézz át rajtam, hogy észre végy!

Mondd, mondd, mi-mi-mi-mi-mi-mit?

Mit tehetnék?

Mit tehetnék?

Mit?

Címkék: vers szerelem dalszöveg smokie

Szólj hozzá!

Van egy szőlőlugasom. Idestova nyolc éves, annak idején a pusztulásból hoztam vissza az életbe. Konokul, kitartóan dolgoztam rajta, aztán kiderült, mind nemesített, minőségi fajta. Minden évben több volt az elvárás, de nagyobb lett a tapasztalat is, már van mire alapozni. Örömöt okoz a vele való bíbelődés. Az évek során a lugasról lemetszettem a terjengős, terméketlen szálakat, alakítgatom, formálgatom, merre fusson, lecsippentem a fertőzött leveleket, kitartóan helyére igazítok egy-egy elkószálni készülő vesszőt. Gyönyörködve nézem, ahogy szépen termőre fordul. Kísérleteztem, gondoztam, ápoltam, ez most gyümölcsözni látszik. Bőséges, ízletes, változatos, gazdag terméssel lep meg évről-évre. Büszke vagyok rá és elégedett. Sok munka van benne, de azt végül is nem lehet megspórolni.

Munka végeztével egymagam, de barátaimmal is gyakran megpihenünk alatta, kicseréljük tapasztalatainkat kinek, hogy terem – vagy termett a lugasa? Egészségesek-e az ültetvény vesszői, hajtásai, termése, megtámadták-e kártevők, hogyan védekezett ellenük, hagyta ebek harmincadjára, vagy első felindulásában dühödten kivágta a tőkéket. Nem mindenben egyezünk.  Akadékoskodnak, téríteni próbálnak. Meghallgatom őket, pontosan úgy, mint az előző ültetvény idején. Beszélgetés közben kínálom őket, szőlővel, frissen préselt must-nektárral majd a hét éves óborral. Mintha az is megédesedett volna a hordóban.

Üldögélünk a lugas alatt, a rozsdásodó, összepöndörödő levelek önzetlenül utat engednek a bágyadt napsugárnak, hogy az utolsó erejével is édesítse, érlelje a termést. Bámuljuk a fejünk fölé omló tömör, súlyos fürtöket, az asztalra a legszebbeket tettem. Kóstolgatjuk, ízlelgetjük. Nem mindenkit próbálok meggyőzni, akinek nem ízlik. Van, aki úgy eszi, mintha éretlen kökény lenne, vagy férges vackor. Van, aki két pofára habzsolja, mégis hőbörögve szapulja. Van, aki kárörömmel fedez fel a fürtön egy kihasadt, penészedésnek indult szőlőszemet. Pedig édes, mint a méz, roppanós, lédús – exportra is bátran ajánlanám. Néhányan hallgatagon csipegetünk. Persze, nincs olyan ültetvény, amin ne lehetne még javítani, tudom én azt magamtól is.

Dolgomat végezni pár percre befordulok a házba, majd visszatérve döbbenten tapasztalom, hogy míg félre néztem, egyik-másik vendég kilopkodta a gyümölcs javát. Szidja, de lopkodja. Ami neki ízlik a kínálatból, azt eszi, viszi, s tüzeli szomszédját, tömje már meg ő is a zsebét, ha már a gazda nem ellenzi. Na, ez már kevésbé tetszik, de hagyom – fontosabb a barátság, mint néhány fürt, esetleg néhány puttony szőlő.

Öregszem. S velem öregszik – remélem – az én szőlőlugasom. Jövő tavaszra újra gondozásba veszem, békességben, nap, mint nap teszek érte valamit, hogy ismét bőséges, finom termést neveljen. Győzöm talán még erővel.

Az ellenkezők meg? Úgy vagyok vele, ha tehenészetem lenne, akkor azt mondanák, ha elpusztul egy marhájuk, hogy dögöljön meg az én tehenem is. Így meg, hogy szőlőlugasom van, csak legyintek. Savanyú a szőlő barátom...

 

Címkék: szaunasztorik

Szólj hozzá!

Csak egy jel,
amit küldtél felém ó, mikor rád lelt a tekintetem,
csak egy tánc,
amire vágytam, hogy bőrödet érinthesse a két kezem,
köröttünk pezsgett a karnevál, és hömpölygött a bálterem,
gyere táncolj egy lassút velem! 

Csak egy bók,
mit a füledbe súgok, mi az ismerkedésen tán átsegít,
csak egy csók,
ami tétova bár, de reménnyel tölt el és bátorít,
igéző pillantásod egy örvény, utat jelöl ki énnekem
gyere táncolj egy lassút velem! 

Kérlek, édes, mondd, hogy neked is jó,
átjár a szenvedély,
forró vágyunk nem illúzió,
mindkettőnket hív az éj! 

Csak egy flört,
amiről fantáziáltam  de te évek múlva is itt vagy velem,
csak egy út,
melyen kéz a kézben jár a bűvölet és az értelem,
melletted minden pillanat rejtvény, mit megfejteni érdemes,
vízszintes - függőleges. 

Csak egy dal,
amit úgy komponálsz, hogy kettőnkről szóljon a nagy duett,
csak egy szív,
amivel kottás füzetbe rajzolod az összes hangjegyet,
tudom, hogy nincs jobb karmester nálad, ezért vagy a végzetem,
amikor táncolsz egy lassút velem. 

Ó, akarom, hogy táncolj még lassút velem!
Szépen kérlek, táncolj sok lassút velem!
Mindörökké táncold azt a lassút velem!

 

 

Címkék: vers dalszöveg 50. 40. 60.

Szólj hozzá!

 

Pénzügyőr egyenruhába öltözött 1997-ben, előtte katonatiszt volt, így a szolgálati helyzeteket rendkívül jól tűri. Mondhatnám, minden rendben és rangban többnyire ügyeletes tisztként ismert, ez év januárjától pedig a Bevetési Főigazgatóság Rendészeti EKAER-en mobil-ellenőrzési főreferensként dolgozik. Ezúttal különleges szenvedélyéről faggatom az őrnagy urat, de a ruhás gardróbtól semmiképpen sem szakadunk el.

- Hogy szólíthatom egyáltalán?

- Lovag Sturbán Zoltán vagyok, bár jól jönne valami középkori olasz név, mert tavaly óta XVI. századi olasz várfundáló csapat is vagyunk. Ozorai Pipo mégsem lehetek…

- Már miért is nem?

Kávé, rágó, mobil, cigi nincs!

- Ő egy XIV. századi itáliai személy, aki kereskedősegédként került Budára, majd szerte hazánk tájain várnagy, országbáró, királyi sókamrák ispánja, főkincstartó, érseki kormányzó, szörényi bán, 1399 végén pedig magyar király lett. Kivételes képességű hadvezér hírében állt, és alapító tagja a Sárkány-rendnek. A történelmi középkor előtti tiszteletből alakítottuk meg mi maroknyian, 2003-ban a Vörös Oroszlán Lovagrendet, egy hagyományőrző egyesületet. Létszámunk jelenleg is alig több egy tucatnál, fellépésekre nyolc-tízen jutunk el. Inkább nemesek vagyunk, de van egy igazi mesemondó, mezítlábas parasztunk is.

- Hát, nem tudom, életpálya modell tekintetében tudja-e követni Ozorai Pipo-t a NAV-nál, de a hagyományőrzés célkitűzése izgalmas. Hogy került közelébe ennek a nemes játéknak?

sturban_z_foto.jpg

- 1992-ben, a katonai főiskola első évében egy eligazításon kihirdették, hogy a Visegrádi Palotajátékokra keresnek szereplőket. Összesen heten jelentkeztünk, közülük már csak ketten vagyunk aktívak. Gyakorló ruhában, katonai teherautón elzötyögtettek Visegrádra, ahol Cseke László (mai napig is szervezőnk) egy perc alatt felállította a szabályokat: „gyerekek, ez a középkor, kávé, rágó, mobil, cigi nincs, a nő neve pedig asszonyállat.” No – mondom -, ez tetszik nekem! Laci „asszonyállata” tán sötétítő függönyből összetákolt számunkra különböző fegyverkabátokat, filcből a bakancsunkra valami cikk-cakkot tűzött, Laci a kezünkbe nyomott egy-egy fegyvert – nekem egy kétkezes csatabárd jutott. És kezdődhetett a Palotakertben az össznépi csata. Nem volt koreográfia, csak nekimentünk egymásnak. Félelmünket és a csatazajt azóta előlegben mindig egy kis bátorítóval próbáljuk tompítani…

- Ez fiatalemberként roppant izgalmas lehetett. Mit fejlődtek a másfél évtized alatt?

- A Lovagrend hivatalossá tétele volt a legfontosabb, közhasznú egyesületként működünk. Tanulmányozzuk azt a kort, amit eljátszunk, és természetesen a viseletünk is hitelesebb, varrónővel, cipésszel készíttetjük, a fegyvereket fegyverkovácstól, puskakészítőtől rendeljük. Gyöngyszem, amikor egy-egy különleges darabra vaterán, E-bay-n, vagy bolhapiacon bukkanunk. 

Utánfutós ágyúról álmodunk

- Hol, hogyan tudnak hódolni a szenvedélyüknek?

- Már megtalálnak minket, várjátékokra, rendezvényekre sok a meghívás – egyébként a  www.leorubidus.com/hírek, alatt fellelhetők a szerepléseink. Megtisztelő, hogy már évek óta mi adjuk Visegrádon Károly Róbert testőrségét. Akit érdekel, jöjjön el, nem fog csalódni!  Évi tizenkét-tizennégy fellépésünk van, úgy májustól szeptember közepéig, bár az idén már decemberre is van egy meghívásunk Austerlitzbe, az úgynevezett három császár csatájába. A történelem és ezen belül is a vegyesházi királyok korszaka érdekel, ezekről is szoktunk mesélni a fellépéseinken. Tavaly kicsit átkacsintottunk a XVI. századba, már van kanócos puskánk, és keréklakatos pisztolyunk is. Álmunk egy ágyú, amihez utánfutó is jól jönne.

- Érdekelne, hogy a harci bátorság otthon is ilyen heves, vagy csak a csatamezőn?

- Van már feleségem és három fiam, ez bizonyság, hogy otthon is helyt állok. A feleségek nem rajonganak túlzottan a hobbinkért – főleg, ha sérülten vonulunk vissza a hátországba -, legfeljebb ha egy jó kis wellness van a környéken. Egy szentgotthárdi fellépés során - hanyagul nem vettem fel vaskesztyűt – akkorát csaptak a kezemre, hogy a középső ujjam szilánkosra tört. A doki megkérdezte: sportsérülés? Az – mondom -, tollas buzogány. Mire a ő: „Mancika ne keresse, nincs a gépben, tollas buzogány, írja, hogy sportsérülés.” Este a barátom begipszelt kézzel vitt haza, amikor az asszony ajtót nyitott, engem fél kézzel belülre rántott, őt meg ugyanazzal a lendülettel kilökte. Ez volt aznap este a szanitéc szolgálat. De a fiaim személyében ott az utánpótlás, ők nagyon bírják ezt az egészet.

- Bizonyára számtalan különleges, spontán élményt szereznek!

- Igen, megfizethetetlen és felejthetetlen emlékeink vannak. Általában minden helyszínen, van néhány gyerek, aki egész nap körülöttünk sündörög. Egy augusztus 20-iki rendezvényen is volt egy tízéves forma kisfiú, aki az egyik lovagtársam baráti családjához tartozott. Egész nap velünk játszott, kardozott. A barátom felesége egyszer csak odaszól: „Dávid idenézz!” A gyerek odafordul, vigyorogva kitartja a kardját, pózol, a nő meg lefényképezi. No, eddig nincs is a történetben semmi pláne, csakhogy a gyerek anyja pár perc múlva könnyek közt rohan hozzánk, és vég nélkül hálálkodik, ölelget, miközben köszönetet rebeg. Ugyanis a gyerekről másfél éves kora óta nincs egyetlen fotójuk sem, mert autista és nem engedi, hogy fényképezzék…

- Ez igazán megrázó és megható történet. Tisztelt lovag úr! Hallgatnám még sokáig, de leginkább felkeltette érdeklődésemet egy történelmi játék megtekintése iránt! Remélem, nem vagyok ezzel egyedül.

 

 

 

 

 

 

 

 

Címkék: riport hagyomány pénzügyőr

Szólj hozzá!

Úgy fáj… 

Bár nem sírom már át az éjszakát, még fáj,
Úgy vágyom bőröd édes illatát,
Hogy mi hangolt ellenem, mért nem vagy mellettem?
Még fáj, de leplezem.
És minden percben rólad álmodom, még fáj,
Hívnálak, mert hiányzol nagyon,
Bár szívem még visszavár,
Nem tűröm tőled többé már,
Hogy bánts, vagy megzsarolj! 

Ketté tört szív, mindenképp összetartozik,
Ne vidd tovább az apák bűneit!
Ha legyőz a gőg, a némaság mindent eltemet,
Míg várjuk a jelt elvesztünk szép éveket.
Úgy fáj… 

A dac az életünk rommá töri, úgy fáj,
Bár távolságunk nem csillagközi,
Hogy ki volt vétkesebb, s kiből lett áldozat,
A múlt oly hallgatag. 

Ketté tört szív, félek, ha végleg így hagyom,
Sosem lesz még egy ilyen alkalom.
Én nyújtom feléd gyengülő, fáradt két kezem,
Ha eltaszítod, többé nem erőltetem. 

Bár fáj!
Úgy fáj!

 

Címkék: vers dalszöveg

Szólj hozzá!

23.
május

Könny

Pöhölyke  |  Szólj hozzá!

Ha megvágod magad,
a vér az ereidből fakad.
A migrén kegyetlen
görcsbe húzza az agyad.
Ha éhezel, ételért
kolompol a gyomrod, s
cserepes lesz a szád,
ha nem oltod a szomjod.
Célodhoz visznek izmaid,
élményt teremnek vágyaid,
de ha arcul üt rútul, ki vétkezik,
szemed sarkába a könny mindig
a szívedből érkezik.

 

 

 

 

Címkék: vers

Szólj hozzá!