Korábban érkezem a megbeszéltnél, egyedül ücsörgök a Stefánia palota halljában. A nagyteremből kiszűrődik a zsizsegés, kacarászás, néha kicsapódik az ajtó, elmegy előttem egy-egy férfiember, gyanúsan méreget. Mikor a harmadik is így tesz, kis jelbeszéd kíséretében feléje rebegem: várok. Az ulti koronázatlan királynőjére. Marcsi? – kérdezi mosollyal a szája sarkában, mire némán bólintok. El is jut a hír Szentesi Máriához, kipenderül az étteremből, jól leteremt, miért nem csörögtem rá, mikor megérkeztem? Mert nem. Miért is háborgatnám az évzáró és születésnapi (Magyar Ulti Szövetség 20.) buliján?
Mindig kever valamit…
Egy süti mellett lódulunk neki a csevegésnek
- Tudnál még készíteni nekem egy finánckoktélt? - évődök, hiszen legutóbb, úgy húsz éve interjúztunk, miután elvégzett egy bártender tanfolyamot. Akkor a Vám- és Pénzügyőrség Vezetőképző Központjában volt büfévezető, és rendezvényeken, konferenciákon is bevethető szerethető munkaerő. A bártenderség kuriózum volt. - Na, szóval koktélt keversz, vagy kártyát?
- Újabban kártyát. De ha utána néznék a receptnek, menne az a jó kis zöldes, banán ízű Finánc-koktél is, amivel harmadik helyezett lettem anno, egy versenyen. De emeljünk: tíz éve ultizok szenvedélyesen – interneten és hobbi társaságban -, öt éve az Erzsébetvárosi Alapszervezet tagjaként versenyszerűen. Amihez hozzákezdek, azt szeretem jól csinálni, amit meg jól csinálok, abban szeretem megmérettetni magam. Szerintem az ulti a legszebb magyar kártyajáték, és megsúgom: szakmai berkekben komoly egyeztetések zajlanak, hogy hungarikumnak nyilváníttassák.
- Bocsánat: ebből meg lehet élni?
- Ó, dehogy! Ez hobbi, inkább visz, mint hoz! Magyarán: munkahely kell, a hétvégék viszont a játéké, versenyeké. Furcsán is néztek, mikor a legutóbbi álláskeresésnél kikötöttem, bármennyit vállalok hét közben, de a hétvégéimnek szabadnak kell lenniük. Mikor elmondtam miért, furcsán néztek, tán elkönyveltek egy félnótás szerencsejátékosnak, aki hétköznapokon azért gürizik, hogy hétvégén egy homályos, bagószagú kocsmában, alkoholmámorban elkártyázza a keresményét meg a házát. Felvettek persze, azóta talán már büszkék is rám.
99 – 15 – 7 (Ezek nem testméretek!)
- Ha nem pénzért – miért?
- Teljes egészében hobbiból, a társaságért, a logikai edzésért, a játék izgalmáért, a győzelem öröméért játszom - az interneten is. Többször végeztem az élvonalban, de a legbüszkébb a 2022-es eredményemre vagyok, amikor több, mint hatszáz induló közül, öt selejtezőt követően bejutottam a legjobb kilencvenkilencbe. Szerzett pontjaimmal - egyedüli nőként - ott voltam a legjobb tizenöt között. A döntőben sajnos csak hetedik lettem, de erre is nagyon büszke vagyok, hiszen hivatalosan én vagyok Magyarország legjobb női ulti játékosa.
- Gyorsan vond vissza azt a "csak"-ot, ez a helyezés kiváló. Hidd el, senkit és semmit nem irigylek jobban, mint aki ultizni tud! De nekem nézni is nehéz… Különben: van respekted a férfiak között?
- Megnéznek – szerintem mostanra már megszoktak, elfogadtak -, a legtöbben kedvelnek, a sikereimnek örülnek, de olyan is van, akit határozottan bánt, bosszant, ha "egy nő győzi le". Nem zavar, mert pontosan olyan a hozzáállás, mint bármely sportban a vetélytársaké.
- Vannak mélypontjaid, hullámvölgyeid? - az ultiban természetesen.
- Ó, hogyne lennének! 2022-ben kifejezetten jó szériám volt, nem úgy, mint az idei év eddigi versenyei. Nem, hogy hullámvölgy, egyenesen mélyzuhanás ez a pár hónap. Bízom benne, mire ez a kijelentésem napvilágot lát, az átesésből kiemel egy tartós felhajtóerő. Ehhez persze a jó lapjáráson kívül fontos a pillanatnyi koncentráció, egészségi állapot, családi körülmények, hangulat. Lehet, hogy versenyre menet felhúz egy közlekedési történés, egy rossz hír megzavarja a gondolkodásomat, vagy a játékostársak viselkedése…
Utánpótlás kerestetik!
- Ez hogy?
- Az asztalt sorsolják, tehát csak közvetlen a játék előtt derül ki, kivel kerülünk össze. Ha valaki lassítja a játékot, az a pörgősebbeket idegesíti, főleg, hogy a játék időre - is - megy, negyvenöt perc alatt kell végezni. Más sokat beszél, gesztikulál, kopácsol az asztalon vagy dobol a lábával, ez elvonja a figyelmet, de bármi apróság megakaszthatja a partnert, szóval rengeteg olyan trükk van, amit akarva-akaratlan – de főleg akarva - bevetnek a játékosok egymás ellen. Ha jól kezeljük mindezt, nincs baj, de ha benne ragadunk "agyban" - rámehet a parti.
- Milyen az Ulti Szövetség összetétele?
- Kevés a nő, korban pedig sajnos elöregedett. Ez egyrészt jó, mert tapasztaltak a játékosok, másrészt rossz, mert nincs utánpótlás. Pedig Muzslai Róbert elnök úr, és a fővárosi, Erzsébetvárosi Alapszervezet vezetőjeként Borbély Imre is sokat tesz mind az ulti, mind a szövetség népszerűsítéséért, a fiatalság mégse mozdul ez irányba. Pedig de jól jönne egy kis frissítés, szívesen is tanítanánk, fejlesztenénk a következő játékos generációt.
- Végül súgd már meg: igaz, hogy aki a kártyában szerencsés, az a szerelemben nem?
- Szerintem ezzel a mondással valami vesztes vigasztalhatta magát, és próbált irigységet kelteni a győztes félben. Szerelmi szerelmem gyümölcse a lányom, aki négy éve megajándékozott az újabb szerelemmel, Zille Mária unokámmal. Most várandós ismét, a következő szerelmem fiú, a Zente név vár rá idekint. Párkapcsolatomra is pontot tettünk: huszonegy év után a drágám megkérte a kezemet, én meg gyorsan odaadtam, mondván, nem érek rá még egy nyerőszámnyi évet várni az esküvőre. Munkámat mindig lelkesedéssel, örömmel végeztem és végzem, szeretek emberekkel foglalkozni - ez is egy szerelem. Ahogy említetted az elején, a bártender tudomány is egy nagy cél volt. Ezekből látszik, hogy sokféle szerelem létezik, és változó intenzitású. Bár soha, semmilyen értelemben nem voltam csapodár, nem szenvedtem, és ma se szenvedek hiányt szerelmekben.
- Akkor új osztást kérek, neked: licitre fel – én meg (durch)marsolok haza írni!
