HTML

Bemutatkozás

Kedves Látogató!

Szeretném megosztani veled azokat az írásokat, amelyeket életem során elkövettem! A spektrum széles: interjúk, portrék, művészeti- és sport riportok, családriportok, gyermekversek és mesék, bökversek, átiratok, születésnapra és egyéb ünnepekre írt személyes versek.
Bogarássz, amihez jó szórakozást kívánok!

Untener Erika

Rovatok

Friss topikok

  • abalaux: Végtelenül szomorú... Ez rosszabb, mintha mérgelődős strófákat írnál. Inkább bosszús verset olvas... (2011.08.26. 20:22) Ha egyszer el kell menni...
  • Librigabi: Kedves Erika! Köszönöm a segítségét, megpróbálom Püski Attilával vagy a kiadóval felvenni a kapcso... (2011.07.13. 10:01) Irgalmatlan évek
  • Mutek: Már nagyon várom a friss posztokat, tetszik az oldal! :) (2011.06.18. 13:41) Kiszámolók
  • Pöhölyke: @VKlári: Hát ez lett... (2011.02.20. 16:35) Testlenyomat
  • Pöhölyke: @bernadetthun: Drága Bettike! Hamarosan már a te gyermeked aranyköpései is versbe foglalgatók lesz... (2011.02.16. 13:54) Pingalló

Linkblog

23.
május

Könny

Pöhölyke  |  Szólj hozzá!

Ha megvágod magad,
a vér az ereidből fakad.
A migrén kegyetlen
görcsbe húzza az agyad.
Ha éhezel, ételért
kolompol a gyomrod, s
cserepes lesz a szád,
ha nem oltod a szomjod.
Célodhoz visznek izmaid,
élményt teremnek vágyaid,
de ha arcul üt rútul, ki vétkezik,
szemed sarkába a könny mindig
a szívedből érkezik.

 

 

 

 

Címkék: vers

Szólj hozzá!

 

Születésnapot ünnepel a család. A nagymama kerek évfordulójára összerándul a família apraja-nagyja az ország, de még Európa minden szegletéből is. Az ünnepelt világéletében példás magánéletet élt, köztiszteletnek örvend a faluban. Szívén viseli az egyházközség ügyeit, tagja a templomkórusnak, és mai napig gyakran vállal különféle szolgálatot az Isten házában is.

No, de vissza a születésnapi ünnepségre. Közelít az ünnepélyes pillanat, elcsendesül a társaság, párásodnak a szemek, a nagymama is meghatódik, amikor Zsoltika, a legkisebb unoka ünneplőben, egy szál virággal megkörnyékezi. Igaz, kicsit noszogatni kell, mert ugye a szereplés – főleg első megszólalóként -, megtisztelő, ám nem könnyű tisztség.

- Na, mondjad Zsoltika! – súgja az anyukája -, mondjad szépen! Tudod, ahogy tanultuk…

A gyerek irul-pirul, toporog, egyik lábáról a másikra áll, tétován néz körbe.

- Zsoltikám, kis bogaram, mit mondasz a mamának? – fuvolázza elérzékenyülten a nagyi.

- Kisfiam, csak bátran, ahogy tanultuk, na – noszogatja ismét az anyuka. – Tudod:  „drága nagyikám… születésnapod alkalmából az Isten… az Isten…” Na, mondjad szépen…

A gyerek végre megvilágosodik, kihúzza magát, és felderült ábrázattal, határozott hangon „felköszönti” a nagymamát:

- Drága nagyikám, születésnapod alkalmából az Isten …-szon meg!

Címkék: születésnap szaunasztorik

Szólj hozzá!

Tisztelettudóék kis csapata ünnepelni készül a beregi csücsökbe. Hosszú az út Budapestről a koszorúzásért kiáltó nevezetes családi kriptáig, a buszon zsibbadnak a lábak, rögösödik a vér – hacsak nem oldják már az odafelé úton jóféle, finánc-látta „hígítóval.”

Megérkezvén, a település előkelősége felsorakozik, és nagy ölelkezés, lapogatás közepette a falu (f)első házába terelgeti a vendégeket. Ott is inni kell ám a grófi család földi maradványainak emlékére, így – többször is – körbe jár a butykos, aki nem elég óvatos, és egyszerre felhörpinti a kupicát, valamelyik buzgó képviselő-testületi tag által máris töltve találja a pohárkáját ismét. Nincs is ezzel semmi baj – sőt!

Mindenki mindenkivel szívélyes, csak mellettem áll – meséli az egyik résztvevő – két csendes figura, zsinóros, sujtásos, gyönyörű fekete attilában – vagy valami ilyesmiben. Visszafogottak, kezük összekulcsolva, kifordítva tétlenkedik testük előtt. Na – gondoltam – milyen kicsi falu, és milyen példás a politikai egyetértés, a Jobbikosok ketten is képviseltetik magukat ezen a nemes eseményen.

- Ti nem isztok? – fordulok hozzájuk kedvesen, hogy lássák, a pesti nép is barátságos ám.

- Nem, mi nem fogyasztunk, köszönjük – tiltakoztak szerényen.

Ha nem, hát nem, gondoltam, a Jobbikosok milyen úriemberek, legalábbis ezek itt.

Túl vagyunk az ünnepi szónoklatokon, iskolások versein, koszorúzáson, mindezt megszentelve újra egy–két pohárnyi étvágygerjesztővel – nehogy már ne essen jól az utánozhatatlan szabolcsi töltött káposzta -, majd töltött gyomorral irány a kulturális program. Hát mit látok: az én két „Jobbikosom” a falu református templománál hangjára talál, és bemutatkozik, mint a helybéli református templom lelkésze és segédlelkésze.

Igazodjon el az ember ezen a sokszínűségen!

Címkék: Jobbik szaunasztorik

Szólj hozzá!

Tősgyökeres kiskunfélegyházi család: apa, anya, három lány. Látható és láthatatlan kötelék fűzi őket lakóhelyükhöz és egymáshoz, de bátran ugranak az ismeretlenbe is, tudván, hogy a város és az összetartozás bármikor újra ölébe fogadja őket. Közös nevezőjük a pénzügyőr és vám szakma. A Gombkötő családnál vendégeskedünk.

„Kücsük hanim”

Gombkötő Zsuzsanna törzsőrmester 2012-től a NAV hivatásos pénzügyőre, magát röviden csak csodabogárként aposztrofálja. Édesapja, Gombkötő Lajos nyugállományú pénzügyőr törzszászlós, 2004-től nyugdíjas, jelenleg a szegedi pénzügyőr nyugdíjas klub vezetője. Gombkötő anyuka, Marika, 1987-től vámügyintéző volt, 1989-től egy német cégnél dolgozott. Ma már az a legmulatságosabb szakmai élményük, amikor a pénzügyőr férj összeférhetetlenség miatt nem mehetett ahhoz a céghez vámkezelni.

- Csoda, ha a legkisebb lány is az egyenruhánál, a pénzügyőrségnél kötött ki?

- Csoda is, de inkább csodálatos – mondja az édesapa. – Kicsi korában szükség esetén vittem magammal Zsuzsát szolgálatba, ott is figyelmes, csendes, türelmes volt.  A török kamionosok mosolyogva mondogatták, amikor meglátták: „kücsük hanim” – azaz: aranyos kislány. Jó eszű, szorgalmas gyerek volt, felnőttként pedig céltudatos, önálló döntéseivel és határozott céljaival sokszor szerzett nekünk meglepetést.

- Kunszentmiklós, Kiskőrös, Kecskemét, Szeged, Tompa, Párizs, Nagykároly, Krakkó, Budapest. Néhány jelentős földrajzi állomás az életéből, Zsuzsa, részletezze kicsit!

Annak a Gombkötőnek a lánya?

- Tanultam, tanítottam, dolgoztam vagy önkénteskedtem a felsorolt helyszíneken – folytatja a családi referendumot Zsuzsa. -  Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző főiskolán szereztem első diplomámat francia-magyar szakon, majd a mesterképzéseket a SZTE-BTK-n. Ezután a kunszentmiklósi általános iskolában és középiskolában tanítottam, önszorgalomból megtanultam angolul és oroszul, közben OKJ-s banki szakügyintézői képesítést is szereztem. Majd – hogy legyen a pénzügyőr pályához szakirányú végzettségem -, igazgatásszervezésből is lediplomáztam. Pályáztam az Erasmusra, ennek révén fél évet töltöttem Párizsban. Jelenleg közgazdasági egyetemre járok és olaszul tanulok. Mindezeket saját költségemen és szabadidőm terhére.

gombkoto_zsuzsa_foto.jpg

- Ilyen emberre van szükségünk, ujjonghat fel egy humánszervező – de hogy keveredett végül a NAV-hoz?

- Szegeden jártam, ügyet intéztem, s ahogy kijövök, látom szemben a cégtáblát: Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Na, ekkor megszólalt bennem a vér szava. Gondoltam ide is bekukkantok, tájékozódom a felvételi lehetőségekről. Bár az első megjegyzés az volt: „annak a Gombkötőnek a lánya, aki pénzügyőr volt?” Igen, mondtam, de én jöttem felvételizni, nem ő. Szinte titokban csináltam végig a felvételit. Tompára kerültem, ott megtudtam, mi a folyamatos szolgálat, az ügyfélkezelés, a huzat, a szolgálati fegyelem. Egész életemben hálás leszek apunak, amiért vitt és hozott autóval, mert tőlünk ez a határátkelő szinte megközelíthetetlen tömegközlekedéssel. Kecskemétre, ahol most dolgozom, már könnyebb az átjárás. Minden szakmai tanfolyamot is elvégeztem, jó eredménnyel.

- Hasznát vette a nyelvtudásának?

- Hogyne, közvetlen a forgalomban is, de tolmácsoltam, jegyzőkönyvet fordítottam, sőt egy ízben az ügyész kérésére még határozatot is fordítottam magyarról franciára.

A Gombkötő lányok városukban alapítottak családot, Zsuzsa lett tulajdonosa egy öreg háznak, szülői segítséggel azt korszerűsíti folyamatosan. A pici kertet most hó lepi, a fáskamrában katonásan állnak a hasábfák, egyelőre üres a garázs, növendékfa ágán hintázik egy madáretető. Odabent jó ízléssel keveredik a modern és az örökölt antik bútor, a saját kezűleg restaurált komód, komoly könyvkészlettől roskadozik a polc, „A tudás fája sorozat” meg majd csak gazdára talál valamelyik ifjú unokahúgnál. Felújításra várnak a székek, a kamrában házi kolbász szikkad és saját kezűleg eltett savanyúságok sorakoznak. Szóval „él” a ház, igazi meleg otthon van alakulóban.

- Zsuzsa, mi pihenteti, mi kapcsolja ki?

Egyenrangúan

- Az élet, a tevékenység maga pihentet. Munka és tanulás mellett fotózok, verseket, novellákat írok néha. Elfoglaltság mindig akad. Apunak is segítek, ha a nyugdíjas klubja részére pályázna önkormányzati támogatásért, szeretek főzőcskézni, és most már a szüleim is beleegyeztek, hogy megtanítsam őket a számítógép-kezelés alapjaira. Nem tudok elég hálás lenni nekik, hogy becsületre, tisztességre tanítottak, és még a mai napig is szeretettel vesznek körül.

- Zsuzsa, játsszunk el a gondolattal: ha egyszer vezető lenne, milyen lenne?

- Elsődlegesen működne bennem, a szakmai megfelelés igénye. Mindenképpen jó, képzett és teherbíró munkatársakkal venném körül magam, és gyakorolnám azt a bevált egyenrangúságot, amiben a családomban felnőttem. Pedagógiai ismereteimet felhasználva pedig a képesség-készség egyensúlyát próbálnám hasznosítani a munkatársak körében. A kettőnek együtt kell jelen lenni és működni.

- Ez egyelőre egy nagyon szép elmélet, és kívánom, legyen módja bizonyítani is.

Gombkötő Zsuzsanna pénzügyőr törzsőrmester a hétköznapok egyik csodabogara.

 

Címkék: család riport pénzügyőr

Szólj hozzá!

 

Ananász és jáki templom

Az időjárás a vétkes. Az ónos eső, jeges dara. És a távolság. A kettő együtt. A Mátyás utcai NAV Galéria e havi kiállítója, Bojtorné Szalai Gertrud ugyanis a Veszprém megyei Adó- és Vámigazgatóság kockázatkezelési osztályának munkatársa, és bár ő maga több szabadnapot is rászánt a tárlat előkészítésére, berendezésére, a megnyitó napján ránk zúduló mostoha időjárás miatt mindössze maroknyian jöttünk össze az ünnepélyes eseményen.

Nos, az új helyzet új ötletet szült: dr. Bocsó Gábor, a KEKI főigazgató-helyettese méltón bevezette az eseményt, majd javaslatára körbe rakott székekre telepedve érdeklődtünk az alkotótól. Kellemes, bensőséges beszélgetés volt, melyből a következőket tudtuk meg: Gertrud szinte alapító tag, 1987-tól dolgozik az APEH-nél. Komoly szellemi teljesítménye mellett kikapcsolódást jelent számára az olvasás, túrázás, utazás, kedvenc színei a kék – azok közül is a türkiz -, valamint a meleg őszi színek. Ezekből mindjárt össze is áll a harmónia, a festészet is. Tehetségét, kézügyességét édesapjától örökölte, de kreativitásból jutott a lányainak is: a nagyobbik stylist, a kisebbik rajztanári szakra járt.

kiallitas-gertrud-foto.jpg

Képei jellemzően olajjal és akrillal készülnek, hihetetlen finom formákkal, hiteles eredetiséggel, megnyugtató színkompozícióval. A klasszikus festészet után megtetszett neki a foltvarrás, ezen keresztül is egyedit alkot: saját maga festi, úgynevezett fedlapra (tiszta pamut) a képet, filcet helyez mögé, ami megadja a kép textúráját, majd egy szintén textil hátlappal fedi. Eztán jön a quilt, a tűzés folyamata varrógépen, speciális tűzőcérnával. A végeredmény fantasztikus, tapintásra ingerli a nézőt.  A kiállítás két legszebb darabja ebben a műfajban a Velencei karnevál és a Jáki templom. Az említett technikával készült Várakozás című alkotást pedig 2012-ben beválogatták a Birmingham-i nemzetközi Quilt Fesztiválra.

A művésznek több egyéni és csoportos kiállítása is volt, Veszprémben, Tatabányán, Budapesten, a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban, de Finnországban és Németországban is.

Gertrud így vall a „Szín-varázslat” című, kiállítást kísérő prospektusában: ”Mind a textilnél, mind az egyéb festéseimnél inspirál a természet - például fákat szívesen ábrázolok – és a régi épületek. Ha utazom, mindent képekben látok, rengeteg fotót vagy vázlatot készítek, amelyek majd egy-egy festményben realizálódnak.”

Kísérletező kedvére a kiállított képek közül a pisztráng és az ananász című kép példa, miszerint szerette volna kipróbálni a festőkést is, ami vastagabb rétegű festékfelvitelnél használatos. Boldog felismerés a néző számára a Loire-völgyi táj, az ír, skót partvidék, a görög tengerpart, a sejtelmes erdei utak, patakok. Azt mondja, tervei közt szerepel a portréfestés.  

Ami a hivatali környezetet illeti, irodájában mindig van a falon néhány saját festmény. Igazgatója ötletére és javaslatára tartottak már munkahelyi mini tárlatot is a hivatalban a tehetséges munkatársak alkotásaiból. Gertrud nehezen válik meg műveitől, épp ezért a különleges gesztus, amikor azt mondta nyugállományba vonuló kolléganőjének: válassz egyet, emlékül és ajándékul neked adom.

Körülbelül erről szólt a beszélgetés a rendhagyó, családias, bensőséges megnyitó ünnepségen. Személyes benyomásként hozzá teszem, hogy Bojtorné Szalai Gertrud egy fiatalos, nyugalmat sugárzó, mosolygós, vonzó és elegáns hölgy. Nem csak remélem, hanem tudom (hiszen egy nyugdíjas klubnapon személyesen érzékeltem), hogy sok örömöt fog adni a Mátyás utcába látogató valamennyi vendégnek ez a színvonalas tárlat, amit az érdeklődők március közepéig tekinthetnek meg.

 

 

Címkék: riport

Szólj hozzá!

31.
december

Te

Pöhölyke  |  Szólj hozzá!

 

Te talán fontos lennél nekem...
Ha nem gyötörne még mindig a félelem,
Ha nem győzné le vágyam az értelem.
Mert hinni, álmodni se merem,
Hogy megérint egy áldott szerelem.
Édes, mint az aszú, nemes, mint az óbor,
Tisztító mámor minden érintéskor.
Még tiltakozom. Sőt: szorongok tőle.
Bár frissítő kortyokat innék belőle.
Mint egy új lap, mit ma kezdünk el írni,
Keresztrejtvényünket együtt töltögetni.
Csak még egy jelt adj, csak egyetlenegyet!
Mézborral telt szívem felhörpintheted!

Címkék: vers szerelem

Szólj hozzá!

 Ádám és Éva. A két név egyszerűségében fennkölt, és nehéz elvonatkoztatni bibliai jelentésüktől, azaz „atyám” és „életet adó.” Rendhagyóan ezúttal hétköznapi szemszögből kérdezzük a név viselőit, hogyan érintette őket, hogy oldotta meg a család a karácsonyi ünneppel egybe olvadó névnapi köszöntésüket – főleg gyerekkorban. Ádámok és Évák, önöknek az áldott karácsonyban boldog névnapot is kívánunk!

A váci Demeter család „halmozottan előnyös” karácsonyi ünnepekhez szokott: a pénzügyőr anyuka, Demeter Lászlóné keresztneve ugyanis Éva, ahogy nyugdíjas pénzügyőr édesanyjáé is. Hajnalka (11), a nagycsalád első gyermeke december 23-án született, szavaival élve: annak idején egy szaloncukorral a pólyáján ő bizony a karácsonyfa alá érkezett. A középső, Gergő (7) névnapja advent havának 17. a legkisebbé, Dávid (3) december 30-án van.

evak_karacsonyi_fotoja.jpg

Namármost: az angyaloknak szaporán kell suhogtatni a szárnyaikat, hogy adventben a sok izgatott szempárt a megfelelő pillanatban csillogni lássák. Nagyi Éva hobbija a kötés-horgolás, titkos kívánságok kifürkészése szerint mintázza meg a családtagoknak a különleges pulcsikat, sapkákat, kiegészítőket. Hajni büszkén mutatja a kedvenc pink-fehér csíkos tunikát, és a hajcsatra applikált horgolt virágot. „Mindig azt kérdezik az iskolában – mondja kuncogva -, nem akar a nagyid nekem is készíteni egy ilyet?” Azt is ő árulja el, hogy karácsony reggelén pezsgőzés van a névnaposok köszöntésére – kinek igazi, kinek kölyök -, majd este ott terem a nappaliban a karácsonyfa és a hegynyi ajándék. Vacsora után jöhet a kártyázás, társasjáték, hancúrozás, míg csak el nem álmosodnak, a szülők ezen az estén nem szigorúak a lefektetéssel.

„Úgy emlékszem a gyerekkori ünnepekre – folytatja Anya Éva -, hogy amikor anyut névnapja alkalmából köszöntötték a kollégái, vagy vendégek jöttek, én is mindig kaptam valami apróságot. Anyu nagyon ügyelt arra, hogy ne mosódjanak össze az alkalmak, a fa alatt volt a karácsonyi ajándék, kézbe adta a névnapit. Ezt mi is igyekszünk így folytatni a gyerekeinkkel.”

A Demeter családban őrzik a hagyományokat, de rendre újítanak is: a díszek tárát évről-évre a gyerekek bővítik, az ünnepi menü lehet kacsa, pulyka, hal, a köretek közé belopakodtak a saláták, zöldségek, a süteményt pedig hetekkel ünnep előtt a kis, kötényes kukták segítségével közösen készíti a család. Beleértve apát is, ugyancsak kiveszi részét az előkészületekből, karácsony napján legjobban attól érzékenyül el, amikor nagylánya estefelé furulyaszóval hívogatja otthonukba a Jézuskát. A legszeretetteljesebb pillanatban előkerül egy egészséges, szép alma, amit – most már – öt felé szelnek és elfogyasztanak. Jelképéül annak, hogy ha valamikor bárki is eltévelyedik, bizton visszataláljon azokhoz, akikkel együtt a karácsonyi almából evett.

Címkék: karácsony riport pénzügyőr

Szólj hozzá!

 Feltűnőre pingált, sikkes kis személyautó parkol a Római-parti sétányon. Már a karosszéria merész színkavalkádja is vonzza a tekintetet, az enyémet meg főként az ajtóin lévő akkora zöld-fehér „Pénzügyőr Sportegyesület” címer, hogy takaróponyvának is beillene. Nem nyughattam, felkutattam tulajdonosát, dr. Bilkei-Gorzó Dávidot, és kifaggattam. 

- Ügyvéd Úr, nyugtasson meg, van másik autója, amit tárgyalásra menet, vagy üzleti útjain használ!

- Nem tehetem, mert ezzel közlekedem. Jelenleg ez az egy 1969-es Steyr-Puch 500 S típusú autóm van, bár nemrég szert tettem egy 1961-es Steyr-Puch DL-re, ami ennél komolyabb, visszafelé nyíló ajtós, téli-nyári tetős és tiszta piros. Régi mondás volt: "Puch a márka Puch vezet, a Puchnál jobb, csak Puch lehet".

Piros, sárga, kék, zöld – és fehér!

- Kérem, mutassa be nekünk részletesen a szóban forgó PSE meseautót!

-  A Steyr autógyár utolsó, kifutó szériája volt az S Puch, ami szinte egy az egyben olyan volt már, mint a régi Fiat 500 modell. Ekkor már alig változtattak rajta. A motor hasonló a Ferdinánd Porsche által tervezett boxer motorhoz, csak két hengeres. Nagy előnye, hogy mindössze négyszázhetven kilogramm önsúlyú, ennek ellenére az eredetileg tizenhét lóerős motort akár nyolcvan lóerőig is lehet tuningolni. Az enyém csak harmincöt körül van, egyrészt, hogy ne okozzon közlekedési akadályt, és főleg, hogy fel bírjon kapaszkodni a Kapy úton. Az utazósebessége 80-90 km/óra, ami egy 500-600 köbcentis motor esetén nem rossz. Különlegessége, hogy a kilométerórája visszafelé mér, jobban mondva: jobbról balra 0-120 között halad a mutató a számlapon.  Több, mint tíz éve vásároltam, az előző tulajdonos a házának az előszobájába szánta, dekorációnak. Egy idős, tapasztalt autószerelő restaurálta, s mivel én forgalomban akartam használni, sok mindent ki kellett cserélni benne, visszaállítani, hogy valódi, gyári külső-belső tartalma legyen. Veterán autóknál ez alapvető cél.   

auto-bilkei_gorzo.jpg

- Ki volt a dizájner?

- A tartalom tőlem származik, a kivitelt a már említett restaurátor autószerelő mester álmodta meg, legnagyobb tetszésemre. A kocsi négyszínű, egyrészt ez jópofa, másrész a fehér mellett ebben a négy színben gyártották anno.

- Optimális esetben jó pénzt fizetnek egy ilyen feltűnő, mobil hirdetési felület hordozójának - Ön önként és dalolva népszerűsíti a PSE-t. Miért?

- Pénzügyőr szurkoló, és a hazai pályán játszott futballmérkőzések hangosbemondója vagyok. A Pénzügyőr az ország egyik legismertebb csapata, függetlenül attól, hogy melyik bajnoki osztályban játszik. 

Múzeumi szökevény

- Ellopni bizonyára nem fogják az autóját!

- Nem is ajánlom! Lehet, hogy kinyitni nem kunszt, de beindítani filmszerűen lehet, mi több, az összeérinthető kábelek hátul vannak, ezért ez kétemberes mutatvány lenne.

- Ideje rátérni a sportra és a PSE-re: honnan ez a hűség, kötődés?

 - Édesapám még gyermekként, a háború előtt kijárt a Kuruclesi útról a Pénzügyi Tisztviselők Budagyöngye SC meccseire, ami a Pénzügy SC majd Pénzügyőr SE elődje volt. Engem 1983-ban vitt először Pénzügy-meccsre, ráadásul nem Pasarétre – akkor a pálya épp rekonstrukció alatt volt -, hanem az albérletként szolgáló volt Ganz -MÁVAG edzőpályájára, ahol a gazos domboldalról néztem a - tán ezerszer mosott -, fakó zöld mezben játszó Pénzügyőrt a Dunaújvárosi Kohász ellen. A Fradi pálya, meg a Népstadion kettős rangadók után számomra ez olyan szürreális volt, hogy egyből beleszerettem az akkor ifjabb Bozsik Péter nevével jegyzett gárdába. 2003-ban költöztem vissza Pasarétre, egy alkalommal a csapat akkori gyúrója, Zsolták Péter megkérdezte, lennék-e hangosbemondó, mivel már a legutolsó falusi pályán is van ilyen, csak náluk nincs. Elvállaltam, és innentől nem volt megállás, egy nagyon lelkes szurkolói kör tagja lettem. Amíg nem volt gyermekem, vidékre is el tudtam kísérni a csapatot, ma már ez nem megy.   

-   Nem létezik, hogy jártában-keltében ne lennének élményei, történetei ezzel a különleges járművel kapcsolatban! Kérem, osszon meg velünk ezekből valamit!

- Ezzel az autóval minden utazás élmény, lévén szinte minden korosztály arcára mosolyt csal a kis színes. Az idősek nosztalgiáznak, elmesélik, hogy ilyen volt az első autójuk, a hat éven aluliak azt hiszik, hogy a Közlekedési Múzeum ajándékboltjából elszabadult szökevényt látnak. A legmeghatóbb egy három év körüli kisfiú volt, aki a Vasúttörténeti Park előtt csapott rá, nekifeszült a kilincsnek, hogy beszálljon a "játékautóba". Odaszaladtam hozzá, kinyitottam, és biztattam, hogy üljön csak be bátran. Megfogta a karomat és végtelen hálával nézett fel rám.

 

Címkék: sport riport pénzügyőr

Szólj hozzá!

 

Nem kell nekem semmi más,
Havat hozz csak, Mikulás!
Pihe-puha, ropogóst,
Járt utakon kopogóst,
Hóembernek nagy hasat,
Hógolyónak jó sokat!
Völgyet-dombot bevonó,
Pehely-dunna takaró.
Tenyeremben olvadó,
Eresz alatt megfagyó,
Ablakszemen jégvirág,
Szántóföldnek nagykabát.
Nem kell csoki, mogyoró,
Csak havat hozz, Télapó!
Hó, hó, hó, hó, hó, hó, hó!
Szánkóm alá az való!

 

Címkék: karácsony ajándék mikulás gyerekvers

Szólj hozzá!

 

Kezdetben a képzett túravezető is „csak” sétált, kirándult és túrázott. Mindig is izgatott, mi visz rá egy embert, hogy ne csak élvezze, hanem vezesse is a túrát. Ennek titkait próbálom megfejteni Szoboszlai Tamás századossal folytatott beszélgetésem során, aki 1998-tól napjainkig, Kisvárdától Budapestig hosszú, kitartó emelkedőt tett meg pénzügyőr pályáján. Jelenleg a Repülőtéri Igazgatóságon dolgozik.

- A természet iránti vonzalmam már tizenévesen érződött, jóval pénzügyőri elkötelezettségem előtt, baráti körben, tiszai evezős túrákkal indult – mondja Tamás. – A gyalogtúrázás első méterei, egyben az új szerelem kezdete a zempléni hegyekhez kötnek. Szakmai pályafutásom szülőhelyemtől, és első állomáshelyemtől Záhony, Debrecen, majd Budapest felé terelt, de ez a változás csak szélesítette, kiteljesítette a természethez való viszonyomat.

- Lehet, hogy köszönhető ez a PSE-nek is?

- Feltétlenül, hiszen Budapesten, a PSE által közelebb kerültem egy szervezett sportkörhöz, részt vettem rendezvényein, szélesebbre tárult előttem ország, világ.

- Mi vitte rá, hogy résztvevőből túravezető legyen? 

- Maga a lehetőség. Többet akartam tudni. Az információéhség. Mindez együttvéve, megspékelve azzal, hogy a PSE szűkölködött akkoriban képzett túravezetőben, és támogatta a képzés költségét. 2013-ban vállalkoztam a tanfolyamra, ami öt hónapon át, hétvégeken történt. Többek közt éprajzi, geológiai, meteorológiai ismereteket kaptunk,  felszereléstanból, egészségügyből, tájoló- és iránytű használatból is vizsgázni kellett. Az elméleti oktatás kiegészült terepgyakorlattal, megtanítottak térképet olvasni, rendszerezetten kaptuk az információt. Érdekes és hasznos volt, mindettől függetlenül jegyzem meg, nem feltétlenül a pecsétes papírtól lesz valaki jó túravezető.

- Hanem?

- A döntésképességtől, felelősségvállalástól, precizitástól, empátiától, váratlan helyzetekben való reagálástól, helyismerettől…

A fák, mint esernyő

-Helyismerettől hogyan, hiszen mindig új terepeken járnak.

- Személy szerint, ha túrát vezetek, előtte mindig bejárom az útvonalat. Lehetnek az útvonalon érdekes természeti képződmények, romok, barlang, amihez érdemes kitérőt tenni, de veszélyes szakadék is, ahol óvatosnak kell lenni – ezekről nagyon jó tudni. Utána olvasni dolgoknak, hogy kérdésekre válaszolni tudjak, egy hosszabb pihenési helyszínt pedig úgy jelöljek ki, hogy az minden szempontból megfelelő legyen – kilátás, forrás, látnivaló, szélvédettség és egyebek. Úgy is mondhatnám, a gyors és felelősségteljes döntés a túravezető kezében van.

szoboszlai_tamas_foto.JPG

- Az időjárást viszont nem lehet kiszámítani. És megrendelni sem, hiába mondják viccesen.

- Azt bizony nem. Mindenki tudja az ideális túra-időjárást: ne izzadjunk, ne legyen mínusz tíz fok és csúszós talaj, és ne szakadjon az eső. Szándékosan mondtam, hogy „ne szakadjon”, mert csendes esőben lehet kifejezetten csodálatos a túra, ráadásul, bizonyos mértékig a fák esernyőként viselkednek, tehát nagy veszély nem fenyeget. Ezért van ott a kiírások végén, hogy „a túravezető eső esetén is megjelenik az indulási helyszínen.” Megjelenik, s ha mások vállalkoznak, akkor elindulnak. A túravezetőnek viszont döntési felelőssége van, hogy azt mondja: nem megyünk ezért és ezért. Egyetlen ilyen különleges esetre emlékszem, amikor pár éve az egész NAV-túrát le kellett fújni a helyszínen, a mostoha időjárás miatt. Százegynehány ember testi épségét nem szabad kockáztatni.

Hátsó ember - fontos ember

- Önnek van-e kedvenc tájegysége, évszaka?

- A zempléni hegyek, mint csábító után a Bükk-hegység a kedvenc, megunhatatlan terepem, és lenyűgöz az ősz, a vénasszonyok nyara. A különleges trikolór a hegyoldalon, két arany sáv között ez ezüst, rozsdásodó lombok között a ….fák ezüst törzse  a hegyen, hát ez megunhatatlan látvány. Mindez másképp néz ki napfelkeltében, esőben, télen, tavasszal, mi több: felfelé menet és lefelé jövet. És ha még olykor elvágtázik mellettem egy zerge (?) csapat, váratlanul szembe néz velem egy fülesbagoly, piheg a patak partján egy szalamandra, ezek a természet személyes villanásai és ajándékai, csak észre kell venni őket.

- Szívesebben túrázik, vagy szívesebben vezet? Mármint túrát.

- Nincs vagy-vagy. Csak természetszeretet van és szolgálat. A túrázás kikapcsolódás, a túravezetés felelősség. Egy vezető legfeljebb tizenöt résztvevőt lát át biztonsággal, ha ennél többen vagyunk, a PSE bármelyik túravezetője szívesen vállalja a „hátsóember” szerepet. Nem maradhat el, nem tévedhet el túratárs. Ez nagyon fontos.

- Óvatosan kérdezem: hogy viseli el ezt a fajta szabadidő betáblázottságot, mondhatnám fanatizmust egy párkapcsolat?

- Szerencsés eset, mondhatnám: főnyeremény, ha a partner hasonló érdeklődésű. Ha mégsem, akkor tolerálnia kell ezt a szenvedélyt. Ez a hobbi nem tartozik a haszontalan és ártalmas szenvedélyek közé, úgy hogy egyszer én is biztosan megtalálom az igazit, lehet, hogy éppen az erdő mélyén.

Címkék: sport túra riport pénzügyőr

Szólj hozzá!