Órákon át ülök megint az olcsó törzshelyen.
Előttem két whisky-s pohár, az ajtót kémlelem,
Mindjárt belépsz, sietsz felém – a kocsma néptelen,
A megszokás, hamis remény, csak a fény játszik velem.
Múlt héten még ott volt a cél a szívünkhöz közel,
Becézgető, selymes kezed, ma már nem érem…