Úgy fáj…
Bár nem sírom már át az éjszakát, még fáj,
Úgy vágyom bőröd édes illatát,
Hogy mi hangolt ellenem, mért nem vagy mellettem?
Még fáj, de leplezem.
És minden percben rólad álmodom, még fáj,
Hívnálak, mert hiányzol nagyon,
Bár szívem még visszavár,
Nem tűröm tőled többé már,
Hogy bánts, vagy megzsarolj!
Ketté tört szív, mindenképp összetartozik,
Ne vidd tovább az apák bűneit!
Ha legyőz a gőg, a némaság mindent eltemet,
Míg várjuk a jelt elvesztünk szép éveket.
Úgy fáj…
A dac az életünk rommá töri, úgy fáj,
Bár távolságunk nem csillagközi,
Hogy ki volt vétkesebb, s kiből lett áldozat,
A múlt oly hallgatag.
Ketté tört szív, félek, ha végleg így hagyom,
Sosem lesz még egy ilyen alkalom.
Én nyújtom feléd gyengülő, fáradt két kezem,
Ha eltaszítod, többé nem erőltetem.
Bár fáj!
Úgy fáj!
