Ananász és jáki templom
Az időjárás a vétkes. Az ónos eső, jeges dara. És a távolság. A kettő együtt. A Mátyás utcai NAV Galéria e havi kiállítója, Bojtorné Szalai Gertrud ugyanis a Veszprém megyei Adó- és Vámigazgatóság kockázatkezelési osztályának munkatársa, és bár ő maga több szabadnapot is rászánt a tárlat előkészítésére, berendezésére, a megnyitó napján ránk zúduló mostoha időjárás miatt mindössze maroknyian jöttünk össze az ünnepélyes eseményen.
Nos, az új helyzet új ötletet szült: dr. Bocsó Gábor, a KEKI főigazgató-helyettese méltón bevezette az eseményt, majd javaslatára körbe rakott székekre telepedve érdeklődtünk az alkotótól. Kellemes, bensőséges beszélgetés volt, melyből a következőket tudtuk meg: Gertrud szinte alapító tag, 1987-tól dolgozik az APEH-nél. Komoly szellemi teljesítménye mellett kikapcsolódást jelent számára az olvasás, túrázás, utazás, kedvenc színei a kék – azok közül is a türkiz -, valamint a meleg őszi színek. Ezekből mindjárt össze is áll a harmónia, a festészet is. Tehetségét, kézügyességét édesapjától örökölte, de kreativitásból jutott a lányainak is: a nagyobbik stylist, a kisebbik rajztanári szakra járt.
Képei jellemzően olajjal és akrillal készülnek, hihetetlen finom formákkal, hiteles eredetiséggel, megnyugtató színkompozícióval. A klasszikus festészet után megtetszett neki a foltvarrás, ezen keresztül is egyedit alkot: saját maga festi, úgynevezett fedlapra (tiszta pamut) a képet, filcet helyez mögé, ami megadja a kép textúráját, majd egy szintén textil hátlappal fedi. Eztán jön a quilt, a tűzés folyamata varrógépen, speciális tűzőcérnával. A végeredmény fantasztikus, tapintásra ingerli a nézőt. A kiállítás két legszebb darabja ebben a műfajban a Velencei karnevál és a Jáki templom. Az említett technikával készült Várakozás című alkotást pedig 2012-ben beválogatták a Birmingham-i nemzetközi Quilt Fesztiválra.
A művésznek több egyéni és csoportos kiállítása is volt, Veszprémben, Tatabányán, Budapesten, a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban, de Finnországban és Németországban is.
Gertrud így vall a „Szín-varázslat” című, kiállítást kísérő prospektusában: ”Mind a textilnél, mind az egyéb festéseimnél inspirál a természet - például fákat szívesen ábrázolok – és a régi épületek. Ha utazom, mindent képekben látok, rengeteg fotót vagy vázlatot készítek, amelyek majd egy-egy festményben realizálódnak.”
Kísérletező kedvére a kiállított képek közül a pisztráng és az ananász című kép példa, miszerint szerette volna kipróbálni a festőkést is, ami vastagabb rétegű festékfelvitelnél használatos. Boldog felismerés a néző számára a Loire-völgyi táj, az ír, skót partvidék, a görög tengerpart, a sejtelmes erdei utak, patakok. Azt mondja, tervei közt szerepel a portréfestés.
Ami a hivatali környezetet illeti, irodájában mindig van a falon néhány saját festmény. Igazgatója ötletére és javaslatára tartottak már munkahelyi mini tárlatot is a hivatalban a tehetséges munkatársak alkotásaiból. Gertrud nehezen válik meg műveitől, épp ezért a különleges gesztus, amikor azt mondta nyugállományba vonuló kolléganőjének: válassz egyet, emlékül és ajándékul neked adom.
Körülbelül erről szólt a beszélgetés a rendhagyó, családias, bensőséges megnyitó ünnepségen. Személyes benyomásként hozzá teszem, hogy Bojtorné Szalai Gertrud egy fiatalos, nyugalmat sugárzó, mosolygós, vonzó és elegáns hölgy. Nem csak remélem, hanem tudom (hiszen egy nyugdíjas klubnapon személyesen érzékeltem), hogy sok örömöt fog adni a Mátyás utcába látogató valamennyi vendégnek ez a színvonalas tárlat, amit az érdeklődők március közepéig tekinthetnek meg.
