Ha a sors két embert egymásnak szán, előbb-utóbb tesz is róla, hogy egymásra találjanak. A rákoskeresztúri illetőségű Lendvai Pétert és a vecsési Liebe Orsolyát földrajzilag a Liszt Ferenc Nemzetközi repülőtér választotta el, így a Sors gondolt egy merészet: összehozza őket félúton, azon a helyszínen, ami eddig közéjük állt. Konkrétan: a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér NAV Repülőtéri Igazgatóságán.
További sürgős intézkedésképp a Sors egy kis házikóról, házasságkötésről és egy csodálatos kisfiú érkezéséről rendelkezett. Az öreg vályogházhoz (fűtésre-légkondira biztos nem lesz szükség!) tartozó porta kicsi, de takaros: gondozott veteményes, fúrt kút, lekerített rész a két házi kedvencnek, melyek közül Candy, ugyancsak komoly hivatalt visel a NAV-nál. Kábítószer után kutat. (Fajtársa és egyben barátnője, Gomba házőrző beosztásban van.) A nyolc hónapos Peti baba édesanyja karján – nem is tudom, hogy sikerült kétféle süteményt az asztalra varázsolni mellette.
- Úgy látom, pár évig el vannak látva lakásfelújítási munkával!
- Attól tartok, igen – mondja a mosolygó szemű háziasszony, Lendvai-Liebe Orsolya főhadnagy. – Anyai nagyszüleim halála után úgy gondoltam, itt próbálok saját lábra állni. Elköltöztem a szüleimtől és nekifogtam a korszerűsítésnek. Végül is a segítség közel – szüleim velünk átellenben laknak -, és hamarosan megérkezett a férfikéz is, Péter személyében. Így már közös igényeink szerint, fizikai és anyagi erőből, apránként fogjuk felújítani a házunkat. Sok szülői támogatással és segítséggel, amit ezúton is köszönünk!
- Mi volt előbb, az ismeretség, vagy a közös munkahely?
Egymás nyomában
- Mindketten, bár egymástól függetlenül dolgoztunk korábban a repülőtéren, civil munkahelyeken – mondja Orsolya. -. Közgazdászként diplomáztam 2010-ben, van egy OKJ-s szállítmányozási végzettségem is, és többre vágytam, mint az akkori, személyszállítással kapcsolatos monoton munka. Így aztán pályáztam egy NAV-os álláshelyre, amire több, mint fél évet vártam, de megérte. 2011. szeptemberében szereltem fel pénzügyőrnek, nagyon jól éreztem magam az utólagos vámeljárás szakterületen.
- Én diákmunkásként, majd érettségi után több csomagküldő szolgálatnál is dolgoztam a repülőtéren – mondja a saját útját Lendvai Péter törzsőrmester -, közben levelezőn jártam a Nemzetvédelmi Egyetemre – valahogy elő kellett teremteni a tandíjat. Tanulmányaimból következik, hogy kacérkodtam az egyenruhával, először a katasztrófavédelemmel, de aztán látókörömbe került a pénzügyőrség, és első állomáshelyem 2011. júniusában mindjárt a 2. számú repülőtéri igazgatóság lett, utasforgalom ellenőrzés.
- Az útjuk szinte párhuzamos, de – mint tudjuk -, a párhuzamosok csak a végtelenben találkoznak… Egy kapcsolat addig nem várhat.
- Attól függetlenül, hogy mindketten NAV-osok vagyunk, tán sose találkozunk, ha nincs az alapozó szaktanfolyam – így Péter. – Nagyon tetszett Orsi, a barátnőjénél puhatolóztam, és amikor megtudtam, hogy szabad, néhányszor „dolgom volt pont arrafelé”, és hazavittem Vecsésre…
- Aztán a tanfolyam után, amikor már „nem esett útba Vecsés” egyszer csak meghívott kávézni – veszi át a szót Orsolya -, elfogadtam, és nagyon jólesett vele beszélgetni. Innen már pörögtek az események, 2013-ban összeköltöztünk, 2014. szeptemberében összeházasodtunk és tavaly megszületett a kisfiúnk.
- Közben Péter kutyavezetői munkakörbe került, és jelenleg végzi a Közszolgálati Egyetemet.
Küldetések
- Ezeket a döntéseket most már közösen hozzuk meg – mondja Péter. - Ismeretlen volt számomra a kutyás szolgálat, de továbblépést, új kihívást láttam benne. Hálás vagyok Majoros Attila törzszászlós mentoromnak, hogy bevezetett ebbe a csodálatos, speciális szakmába. Meg is fogadtam: ahányszor fogásunk van, minden alkalommal felhívom telefonon, hogy együtt örüljünk az eredménynek. Szerencsére gyakran kell tárcsáznom, Candy nagyon ügyes felderítő, amit az is bizonyít, hogy az idén májusban rendezett testületi járőr- és kábítószer kereső kutyák versenyén elhoztunk egy harmadik helyezést. Az idén megszerzem a másoddiplomát, szakdolgozatom a „Kábítószerek világa” főcímet viseli. Törzsőrmesterként nagy várakozással vagyok a szakmai előmenetelt illetően, hiszen ez volt a motiváló tényező.
- Fizikailag szükséges-e karban tartani magát?
- Szükséges, de őszintén szólva a szoros munkarend, tanulás miatt a konkrét sport háttérbe szorul. Igaz, egy-egy szolgálat felér egy kiadós edzéssel. Régen űztem a krav maga önvédelmi sportot, majd a kali nevű, filipino bot-kés harcművészetet, s bár jelenleg intézkedéstechnikai képzés keretében képezem a fiatalabb kollégákat, bizony az állóképesség megtartására nagyobb gondot kellene fordítani.
- S hogy telnek mindennapjai itthon az anyukának?
- Ez is egy szolgálat, ahol a kicsi Petikénk diktál, de igazán remek „főnök”. Igaz, hihetetlenül kicsi az alvásigénye, mégsem sírós, nagyon figyelmes és nyugodt baba. Szeretek sütni, főzni, rendben tartom a konyhakertet, a tévében német és angol csatorna megy, hogy lehetőleg ne sokat kopjon a nyelvtudásom. Pihenésképpen olvasok, netezek, él még a dédink itt a településen, őt is gyakran meglátogatjuk. Néha hiányzik a felnőtt társaság és a munkahelyi közeg, de most a gyermeknevelés a küldetésem.
Orsolya és Péter hivatást választottak. Egymást választották, s ezt a döntést egy magáért beszélő, gyönyörű, egyenruhás esküvőn szentesítették. A régi családjaikba beillesztve új családot alapítanak.
- Tudom, sokk vicc hangzik el a házasságról, nősülésről – mondja Péter. – De állítom, a legényéletnél csak egy szebb érzés van a világon: amikor fáradtan hazaérkezek, és megölel a feleségem, a kisfiam pedig tapsikolva, mosolyogva nyújtózkodik felém.
