Zsoltár anyámnak
Aggódva éli végig életét
A hajnal ébren leli már
Csókokkal ébresztgeti gyermekét
És két karjába zár
Intelmeket sorol, ha elmegyek
Kötényét gyűrve integet
Magasztos érzés járja át,
Bennem látja meg ifjú önmagát.
Édesanyám!
Így még nem vallottam néked talán,
Amit tőled kaptam nincs arra szó
Te vagy a bizonyosság.
Mikor kezem fogod drága anyám
Szemed azt sugallja büszke vagy rám.
De már én aggódom érted anyám,
Átölellek és kisimul
minden apró szarkaláb.
Még most is érzem finom illatát,
Selyem haját, bársony kezét,
Szeretném eltörölni bánatát
Tovább vinni hitét
Nem fontos merre vet a sors, az út
Tartsd meg őt nekem Istenem!
Csak ennyit kérek tőled én
Öleld könnyedén, őrizd meg nekem!
Édesanyám!
Így még nem vallottam néked talán,
Amit tőled kaptam nincs arra szó,
Te vagy a bizonyosság.
Mikor kezem fogod drága anyám
Szemed azt sugallja büszke vagy rám.
De már én aggódom érted anyám,
Átölellek és kimondom:
Szeretlek édesanyám!
Szeretlek édesanyám!
