Könnyed, esti családi beszélgetésben aggodalmas szó kerül a nagyapáról, aki - felnőtt realitás tekintetében akármilyen is -, a hatéves Gergő szívében maga a terminátor, a császár - Gergő imádja az a "tyúkos nagypapát".
Gergő (az örök filozófus): Hány éves a nagyapa?
Apa (az örök vicces): ....... Hát, öreg, mint egy... mint egy dinoszaurusz.
Anya (az örök balansz): Annyira azért még nem, de bizony, elég idős.
Gergő (érv a példakép apa mellett): Anya, de hát a nagyapa már "rezeg"!
(Értsd: reszket.)
Szó bennszakad, hang fennakad, csak cinkos szemvillanások jelzik, hogy a "rezgés" nem feltétlenül a kortól függ, és hogy a nagyapa, életében következetesen megdolgozott a jelenleg produkált frekvenciáért. Ez a diszkréten elhallgatott tény Gergő szemében cseppet sem kissebbíti a nagypapa iránt mutatott csodálatát.