Téged átölelt és elrabolt az Isten.
Mostantól a lelkem roskadozva viszem.
Összekapaszkodunk egy misztériumban,
Szeretjük majd egymást, mint eddig: titokban.
Címkék: misztérium sírfelirat testlenyomat
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tollasz.blog.hu/api/trackback/id/tr167071513
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nagy Klári 2017.10.16. 21:18:56
Figyelemre méltó "anyagismeret"! :D :/
Íme, az eredeti:
Ady Endre:
Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom."
Ez bizony sokkal szebb!
Saját gondolat van? :) :/
Íme, az eredeti:
Ady Endre:
Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom."
Ez bizony sokkal szebb!
Saját gondolat van? :) :/
Pöhölyke 2017.10.16. 21:39:04
Kedves Klári!
Mindig örömmel fogadom a barátságos és kiművelt hozzászólásokat! Neked is köszönöm!
Bizony-bizony, Ady Endre fenti, csodálatos sorai (sokkal szebb, mint az enyém, valóban) marcangoltak rostokká, amikor egy éjszakai órában megjött a hír: aki számomra a világot jelentette, azt pár perce átölelte az Isten.
Saját szavaimmal, saját oldalamon neki üzentem ezekkel a sorokkal...
Köszönöm a látogatásodat!
Mindig örömmel fogadom a barátságos és kiművelt hozzászólásokat! Neked is köszönöm!
Bizony-bizony, Ady Endre fenti, csodálatos sorai (sokkal szebb, mint az enyém, valóban) marcangoltak rostokká, amikor egy éjszakai órában megjött a hír: aki számomra a világot jelentette, azt pár perce átölelte az Isten.
Saját szavaimmal, saját oldalamon neki üzentem ezekkel a sorokkal...
Köszönöm a látogatásodat!