Villy, az IQ-király
Azt mondja, minden kutyavezető megszállott, csak a mérték más. Hogy a NAV-os kutyás csapat szakmailag és emberileg kiváló, amint azt – szerinte az ország legjobb kiképzőjétől - megtanulták. Hogy a kutyavezetőké családos műfaj, kölcsönös szeretettel, örökös együttléttel, gondoskodással. Egyebeket is mesél Kiss Gábor főtörzszászlós, aki dohánykereső munkakutyájával a Csongrád Megyei VP Röszkei Határkirendeltségén teljesít szolgálatot.
- Tízéves lehettem, amikor láttam a „Négy páncélos és a kutya” című filmet – másnap már német juhászom volt – kezdi Gábor a gyökerektől. – 1996. decemberétől vagyok pénzügyőr, Nagylakon kezdtem, és 2000-ben egy pályázatra jelentkeztem kábítószer-kereső kutyavezetői tanfolyamra, szeptemberben már enyém volt Villy, az első munkakutyám. Otthon eleinte volt egy kis csörte közte és az addigi házőrzőnk között, de kialakítottuk a rendet, amihez végül is tartották magukat. Azóta is azt vallom, hogy enyém a világ három legkiválóbb kutyája, Villy az IQ király, Jinayet a legszebb, és Chakon a legnyugodtabb.
Teljes jogú családtag
- Ehhez képest Chakon a szemem láttára szinte felborította és majd szétszedte Önt, két lábon.
- Ez a szeretet, érdeklődés, ragaszkodás jele. Ha nem lenne ilyen élénk, nem is lenne alkalmas munkakutya. Hatalmas, erős fajta a német juhász, és én a napi edzésadaggal – lehet eső, lehet sár -, gondoskodom is a jó izomzatáról. Teljes jogú családtag az otthonunk minden zugában. Szerencsére a feleségem és a most huszonhárom éves fiam éppúgy imádják, mint én, de a falkavezér az ő szemében kizárólag én vagyok. A szavam, tekintetem, mozdulatom a parancs, a többiektől csupán a kényeztetést és szeretetet várja el. Az én kutyáimat sohase kellett ösztökélni, kutatáskor is ő választ, jelez – én meg lefordítom ember nyelvre, kockázatelemzésre, vagy nevezzük, aminek akarjuk. Együttlétünk kezdetétől a mai napig folyamatosan beszélek hozzá.
- Hogyan találnak egymásra, hogyan dolgoznak együtt?
- A jó génállomány mellett kölyök korban megfigyelik az élénkséget, alkatot, egészségi állapotot, aztán jöhet a kiválasztás, játékkal. Következik a „kutyavásár”, ahol a sok alkalmas jelöltből szakember választja ki a legalkalmasabbakat, végül a kívánt szakterület szerinti kiképzés – kábítószer, dohány, akár szeszesital felkutatására – és a gazdával való összeszoktatás a tizennégy hetes kiképzésen. Ekkor szinte a kutyák választanak gazdát és nem fordítva. Röszkén, vagy az Igazgatóság területén dolgozunk, de vezényelhetnek minket az ország minden területére – ilyenkor jobb, ha nem is tudjuk hová, csak a reggeli parancsból derül ki a feladat. Az eredmények pedig magukért beszélnek: tavaly az utolsó negyedévben hetvenkilenc, az idén az első két hónapban huszonnyolc dohány felderítés volt, csak nekem Chaky-val.
Hétköznapi csodák
- A kutyatartás nagy felelősség. Ön már kétszer megbirkózott azzal az érzéssel, amivel a hétköznapi gazdik csak egyszer akarnak. Az elvesztéssel.
- Ez így van, és csupán az emberi felfogóképesség teszi, hogy bele ne háborodjunk. A kötődést erősítette, hogy Jinayet, a második szolgálati kutyám Villy utódja volt. Az országban Dzsinó fogott egyedül vízipipa dohányt, 3050 kilót, ez rendkívüli eset volt. Villy tizenöt évet élt, súlyos betegségéből adódó nyugdíjazása után Ibolya, a feleségem négy évig ápolta. Később Dzsinót is elérte a vég, meggyászoltuk, rendes sírban nyugszanak, a sírkőre ezt vésettem fel: „az emberi gyarlóságok nélküli társ, barát, kolléga.
- Ne ilyen szomorú véggel fejezzük be a beszélgetést…- A kutya csodákra képes. Volt hogy jelezte csaholással, kaparással, hol van a falban a rövidzárlat. Talán a hangvisszaverődés miatt, rendszerint az üreges rejtekhelyeket is jelzi. Volt egy műtétem, ami után a teljes gyógyulásig békésen sétált mellettem, meg nem rántotta volna a pórázt, bár korábban szeleburdin ugrándozott. És persze a kutyám sohasem áskálódik, nem csap be, nem féltékeny és nem irigy. A mienk igazi szeretetkapcsolat, azt szoktam mondani: nálunk olyan sora van a kutyának, hogy a következő életemben magamnál szeretnék kutya lenni.
