Fiamnak karácsonyra
Ráncot szánt rajtam a lelkiismeret:
Kevésszer mondtam talán, hogy szeretlek.
Marja ínyemet a keserű pirula:
Kevésszer öleltelek - vagy talán soha.
Csak enni adtam. És mostam, mint egy robot.
Nem számoltunk együtt az égen csillagot.
Sose ültem melléd mindent hátrahagyva
Nézni, mint csöpp kezed a LEGO-t kirakja.
Nem kergettünk lepkét, nem boncoltunk békát
Eltaposni sem lehetett egy hangyát.
Nem törhettünk ágat, nem fogtunk bogarat,
És nálunk ütni csak embert volt szabad.
Kevésszer mondtam talán, hogy szeretlek…
Most se mondom, de már érezheted.
Te vagy életemben az egyik szál virág,
Melletted állok majd, míg világ a világ!
Hibáimért – ha tudsz -, mutass engedelmet,
Bocsáss meg nekem, mielőtt eltemetnek!
Ma már te vagy erős, s törékeny én vagyok,
Nem tudom mennyit ér, mit örökül rád hagyok.
Keresd, s találd is meg az igaz szerelmet!
Ne féld kimondani: szeretlek, szeretlek!
Játszótársak legyetek egy egész életre,
Ne irtsd ki belőle, mit megszerettél benne!
Ne bántsd, ha nála van igaz boldogságod,
Pillanatra se veszítsd békés józanságod.
Gyönyörködj benne, ne emelj rá kezet,
Mert boldog anya nevelhet csak boldog gyermeket!
